Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
36 ZSOLDOS ATTILA nevét viselte tehát az államszervezés idején, Esztergom viszont a „Királyi Vár” volt. Figyelemre méltó a párhuzam, s korántsem az egyetlen. Az ispánsági vár alján megépült a megyéjében tartózkodó ispánnak lakhelyet adó curia,36 Esztergomban a királynak áll palotája; az ispánsági vár mellett létesült a megye keresztelő egyháza,37 Esztergomban az ország prímásának székesegyházát „a Magyar Királyság többi egyházának fejét, anyját és tanítóját” {caput, matrem et magistram aliarum ecclesiarum regni Hungarie)38 alapította meg Szent István. A teljesség igénye nélkül felsorolt párhuzamok nem csak megengedik, de egyenesen bátorítják az előzőekben megfogalmazott vélekedésünket: Esztergom a Szent István-i állam- szervezés eredeti koncepciójában nem ispánsági központként szerepelt. Arra a kérdésre, hogy miben jelölhető meg az az alapvető és minden más szempontot maga mögé utasító körülmény, mely Esztergomot megkülönböztette az ezredforduló körüli évek más —- ispánsági központtá váló — váraitól, a tévedés különösebb kockázata nélkül megadható a válasz: Esztergomra Szent István saját székhelyeként tekintett, s mindaddig, míg az is maradt, nem tette ispánsági székhellyé, miként nem tette püspökséggé a saját magánkápolnájaként létesített fehérvári bazilikát sem. A kérdés csupán az lehet, mennyiben egyeztethető össze, s összeegyeztethető-e egyáltalán ez a megállapítás a város- és intézménytörténet azon tanításával, mely szerint a kora középkori Nyugat egyetlen országában, így természetesen a Magyar Királyságban sem számolhatunk állandósult, modern fogalmaink szerinti fővárossal.39 Azt, hogy az Árpád-kori magyar királyok a kortárs európai uralkodókhoz hasonlóan maguk is az év nagy részét utazással töltötték, udvarukkal együtt bejárván országukat, forrásaink minden kétséget kizáróan igazolják.40 A király palotája azonban — a dolog természetéből adódóan — Esztergomban maradt, s nyilván az annak szolgálatára rendelt népek egy része is, hogy őrizzék és karbantartsák a palotát, s hogy adandó alkalommal előkészítsék az Esztergomba visszatérő király és kísérete fogadására. Bizonyos intézmények, vélhetően kezdettől fogva, Esztergom székvárosi jellegéhez kapcsolódtak, így például nincs tudomásuk arról — s a feltételezés is meglehetősen valószínűtlennek tűnik —, hogy az esztergomi pénzverde követte volna az uralkodó mozgását,41 miközben Kálmán király törvénye a királyi udvartartás pillanatnyi tartózkodási helyétől függetlenül, megszabott határidőre, Szent Mihály napjáig (szept. 29.) Esztergomba rendelte küldeni az ispánok által beszedett adót42 Nyilván efféle, forrásaink elégtelen volta miatt ma már többnyire pontosan nem ismert körülmények vezették arra az Árpád-kori Magyarországon megforduló utazókat, hogy Esztergomot a magyar királyok — középkori értelemben vett — „fő- város”-ának, kormányzati székhelyének mondják 43 Az ellentmondás a korai középkor fővárosnélkülisége és Esztergom forrásokkal igazolható helyzete között csupán látszólagos: Esztergomot ebben az összefüggésben nem a király és udvartartása hosszabb-rövidebb ideig való ott tartózkodása, még csak nem is kizárólag az említett intézmények esztergomi jelenléte tette Szent István székvárosává, hanem az a körülmény, hogy a király, ha Esztergomban időzött, akkor a sajátjában ült meg, a „Királyi Várban”, s nem valamely ispánja vagy főpapja vendéglátását élvezte.44 Ezután a némileg terjedelmes, de a későbbi fejlemények megértése szempontjából nélkülözhetetlen kitérő után már többet mondhatunk az 1009-ben említett Visegrád megyéről. A megye legszembetűnőbb sajátosságának várispánsága fejletlensége mutatkozik. A visegrádi várispánságról voltaképpen semmit sem tudunk: nem ismerjük ispánjait, egyetlen adat sem szól a vár alá rendelt népekről és földekről45 Ez a jelenség talán magyarázható lenne korai forrásaink csekély számával, ha a 11. század eleji Visegrád megye területén osztozó 13. századi megyék többsége esetében nem ugyanezt a helyzetet tárná elénk a kor jóval bőségesebben rendelkezésre álló forrásanyaga. Márpedig éppen ez történik: a Nagy-szigeti és a pilisi ispánság 36 Vó. Szt. László Ш. 28. (ZÁVODSZKY 1904, 180.) 37 MÁLYUSZ 1971a, 19. 38 1397: TT 1901, 79. 39 Vó. BÓNIS 1967; KUMOROVITZ 1971; KUBINYI 1994a. 40 Kálmán I. 36. és 37. (ZÁVODSZKY 1904, 188.); 1222: 13. te. (EFHH 138.), stb. 41 A pénzverők faluja Esztergom Kovácsi nevű „elővárosa” volt (GYÖRFFY 1987, II. 271.). 42 Kálmán I. 79. (ZÁVODSZKY 1904, 193.). 43 Al-Idriszi tudósítását 1. ELTER 1985, 56. Megjegyzendő, hogy — az alábbiakban tárgyalandó fejlemények folytán — más források Székesfehérvárról beszélnek hasonló összefüggésben (GYÖRFFY 1987, II. 363-382.). 44 A király vendégeskedéséről ispánjainál a III. Béla-kori jövedelem-összeírás tudósít (BARTA—BARTA 1993, 444.); vö. még a 40. sz. jegyzettel. 45 KRISTÓ 1988a, 252.
