Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Szakály Ferenc†: A hódolt megye története

A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE

367

Buda (vám, átkelési illeték, hídvám)

A Csepel-szigeti és körüli :Szigetszentmiklós (sóvám, hajóbér)

Szöllős (kikötő)

Csepel (bor- és sóvám, kikötő)

Tököl (kikötő és só ára Lórév (átkelési illeték)

Ráckeve (vámbevétel, átkelési illeték)

Dömsöd (a sziget Pest megyei oldalán) (átmenő áruvám)

Adony (Fejér m., a Duna jobb oldalán) (vám- és révilleték) Összesen:

[Nagymaros (só-, marha- és lóvám) 1562-ben:

1. Mindösszesen mintegy

107 774 akcse 112 063 akcse] 6 275 689 akcse 83 000 arany

523 000 akcse

4 500 akcse 8 700 akcse 2 000 akcse 2 984 akcse 69 800 akcse 8 700 akcse 10 230 akcse

413 akcse

Ezek az arányok — pontosabban: aránytalanságok — a magyar külkereskedelem közel négy évtizedes súlypont áthelyeződései következtében, fokozatosan alakultak ki.235 A tételes vámjegyzékek szerint az 1560-as évek elején Buda és Vác forgalma közel azonos szinten mozgott, sőt az összehasonlítás inkább az előbbi javára üt ki (1 408 239: 1 177 377).236 A váci jövedelemcsoport eminje 1572-ben egyenest attól tartott, hogy a budai híd megépülése teljesen elnépteleníti az ő vámhelyét: „Jelentetted — olvassuk egy szultáni leiratban —, hogy az Erdélyhez tartozó Debrecen város, valamint Simánd, Makó, Túra [Mezőtúr], Kecskemét, Jászberény, Szeged és más városokból és falvakból a kereskedők marhát, lovat, birkát és más árut, amit megvettek, Bécsnek vittek eladni, a meghódítás óta az említett árukkal mindig a váci révhez jöttek, ahol a kincstárt illető vámot megfizették vagy némelyikük [vám]hitellel jött- ment. A kincstárnak egy marha és egy ló után egy-egy gurust és más áruk után a régi szokás szerinti vámot fizették. Mostanában azonban, hogy Budán a hidat megcsinálták, az eminek a kereskedőket elcsalogatják oly módon, hogy áruik után, ha a vám 1000 akcse volna, csak 100 akcsét szednek, amivel a kincstárnak kárt okoznak.”237

A panasznak megvolt az eredménye: az 1580. és 1590. évi szandzsák-összeírók már a budai forgalomnak nyolcszorosával számoltak Vácott. Vác kiugró bevételeit nyilvánvalóan az okozta, hogy a magyarországi állatkereskedelem fő cserehelye Bécs térségéből áthelyeződött a Nagyszombat előterében elhelyezkedő Pozsony és Nyitra megyei mezővárosokba (Galgócra, Somoijára, Szeredre stb.).238 Benyomásunk szerint ez tükröződik abban is, hogy míg 1562-ben a váci bevétel zöme a hídvámra esett (1 046 7751 031 678), addig 1580-tól fogva csak a fentebb felsorolt bevételi forrásokról. Az ún. „hídvám” eltűnéséből arra következtethetünk, hogy az állatokat immár nem hajtották át a Dunántúlra — hogy aztán Esztergomon és Győrön keresztül vigyék Bécsnek —, hanem a Duna bal partján tartottak tovább északnyugatnak. Nyilván — hasonló okoknál fogva — Vác vonta el a nyugati kereskedelmet az első évtizedekben élénkebb forgalmú Ráckevitől is (1546-ban 303 333, 1562-ben 151 957). Igaz, a Csepel-sziget térségében az átmenő forgalom 1590-re ismét élénkülni látszik: Ráckevin az 1580. évi 69 980 helyett 1590-ben ugyancsak 72 000 akcsés bevétellel számoltak, a csepeli bor- és sóvám ennél is látványosabb emelkedésen ment át (8087: 14 087 akcse).239 (Nagymaros 1562-öt követően egy összegben váltotta meg kincstári adóit, s így elesvén az az utáni részletadatoktól, az 1562-re tervezett bevétellel számoltunk. Meglehet hibásan, hiszen Vác kiugrása nyilván e vámhely forgalmát is fellendítette.240)

Miként a fenti térképvázlatról is leolvasható, a Budát és Vácot délről elkerülő forgalomnak Solt, illetve a vele átellenben fekvő Tolna megyében is voltak jelentős forgalmú dunai átkelő pontjai. S a szakirodalomból azt is jól tudjuk, hogy ezeken — valamint a még tőlük délebbre eső Vörösmarton, Danócon stb.241 — át hozzávetőleg Szigetvár és Somogy megye

235 £rre Gecsényi Lajos figyelt fel, aki először vonta be a kutatásba Bécs védelmére hozott idegenrendészeti intézkedéseket és azok következményeit, 1. GECSÉNYI 1993b, 283-284. és GECSÉNYI 1995, 760.

236 VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 259-161.

237 KÁLDY-NAGY 1965-1966, 91.

238 Vo. a 235. sz. jegyzetben idézett Gecsényi-tanulmányokkal.

239 Legalábbis külön harmincadszedőt alkalmaztak itt 1. SZAKALY 1995d, 304., 326. és 362., vö. még 230.

240 VELICS-KAMMERER 1886-1890, II.

241 SZAKÁLY 1973a, passim és SZAKÁLY 1995d, 101-107.