Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
38 ZSOLDOS ATTILA kárpát-medencei honfoglalás idejére nyúlik vissza. Anonymus Árpád szálláshelyeként szerepelteti a Csepel-szigetet, s a honfoglaló vezér temetkező helyét az általa „Attila király városáénak (civitas Atthile regis) mondott Óbuda melletti forrásnál jelöli meg, ahol a középkori Fejéregyháza állott.57 A krónikáshagyomány Árpád két leszármazottjának sírját szintén ezen a tájon ismeri: Taksonynál temetkezett el eszerint Árpád egyik unokája, a maga idejében a fejedelmi hatalmat is birtokló Taksony — alighanem ebben kereshetjük a falu nevének eredetét58 —, s ugyanitt helyezték örök nyugalomra 1047-ben Vazul legidősebb, pogánynak megmaradt fiát, Levente herceget.59 E híradások történeti hitelét általában nem szokás kétségbe vonni, s ennek megfelelően történetírásunkban többnyire elfogadott az a felfogás, mely részben vagy egészben e tájon, az államalapítás során Visegrád vármegyeként megszervezett vidéken keresi az Árpádok szállásterületét, még ha a további részleteket illetően homlokegyenest ellentétes elképzelések fogalmazódtak is meg.60 Ezek után joggal merülhet fel, hogy éppen ezekben a tényezőkben, tudniillik az Árpádok szállásterületének ittlétében, s az uralkodói birtokok ebből fakadó, a Kárpát-medence korai megszállású vidékeit tekintve példátlan koncentrációjában kell keresnünk mindazon szokatlan jelenségek magyarázatát, amelyek a 11. századi Visegrád megye és a területén felbomlása után kialakult 13. századi megyék Árpád-kori történetét jellemzik. Visegrád vármegye egykori létére néhány közvetett adat mellett csupán egyetlen forrásunk, a veszprémi püspökség területét megállapító 1009. évi oklevél tanúsága a bizonyság. Ez a körülmény különleges helyzetet biztosít a megyének az Árpád-kori megyék történetében. Egy-egy megyéről általában adatok tucatjai szólnak,61 még a tatárjárás idején elpusztult Borsóvá megyéről is jó néhány híradás áll a kutatás rendelkezésére.62 Az 1009 utáni források Visegrád megyét illető makacs hallgatása nehezen magyarázható mással, mint hogy a megye igen korán, az Árpád-kori forrásanyag ugrásszerű megszaporodásának bekövetkezte, azaz a 13. század eleje előtt felbomlott. Értelemszerűen adódnak tehát a válaszra váró kérdések: mikor és milyen körülmények között következett be ezen fejlemény? A feleletet megalapozó ismereteknek — hasonlóan a korai magyar történet számos más kérdéséhez — csak közvetett úton juthatunk a birtokába. 1018 után Szent István Székesfehérvárra tette át székhelyét. Döntése minden bizonnyal összefüggött azzal, hogy előzőleg megnyitotta a zarándokok előtt a Jeruzsálembe a magyar Dunántúlon át Székesfehérvár érintésével vezető útvonalat. Székesfehérvárott építtette fel István azt a bazilikát, melyet dinasztiája szakrális központjának szánt,63 s ugyanott palotát is emeltetett.64 Fehérvár (Alba civitas) mindaddig — 1009-től igazolhatóan — ispánsági központ volt, mely köré Fejér megye (comitatus Albensis civitatis) szerveződött65 A királyi székhely idehelyezésével Fehérvár kettős szerepkörhöz jutott: egyetlenként az országban királyi székváros és ispánsági központ volt. Az új királyi székhely kijelölése természetszerűleg járt együtt a régi központ, Esztergom jelentőségének bizonyos fokú csökkenésével. Esztergom székváros jellege mindazonáltal megmaradt,66 s az így előálló sajátos helyzetben az Árpádok monarchiája két székvárossal is rendelkezett.67 57 SRH I. 88-89., 106. 58 KRISTÓ 1976, 19-20. 59 SRH I. 344. 60 GYÖRFFY 1970, 201.; KRISTÓ 1980, 445. —- Itt jegyzendő meg, hogy az a krónikabeli hír, mely szerint Árpád a Fehérvár melletti „Noe-hegyen” tartotta szállását (SRH I. 290.) sokkal inkább tekinthető Székesfehérvár későbbi jelentősége által formált kombinációnak, mintsem megbízható tudósításnak (GYÖRFFY 1967, 20-21.). Hasonlóképpen minden történeti alapot nélkülöz a lengyel Jan Dlugoss 15. századi krónikájának azon híradása, mely Szent István apjának, Gézának a temetkezési helyéül a fehérvári Szent Péter templomot jelöli meg (Dlugoss szövegét idézi GYÖRFFY 1967, 21., 22. sz. jegyzet; kritikájára 1. GERICS 1990, 78.). 61 GYÖRFFY 1987, I—III.; KRISTÓ 1988a. 62 SRH I. 53., 408.; 1213: VR 39. sz.; 1232: MNy 1956, 384.; 1268: ÁÚO VHI. 196-200.; 1282: ÁÚO IX. 329. stb.; vö. NÉMETH 1975; GYÖRFFY 1987, I. 520-522.; KRISTÓ 1988a, 421^124. 63 GYÖRFFY 1977, 316-321. 64 A korai Székesfehérvárra 1. KRALOVÁNSZKY 1967, 35-47.; GYÖRFFY 1987, П. 363-384.; SIKLÓSI 1990; VERESS—SIKLÓSI 1990, 213-222. 65 DHA I. 52. 66 A 12. század végének eseményei arra mutatnak, hogy Esztergom akkortájt egy új fellendülés korszakát élte: III. Béla új palota építésébe kezdett (1198: MES I. 156.), s itt fogadta az országon keresztes hadával együtt átvonuló I. Frigyes német-római császárt (CFHH I. 305.). 67 BÓNIS 1967, 54-55.
