Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN 39 A Fehérvárott kialakított, a településnek és főként a helyi várnak kettős arculatot juttató modell egy további ponton is hatást gyakorolt Esztergom sorsának alakítására. 1079-ben ugyanis feltűnik forrásainkban az esztergomi ispán (Strigonensis comes)68 méltósága, ami nem hagy kétséget afelől: a mondott időpontban immár Esztergom is ispáni székhely Mivel az eredeti, az 1009. évi oklevélben tükröződő állapotok szerint Visegrád megye ispáni vára Visegrádon állt, s a megye területén fekvő Esztergom királyi székhelyként nem volt ispánsági központ, az új fejleményt azzal magyarázhatjuk, hogy a visegrádi ispánt, miután Szent István székhelyét Fehérvárra helyezte, beköltöztették az esztergomi várba. Ezzel Esztergomban is létrejött az a kétarcúság, mely 1018 után Fehérvárt is jellemezte, igaz, a kettősség elemei éppen fordított sorrendben kapcsolódtak a két településhez: Esztergom előbb volt királyi székhely s másodlagosan vált ispáni központtá, Fehérvár esetében ugyanakkor vitán felül áll az ispáni központ elsődlegessége, melyhez utóbb csatlakozott a székvárosi jelleg. Nehéz lenne pontosan meghatározni, mikor költözött át a visegrádi ispán az esztergomi várba, az esemény időpontját mindenesetre nagy biztonsággal helyezhetjük az 1018 és 1079 közötti évekre. Az is elég nyilvánvalónak tűnik, hogy az ispáni székhely átkerülése Esztergomba új helyzetet teremtett Visegrád megye további sorsát illetően. Kérdéses viszont, hogy ez az új helyzet mennyiben érintette magának a megyének a létét. Egyfelől ugyanis lehetséges, hogy az ispáni központ áthelyezése együtt járt a megye felbomlásával, s így az esztergomi, a pilisi, a nagy-szigeti és a pesti részek fejlődési irányai ekkortájt, a 11. század közepén váltak el egymástól. Másfelől az sem lehetetlen, hogy az ispánsági központot érintő változás nem vont maga után — a későbbi fejlemények ismeretében mindjárt hozzá is tehetjük: egyelőre — ilyen mélyreható következményeket, és az immár esztergominak nevezett ispán ugyanazt a területet igazgatta, ez esetben alighanem Esztergom megye néven, mint előzőleg. Elvileg mindkét megoldás elképzelhető, mégis úgy tűnik, valószínűbbnek tekinthetjük az utóbbit, mégpedig egyházigazgatási kérdéseket érintő megfontolások alapján. Történetírásunk régi, s mindmáig érvényesnek bizonyult megfigyelése szerint az Árpád- kori egyházi és világi igazgatás területi intézményeit szoros és több rétegű összefüggések kapcsolják egybe. A kétfajta igazgatás egyes egységeinek határai oly gyakran azonosak, hogy nem a megfelelések, hanem azok hiánya szorul magyarázatra.69 Ezen általános tendencia szemléletes példáját nyújtja vizsgált területünk. A veszprémi egyházmegye kiterjedésének a püspökség alá tartozó vármegyék felsorolásával történő meghatározását — mint arról már szó esett — az tette lehetővé, hogy a megyék által lefedett terület külső határai azonosak voltak az egyházmegye határaival. Az egyházigazgatás és a megyék kapcsolatának másik szintjén az tapasztalható, hogy az egyházmegyék alsóbb szintű igazgatási kerületeiként forrásainkban a 12-13. században feltűnő főesperességek rendre egy-egy megyének vagy — nem vármegye jellegű — ispánságnak felelnek meg. A veszprémi püspökség esetében ez az összefüggés az alábbiak szerint jelentkezik: a püspökségben megszervezett hat főesperesség közül a fehérvári és a veszprémi többé-kevésbé pontosan Fejér és Veszprém megyék területére terjedt ki; az 1009. évi oklevélben említett Kolon megyével kapcsolatba hozható Zala és Somogy megyék egyházigazgatási szempontból a zalai és a somogyi főesperességnek felelnek meg, miközben a segesdi főesperesség a Somogy megyében megszervezett segesdi ispánsággal ösz- szefüggésben alakult ki.70 A hatodik egyházigazgatási kerület 1226-ban tűnik fel szentendrei főesperesség (archidiaconatus de Sancto Andrea) néven.71 Ezen, utóbb budainak nevezett főesperesség területe72 csekély eltérésekkel azonos a 11. századi Visegrád megyének a Duna jobb partjára eső részével.73 Ennek a területi megfelelésnek szempontunkból az ad különös jelentőséget, hogy történetírásunk a 11-12. század fordulójára helyezi azt az időpontot, amelyre az ispánsági központokban létesített keresztelő egyházak papjai főesperesként (archidiaconus) 68 DHAI. 226. 69 A kérdésre összefoglalóan KRISTÓ 1988a, 208-235. 70 A főesperességek első említését 1. 1210: CD П1/1. 103-104. (fehérvári és somogyi); 1221: CDCr III. 189. (veszprémi); 1227: VMHH I. 86. (zalai); 1240: CD IV/1. 193. (segesdi). — A Veszprém megye északnyugati részén kialakított s a győri püspökség alá tartozó pápai főesperesség minden bizonnyal kapcsolatba hozható a pápai udvar- nokispánság (1266: CD IV/3. 314., vö. 1245: PRT VIII. 288-289. stb.) intézményével (KUBINYI 1994c, 75-80.). 71 1226: VMHH I. 69. 72 MEF I. 286-289. 73 A megye bal parti része a váci püspökség megalapítása óta egyházigazgatási szempontból elkülönült a veszprémi püspökség fennhatósága alatt maradó területektől, így arra értelemszerűen nem terjedt ki a szentendrei főesperesség területe.
