Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
374 SZAKÁLY FERENC (1562: 1871, 1580: 6400, 1590: 6117), Vác (1546: 2075), 1562: 2786) — található, ahol ezt a lakosságszám indokolja. Ugyanez a megfigyelés viszont visszafele már nem helytálló: nem minden nagy településen volt vágóhídi (vágási) bevétel. Bár nehezen tudjuk elképzelni e nélkül, ebből származó jövedelmet Kecskeméten sem találunk, igaz, itt a vásárvámot is igencsak alacsonyra taksálta az összeíró (1546: borvám 100, piaci és vásárvám 180 akcse).290 Mindez azonban csupán tapogatódzásnak tekintendő, hiszen a kutatás olyannyira a kezdetén tart, hogy e kérdések megoldását a jövőre kell bíznunk. О 0—100 akcse • 101—500 akcse ■ 2000—6400 akcse 10 20Km Húsmívesség a budai szandzsák Pest, Pilis és Solt megye területére eső részein A vágási illeték ilyen értelmezésével van másik baj is: nevezetesen, hogy mellette a legritkább esetben találunk olyan helyeket, ahol a hüs szétmérését hivatásszerűen végezték, vagyis mészárszékeket. Bár fontos jövedelemforrásnak számított, a szandzsák-összeírásokban a nagyobb múltra visszatekintő mezővárosok közül — Budát és Pestet itt nem számítva — 290 KÁLDY-NAGY 1985 (1. a megfelelő helységeknél).
