Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
401 jelenléthez471 fellebbezett. (Olyan, alattvalókkal szemben kezdeményezett bűntető eljárásokról pedig, amelyekből a 17. században már sok akadt, a 16. században nincs adatunk.) A vármegye hatáskörét (és ezzel együtt tekintélyét is) nagyban csorbította az is, hogy kezdettől fogva a befogadó végvár katonaságának segítségére szorult. Az együttlakásból eredő összefonódottság persze éppenséggel a vármegye javára is válhatott, ha — mint az 1570-es években várnagyságot viselt Újszászy Lőrinc személyében — sikerült néhány kiöregedett végvári katonát tisztségviselőnek megnyerni.472 Erre azonban csak egyedi példák akadnak, bár megjegyzendő, hogy a Pest és Solt megyében birtokhoz juttatott végvári katonák a vármegye közbeiktatása nélkül is erős befolyást gyakorolhattak birtokaik térségére, sőt — miután így kevésbé kötötték őket a törvényes keretek — még talán erősebbet is. A központi kormányszervek igazán komoly ügyekkel gyakran nem is a területileg illetékes nemesi univerzitást, hanem amott Komárom vagy Tata,473 emitt Eger parancsnokságát bízták meg, s a nemesi vármegyétől csupán annyit vártak el, hogy a jogi aktusnál lehetőség szerint képviseltesse magát. 1557. július 20-án I. Ferdinánd például egy olyan jogügylet lebonyolítására — a ceglédiek Félegyháza rovására elkövetett hatalmaskodásának kivizsgálására — szólította fel Zárkándy Pál egri tiszttartót és Székely Miklóst,474 amelyet a vármegye is minden nehézség nélkül elvégezhetett volna. Rudolf 1583. január 26-án Kollonich Bertalan főkapitányra bízta Zeleméry László esztergomi érseki birtokkezelő Nyársapát birtokának védelmét, ismét csak a ceglédiekkel szemben.475 S valóban, amikor a ceglédiek, az intés ellenére, egyenest a török segítséggel igyekezett határrészeket szerezni Nyársapáton, Pest megye csupán a hatalmaskodás körülményeinek írásba foglalásával folyt bele az ügybe 476 Nyársapát érdekvédelmét az egri tisztek valóban igyekeztek ellátni. Már folyt az elhatárolás, amikor Juta az egri hadnagynak egy levele, kiben azt írta vala, hogy »ti, ceglédiek békét hagyjatok az nyársapáti földnek, mert nem úgy volt, azmint ti élőmben adtátok volt [vagyis: már tárgyalta ezt az ügyet], hogy itthon volt, [Mossóczy] Zakariás és az hadnagy egy levelet adtanak ismég az ceglédieknek, hogy az nyárosapátiak elállanak az földtül az fejedelem parancsolatja szerént, mely levelet osztán az ceglédiek az [budai] pasára és az kincstartóra vittenek, és azt mondották: »Rión minket az egri kapitán és az királ, az hadnagy az földet nekünk hagyták és im levelünk is vagyon róla.«”477 Mielőtt azonban alapvetően negatív képzetek támadnának bennünk Pest, majd az egyesült Pest-Solt vármegye tisztikarának 16. századi teljesítményéről, jeleznünk kell, hogy ez volt az egyetlen teljes egészében török uralom alá került területi egység, amely úgy-ahogy fenn tudta tartani működésének folytonosságát, hogy aztán a 17. században — Heves-Külső-Szolnokhoz hasonlóan — valóságos vezérmegyévé válhassék. 3. A magyar falvak és mezővárosok belső élete Abban, hogy a török által megszállt terület — csekélyke kivétellel — végül is nem szakadt ki a magyar köz- és magánhatalom ellenőrzése alól, sőt, — mint látni fogjuk — a ránehezedő külső nyomás egyre erősödött az évek folyamán, az összes fentebb felsorolt eszközöknek és rajta kívül még sok másnak egyaránt szerepe volt. Volt persze a fegyveres kényszerítésnek is, ez utóbbi azonban önmagában nem lett volna elég, ha maguk a török uralom alá került települések nem maradnak meg — mondjuk így — a történetileg kialakult egységes magyar adminisztráció, jogi gondolkodás és joggyakorlat keretei közt. Bármily pompásan szervezett volt is a központi oszmán adminisztráció, szigora az egyre növekvő birodalom távolabbi vidékei felé haladva szembetűnően enyhült. A Porta — a török politikában meghatározó jelentőségűnek tekintett — konszolidáció érdekében egyre több olyan intézmény tudomásul vételére kényszerült, amelyek nemhogy nem harmonizáltak, hanem esetleg kifejezetten ellentétesek voltak a fölébük boltozódó oszmán struktúrával. A nagyfokú A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 471 PEST, passim. 472 Kemecsey Anna — miután úgy találta, hogy Pest megyei birtokait a távolból nem tudja megfelelőképp kezelni — e feladatot Újszászy Lőrincre bízta (PEST 1659. sz.). 473 Rudolf főherceg 1575. augusztus 5-én utasította Georg Rosenberg tatai kapitányt, hogy szerezze vissza Bakics Péternének Berkit, Érdet és Tétényi: MNM Та. (PEST (kiég.) sz. n.). 474 MNM Та. (PEST (kiég.) 1600/a. sz.). 475 PEST 1702. sz. 476 ÉRI 1962, 187. 477 ÉRI 1962, 188-189.
