Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
?, 1588. Eger, 1589. január 29. Eger, 1592. április 12. 1597. július 28. A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 399 Sáry János esküdt Csoltó-i Basó Farkas szb. Sáry János szb. Hartyány Péter szb. Nagy (alias Dobosy) János szb Csoltó-i Basó Farkas szb. Sáry János szb. Tassy László szb. Irsay Gáspár szb. és az esküdtek Hartyányi János alispán Zbegovich György di- kátor mellett {jurato eidem adhibito egregio domino Joanne Saary existente)455 Ráday Gáspár tiltakozik amiatt, hogy Pest megyei pusztáit a szomszédosok jogtalanul használják.456 Ráday Gáspár tiltakozik amiatt, hogy Lőb nevű pusztáját a szomszédok követetlenül használják.457 Jelenti a Szepesi Kamarának, hogy bár megbízást kapott az 1596. évi rovásadó begyűjtésére, a tatár pusztítás miatt alig végezhetett valamit.458 Mint a fentiekben látható, Pest vármegye a török idők alatt is megmaradt fő- és alispán nélküli, négy szolgabíróból és esküdtekből álló testületnek. (Az, hogy Radéczi István királyi helytartó parancslevele 1583-ban Pest vármegye és a solti szék alispánjaként szólítja meg a vármegyei kiadványokban egyébként több ízben is szolgabírónak mondott Újszászy Lőrincet, figyelmetlenségből eredő elírásnak tűnik.) A változás, úgy sejthető, a „tizenötéves háború” éveiben következett be, hiszen semmi okunk kétségbe vonni Hartyányi János azon, 1597. évi kijelentését, miszerint ő Pest és Solt vármegye alispánja. S mivel 1592-ben még változatlanul négy szolgabíró vitte az ügyeket, úgy látszik, az elnyúló török háború időszakában merült fel valaminő olyan — egyelőre ismeretlen — körülmény, ami e módosítást indokolttá tette. Ettől fogva az elkövetkező évtizedekben még mindig elég szórványosan fellelhető vármegyei oklevelek már mindig alispánról + szolgabírákról beszélnek. Eszerint a tisztikar átalakulását — bármennyire logikus lenne is — nem köthetjük azon nevezetes eseményhez, hogy az 1569. évi pozsonyi országgyűlés egyesítette Soltot Pesttel,459 bár a kettő közti nagyságrendi különbséget tekintve inkább úgy mondhatnék: Soltot mintegy déli nyúlványként Pesthez csatolta. A végzés a döntést nem indokolja, az ok azonban kézenfekvő. Fejér megyét, amelyhez a solti szék eredetileg tartozott, hamar elnyelte a török előrenyomulás, önkormányzata a 17. században éledt újjá Veszprém, illetve Komárom megyéhez csatolva.460 Másfelől Soltban jószerivel csak olyan különleges státuszú elemek — a kalocsai káptalan és a szekszárdi konvent prédiálisai, más félnemesi státuszú személyek (akikről a 17. században különösen sokat hallunk még) — lakták, akiknek égető szüksége volt valaminő elérhető magyar fórumra. Ugyanakkor viszont tekintélyes solti birtokosban kifejezetten hiány mutatkozott, s így semmi esély nem volt rá, hogy — Fejértől elszakadva — Pesthez, Heveshez és Külső-Szolnokhoz hasonlóan — saját lábára állva, önálló külső tisztikart tartson a hozzá legközelebb eső végvárban, mint a fenti jegyzékből láthatjuk: Egerben. Hasonló esetben a magyar gyakorlat másutt is az volt, hogy az önálló képviselet fenntartására képtelen, török uralom került megyék ügyeinek intézését valamely közeli vármegyére bízták 461 Solt csatlakozását úgy képzeljük el, hogy az — miután a szolgabíró tisztét Fejér nem töltötte be — 455 SZAKÁLY 1995a, 59. 456 mnm Та. (PEST (kiég.) 1719/a. sz.). 457 MNM Та. (PEST (kiég.) 1726/a. sz.). 458 HORNYIK 1927, 39. 459 1569: 52. te.: CIH II. 611. 460 SZAKÁLY 1991, 159-161. 461 SZAKÁLY 1991, passim.
