Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
400 SZAKÁLY FERENC mintegy automatikusan a Solthoz legközelebb eső Pest megyei részek szolgabírájának felügyelete alá került. (Hogy a szolgabírák milyen alapon és hogyan osztották fel egymás között a megye területét, illetve hogy volt-e egyáltalán ilyen felosztás, egyelőre nem tudjuk.)462 A Mohács előtt külön ispánságként kezelt Csepel-sziget már a 15. században részben a Fejérhez, részben a Pesthez csatlakozás felé tendált. Miután 1528-ban azt olvassuk, hogy maga a csepeli királynéi kúria is Pest vármegye joghatósága alá tartozik,463 a dilemma nyilvánvalóan az utóbbi javára dőlt el. (E feltevést azonban gyengíti, hogy Pestet és Soltot végig a 16. században Hevessel, Külső-Szolnokkal — ezek egyesítése után Heves-Külső-Szolnokkal —, esetleg Csongráddal tekintették464 egy állami adófizető egységnek, Csepel-szigeti helységek még elvétve sem bukkannak fel a szép számban ránk maradt dikajegyzékben.) Később — Pest-Pilis-Solt egyesült vármegye kikristályosodása után — a sziget településeivel a gyéren lakott Pilis területét gyarapították, amelynek 16. századi önkormányzatáról azon kívül, hogy sem alispánja, sem szolgabírái nincsenek,465 semmit sem tudunk. Pontosabban szólva: ami keveset tudunk, e tekintetben az is ellentmondásban van önmagával. A dikajegyzékek szerint külön kezelték Pest megyétől, s más volt a rovója is.466 Elkülönültségét indokolná, hogy az egyik legerősebb végvár, Komárom érdekszférájába tartozott,467 amelynek — itteni adományokkal jól ellátott — tisztikara a jelek szerint jól megvolt a mindig is csonka tisztikarú (mindössze két szolgabírás) kicsiny vármegye közreműködése nélkül. A dolog így rendjén is lenne, ha — mint említettük — hipotézisünknek nem mondana ellent az itteni helységek gyakori „átminősítése” Pest megyeivé, ami arra utal, hogy mégiscsak kellett valaminő közigazgatási összeköttetésnek lennie a Duna két partján elterülő területek között, sőt egyenest arra, hogy a Magyar Kancellária Pesthez tartozónak tudta Pilist. Ugyanakkor egyetlen olyan pesti, illetve pest-solti kiadványt sem ismerünk, amely a vármegyét Pest-Pilis-Soltnak mondotta vagy pilisi ügyben intézkedett volna. Bár gyér forrásanyagból nem szerencsés messzemenő következtetéseket levonni, úgy tűnik, a tisztségre jelentkező menekült Pest és Solt megyei birtokosok köre meglehetősen szűk volt. Úgy is mondhatnék, hogy a jelek szerint mindössze néhány, egy-két faluban részbirtokos családban (Hartyányi, Péczely, Sáry, Újszászy) öröklődött a kötelezettségérzet, e vélhetőleg nem különösen hálás és népszerű tisztség felvállalására. így aztán nem csoda, hogy egyikük-másikuk nem egykönnyen szabadult a testületből: Hartyányi János működését huszonöt esztendőn át követhetjük nyomon. (Igaz, a Magyar Kamara előszeretettel nevezett ki a dika összeírására és begyűjtésére kiküldött rovónak vármegyei tisztségviselőket — így Har- tyányit, mondhatni, sorozatosan —, aminek bevétele alkalmasint sok fáradságért kárpótolt.468) Bár Recsky György szolgabíró neve Heves megyei birtokosra utal, érdekes, hogy Pest vármegye kevéssé élt a vele azonos helyen működő Heves-Külső-Szolnok nyilván jóval nagyobb választékából eredő lehetőséggel.469 Általában is az a benyomásunk, hogy a két egyesült vármegye között inkább csak felsőbb ösztönzésre jött létre alkalmi együttműködés. Ami a menekült nemesi vármegyék funkcióit illeti, azok nem sokban különböztek a hiteleshelyekétől. A felsőbbség is, a felek is leginkább közhitelű tanúként tartottak igényt szolgálataikra birtokügyeik, tiltakozásaik, ügyvédvallások stb. írásba foglalásánál. Ha vármegye nem rendelkezett volna országgyűlési képviseleti joggal470 és joghatósággal, a két intézményrendszert akár teljesen adekvátnak tekinthetnők egymással. Főként ez utóbbi azonban olyan többletet biztosított a még a területükről elűzött vármegyéknek is, amit akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha vélhetőleg a perek elenyésző töredéke dőlt el előttük. Jó okunk van feltenni, hogy a pervesztes rendre felsőbb fórumokhoz, elsősorban az ún. személyes 462 A heves-külső-szolnoki analógiák arra mutatnak, hogy igen, hiszen ott a szolgabírók nevével jelölték a pro- cessusokat, 1. SZEDERKÉNYI 1890-1893, II. 439-461. és SZAKÁLY 1995a, 29., 42-43., 45., 49., 51., 55. és 57. 463 mol Budai káptalan magánlt. Capsa Bud., 2. Fase. 2., № 20-21., vö. KNAUZ 1863, 112. 464 SZAKALY 1995a, 26-62. passim. 465 Ezt a győri káptalan írja egy 1567. szeptember 21-i beiktatás alkalmával: MNM Та. (PEST (kiég.) 1661/a. sz.). 466 SZAKÁLY 1995a, 63-64. (13. sz.). 467 GÁL 1988, 330-333. 468 SZAKÁLY 1995a, 47., 51., 55., 57. és HORNYIK 1927, 39. 469 Heves megye egy része a vár 1596. évi elestéig ment maradt a közvetlen török uralomtól. 470 Elvben a megszállt vármegyék is rendelkeztek a követküldés jogával. Hogy élni tudtak-e vele, az szervezettségi — pontosabban: leépültségi — fokuktól függött.
