Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN 37 soha nem rendelkezett várszervezettel, s nincs nyoma annak sem, hogy Pest megyében helyi várispánság létesült volna valaha is.46 Ez utóbbi területén a várföldek típusát más várak birtokai képviselik: a szomszédos megyékben szervezett várispánságok közül a fejérinek Inár- cson, a nógrádinak Pátyon voltak tartozékai,47 míg a vármegyéhez nem kapcsolódó szolgagyőri várispánság Révjenőn, Kádon, Taksonyban és Zajcson birtokolt48 A 13. századi Esztergom megyében annyiban más a kép, amennyiben ott — feltűnően kis számban ugyan, de — jelen vannak a helyi várszervezetre utaló adatok,49 miközben a szolgagyőri és az ahhoz hasonló típust képviselő karakói várispánság birtoklása szintén kimutatható.50 Nyomós érvek szólnak amellett, hogy a vármegyeszervezés a királyi várszervezet helyi egységeinek, a várispánságoknak a kiépítésével együtt indult meg az ezredforduló körüli években.51 Indokolt tehát azzal a feltételezéssel élni, hogy Visegrád megyében — forrásaink hallgatása ellenére is — éppúgy létrejött a helyi várispánság, mint az 1009. évi oklevélben vele együtt szereplő megyékben.52 Arra a kérdésre, hogy ez esetben akkor hol feküdtek a visegrádi várispánság tartozékai, több körülmény együttes mérlegelése adhat választ. Visegrád megye egykori területén többségükben vármegyéhez nem kapcsolódó várak (Szolgagyőr, Karakó) földjei ismertek, márpedig az ehhez a típushoz tartozó várispánságok másodlagosan jöttek létre s így tartozékaikat is más, korábban megszervezett ispánságokkal kihasított birtokok és birtokrészek halmazából alakították ki.53 Ez a bizonyos „korábban megszervezett ispánság” vizsgált területünkön az 1009. évi oklevél tanúsága szerint csak a visegrádi várispánság lehetett. Ami pedig a 13. századi esztergomi várispánság földjeit illeti, az előzőekben láthattuk, hogy ispánsági központként maga Esztergom is másodlagos Visegráddal szemben, s ezért az esztergomi várföldek esetében szintén indokolt arra gondolni, hogy eredetileg — 1009 táján — a visegrádi várispánsághoz tartoztak. Annál is inkább reális ez a feltevés, mert az ismert esztergomi várföldek mindegyike a 13. századi Esztergom megyének a Dunától délre fekvő részén, azaz éppen az egykori Visegrád megye területén kerülnek elő. Mindezen megfontolások egyértelműen arra vallanak, hogy a visegrádi várispánság tartozékait a 11. századi Visegrád megye területén a 13. században feltűnő s akkor már különböző várispánságokhoz tartozó földekben kereshetjük.54 Adataink tehát, ha lehetővé is teszik a visegrádi várispánság egykori létének igazolását, egyúttal valószínűsítik, hogy az viszonylag szerény méretű lehetett. Ez a körülmény különösen a más királyi birtokszervezetekhez tartozó Visegrád megyei földek kivételes bőségével egybevetve válik igazán feltűnővé. A 13. századi Esztergom megye egész területére olyannyira jellemző a különböző szolgálatokra rendelt királyi és királynéi népeknek, valamint a királyi alapítású egyházak uralkodói adományból származó birtokainak a nagy száma, hogy indokoltnak tekinthető vélemény szerint „Esztergom megye területe az Árpádok családi birtoka volt, s népeit az államszervezéskor István király túlnyomórészt a királyság udvari intézményei számára tartotta fenn”.55 E megállapításhoz legfeljebb annyi kiegészítés fűzhető hozzá, hogy míg a királyi alapítású egyházak földjei nagyjából egyenletesen oszlanak meg a Dunától északra és délre fekvő két megyefél között, a királyi és királynéi birtokok súlypontja jól febsmerhetően a jobb parti megyerészre, azaz all. században Visegrád megyéhez tartozó területre esik.56 Visegrád megye további részeit illetően látni fogjuk, hogy a mai Csepel-sziget királyi magánuradalom volt nem csak az Árpád-korban, de a középkor későbbi évszázadaiban is; szintén királyi magánuradalomból alakult ki a 13. század végére PUis megye, s Pest megye területén is tekintélyes uralkodói birtoktestekről adhatunk számot, jóllehet ott nem hiányoznak a korai eredetű világi magánbirtokok sem. Visegrád megye birtokstruktúrájának ezen sajátossága nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy az Árpádok jelenléte a megye területén minden jel szerint a 900-ra befejezett 46 KRISTÓ 1988a, 247., 252-254., 431-432. 47 1263: PEST, 486., 1271: ÁÚO III. 257., 1275: ÁÚO IV 49. (Inárcs); 1288: ÁÚO IX. 319. (Páty). 48 GYÖRFFY 1993, 17. 49 GYÖRFFY 1987, II. 209., vö. KRISTÓ 1988a, 335. 60 GYÖRFFY 1987, П. 210. és GYÖRFFY 1993. 17. 51 KRISTÓ 1988a, 144-147. 62 Fejérre 1. GYÖRFFY 1987, II. 330.; Somogyra, Veszprémre s Zalára KRISTÓ 1988a, 242., 250-251., 260. 53 GYÖRFFY 1977, 329.; KRISTÓ 1988a, 164-167., 352-354. 54 Kivételt ez alól csak a Fejérhez és a Nógrádhoz tartozó egy-egy birtok jelent, mivel általános jelenségnek mutatják adataink, hogy egy-egy várispánság a szomszédos megyé(k)ben is rendelkezik birtok(ok)kal, vö. KRISTÓ 1988a, 168. 55 GYÖRFFY 1987, П. 211-212. 56 GYÖRFFY 1987, II. 210. (térkép).
