Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 369 még nem voltak érzékelhetőek. Nevezetesen: a megszállás következtében lehanyatlott Buda és Pest örökén számos környékbeh és távolabbi mezőváros osztozott. Úgy is fogalmazhatnók, hogy a politikai változások hatására kilépett a két korábban meghatározó szabad királyi város árnyékából. A megnyílott lehetőségekkel kezdetben minden jel szerint az egyébként is jeles kereskedelmi hagyományokkal rendelkező félig magyar, fébg szerb lakosságú Ráckevi tudott a leginkább élni. Intenzív alsó-ausztriai, morvaországi, Magyarországon belül pedig pozsonyi, nagyszombati és komáromi kapcsolatairól a 16. században számos szórványadat vall.251 „Oly nagy gazdag vala árossága, Hogy csak egyik járások mit hozna Elég lón az szentkörösz rakásra, Más ára lón toronycsinálásra”- írja a város szülötte, Skaricza Máté református lelkész a Borbás család kereskedésének eredményeit illusztrálandó.252 Érthető, hogy a komáromi vámos 1575-ben igencsak nehezményezte, hogy az őket Komáromnál ért sérelmek miatt a ráckeviek nem vízi úton szálbtják import-áruikat, hanem azokat egy esztendeje Győrben szekérre rakják és szárazföldön viszik haza. A vámos önmagát okolhatta, hiszen nem hallgatott a Hofkammer által kiküldött bizottság azon tilalmára, hogy más adóssága miatt kereskedőket tartóztasson le.253 A ráckevi polgárok gazdasági érzékét mi sem tanúsítja jobban, mint hogy az 1540-es években — kivált a szerb nemzetiségűek, de (gyakran az előbbiek társaságában az ottani magyarok is) valósággal rávetették magukat török jövedelemhasznosítási rendszerben rejlő pénzszerzési lehetőségekre. A Porta ugyanis nem alakított ki külön hivatalszervezetet a kincstári kezelésben tartott jövedelemforrások (mukátaak) hasznosítására, hanem azokat afféle árverésen bérbe adta a legtöbbet ígérő vállalkozónak. A megszállás első éveiben a ráckeviek erősen reménykedtek abban, hogy a környékbeli haszonvételeket — köztük az itteni vámszedő helyet — kisajátíthatják. Kezdeti sikerek után azonban keservesen csalódniuk kellett; ahogy más helyeken is,254 a helyi vállalkozók az 1550-es évekre, ismeretlen oknál fogva, gyorsan teret vesztettek török és zsidó vetélytársaikkal szemben.255 Az 1563/1564. évi váci vámjegyzék tanúsága szerint Kecskemét a szarvasmarha- és lóhajtásban még azonos szinten állt Cegléddel (1661: 1645, ill. 159: 188) a rangsor 4. és 55., illetve 1. és 2. helyén. (A lóexportőrök közt feltűnik még Nagykőrös, Tápióság és Tápiószecső, a marhahajtók közt viszont csupán Egreskáta és Szentlőrinckáta falvak szerepelnek.256) Ráckevi kereskedőt Vácnál érthetőképp hiába keresünk; ők nyilván saját átkelőhelyüket használták, ahol 1562 májusa és decembere közt 65%-kal részesedtek az elvámolt 155 224 marhából. Nyomukban azonban itt is a kecskemétiek következtek 22,5%-kal.257 Míg a korábbi adatokból Ráckeve kiemelkedő jelentősége olvasható le, a jövő az erőteljesen feltörekvő Kecskemété volt, amely 1580-ra népességszámát tekintve is jócskán Ráckeve fölébe kerekedett. A kivitelre szánt marhák összegyűjtésében ekkor már nagy szerepet játszó galgóci, komjáti, nyárhidi, szeredi, udvardi és vágsellyei vásárok felé vezető hajtóutak csomópontján 251 SZAKALY 1995d, 130-139. - A lehetőségek kimerítésétől persze még messze vagyunk. 1548-ban a király megparancsolta Dobó István egri prefektusnak: azt a holmit, amit katonái a ráckeviektől elvettek, adassa vissza (GYÁRFÁS 1879, 31.); 1551-ben kevi Bárány János perelte — a Budáról elszármazott Bornemissza Tamás társaságában — adóssága megfizetéséért Reichentaller Tamás pozsonyi bírót (KISS 1908,328-329., 324. sz.); egy 1553. évi vizsgálatból komáromi naszádosokkal együtt csempésző ráckevi kalmárról értesülünk, aki egyébként is adós volt a komáromi vámnál (ÖStA FHKA HFU Rote Nummer Fase. 4., 1553. augusztus ff. 62-82.); 1555-ben az egriek megütötték a kevi vásárt (PATAKI 1934, 24.); 1583: „Teufíl András... fölségöd győri főkapitánya az keviekre reájok ilyen módon írt, hogy Keviben vagyon egy áros embör, kinek néminemű áros emberök adtak volt valami marhát, azért míg azzal az kevi áros embervei az ott fönn való áros németököt meg nem elégíttetik, addig mindenütt kevi kereskedők tartatnak érötte...” (TAKATS-ECKHART-SZEKFU 1915-1917, I. 295., 267. sz.); egy 1605. évi komáromi tanúvallatás a törökökkel juhbőr-kereskedés céljából összeállóit ráckevi polgárról (OAT, Komárom város lt., Tanácsülési jegyzőkönyv I. ff. 5-6.) szerzünk tudomást. (A 8 meghallgatott „komáromi” polgár — nyilvánvalóan azzal a kettővel együtt, aki ellen a tanúságszedés irányult — kivétel nélkül kevi menekült volt, ami csak erősíti azon benyomásunkat, hogy a keviek azért szerepeltek oly rosszul, mert a Duna hátán folyó kereskedésben érdekeltebbek voltak.) 252 MAGDICS 1888, 91. 253 ÖstA FHKA HFU Rote Nummer Fase. 29. 1575. július ff. 92-98. 254 Tolna megyei példákra 1. SZILÁGYI 1978, 8-69. 255 Ide vonatkozó adatok tömegesen találhatók: VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. passim és FEKETE- KÁLDY-NAGY 1962. 256 KÁLDY-NAGY 1965-1966, 32-35. 257 VASS 1972, 451-463., vö. SZAKÁLY 1995d, 136-137.
