Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
368 SZAKÁLY FERENC török kézre kerüléséig (1566) jelentős kereskedés bonyolódott. Országos távlatból nézve az itt áthaladó utak célpontja Stájerország és maga Velence volt, amelyek sokáig ezen az úton fedezték szarvasmarha-szükségletük egy részét, illetve juttattak jelentős mennyiségű kézműipari terméket a Dél-Dunántúlra és az Alföld déli részére. Az ország régiói közti forgalomban a déli révek jelentőségét elsősorban az adta, hogy ezeken hajózott át a Baranya és Tolna megyében — főként ez utóbbi Felső-Baranyának nevezett délkeleti szegletében — termett bor a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra (egészen Debrecenig).242 Pest és Solt egyesülésének idejére ezek jelentősége jócskán megcsappant, bár nem lehet kétséges, hogy még így is számottevő szerepet kaptak Pest megye pusztás vidékeinek jó borral való ellátásában.243 Paks, Dombori, Tolna és Báta összes vámbevétele az 1560-as években 325 000 akcse körül mozgott,244 amihez még hozzá kell adnunk a túlparti Foktő 25 000 akcsés jövedelmét.245 Mivel ez a 350 000 akcsés vámbevétel -— ami a jelek szerint már maga is komoly forgalom-visszaesés következménye volt, s 1566 után bizonnyal tovább csökkent — alig több mint 5%-a a Pest és Solt megye területére fentebb kiszámított kereken 6 275 000 akcsénak, ezeket az átkelőket, nem lévén róluk 1580 körüli adatunk, itt bízvást figyelmen kívül rekeszthetjük. A forgalom adatai így is impozánsak, hiszen a kereken 85 000 magyar aranyforintra becsülhető minimális vámérték legalább 850 000, valójában azonban inkább 1 millió forintos évi átmenő forgalmat sejtet. Kérdés persze, hogy ez a hatalmas árutömeg — egy árunemre, szarvasmarhára átszámítva mintegy 100 000 darab — nem kevés kényelmetlenséget okozva, csupán átzúdult-e Pest és Pilis megye megmaradt lakosságának feje felett, vagy az utóbbi is képes volt belekapcsolódni annak mozgatásába. b) Pest megyeiek a távolsági kereskedelemben A középkorvégi magyar külkereskedelem szerkezetét a legteljesebben — de közel sem teljes egészében — illusztráló 1542. évi magyar vámjegyzékben, amelynek adatai az észak- nyugati, (pozsony-soproni) vámcsoportra terjednek ki, mutatóban sem találunk Pest és Pilis megyei exportőrt vagy importőrt. Mivel az 1542. évi behozatali jegyzékben mind Pest, mind pedig Buda, a kiviteliben pedig Pest meglehetősen előkelő helyet foglal el (a 33. és 7., illetve 10.),246 ezt nyilvánvalóan az magyarázza, hogy a Pest megyei kereskedők az előbbiek keze alá dolgoztak, s a híresen nagy forgalmú pesti vásárról már a testvérvárosok árusai vitték tovább nyugatnak a részben a környékbeliek által gyűjtött szarvasmarhát és hozták be a nyugati importcikkeket, stb. Ez a magyarázat persze egyszersmind arról is árulkodik, hogy a megye területén egyelőre nem akadt olyan mezőváros, amelynek lakói versenyképesek lettek volna a kereskedelemre specializálódott szabad királyi városiakkal. Márpedig az exportőrök jegyzékébe más megyékből szép számmal kerültek be Pesttől keletre fekvő mezővárosok (Debrecen a 7., Nagyvárad a 17. Losonc a 29. stb.), s az importőrök közt is találhatók jelentős tételt forgalmazó gyöngyösiek (8.), nagyváradiak (10.) és debreceniek (11.).247 Az első Pest megyei, akit — ezúttal Ausztriából hazafelé igyekezve — az ország nyugati határainál felfedezünk, kecskeméti Végh Mihály, aki 1544. július 20-án 1-1 bála boroszlói és iglaui posztót jelentett be elvámolásra Zurndorfnál.248 Ugyanezen északnyugat-magyarországi harmincadhelyeknél 1545-ben nem kevesebb, mint tíz ráckevi polgár vámoltatott 12 alkalommal, igaz, meglehetősen alacsony (42 Ft körüli) vámértékkel.249 Ez persze lehetne egyszeri véletlen is, ha a bécsi Handsgraf és a zurndorfi vámos 1546. évi adatainak összevetése el nem árulná, hogy a külkereskedelmet lebonyolító magyarországi apparátusban Buda elestével olyan alapvető változások mentek végbe,250 amelyek 1542-ben 242 Gondoljuk ezt elsősorban azért, mert Kecskemét még a 17. században is élénk kereskedést folytatott „Baranyával” (BÚZA 1985, 40.). 243 SZAKÁLY 1969b, 40. 244 VASS 1980, 127. 245 SZAKÁLY 1969b, 40-41. 246 EMBER 1988, 501-530. (a lebonyolítók jegyzéke), 332-333. (a lebonyolításban résztvevő helységek sorrendje). 247 EMBER 1988, 332-334. 248 „Regestrum proventuum Regie Maiestatis Camerae Hungáriáé”. MOL 1526 utáni gyűjtemény. Városi és kamarai iratok. Föl. Lat. 920. (Csak 18. századi másolatához férhettünk hozzá, 1. OSZKK Quart. Lat. 481. p. 198.). 249 MÓL 1526 utáni gyűjtemény. Városi és kamarai iratok. Föl. Lat. 920. (Csak 18. századi másolatához férhettünk hozzá, 1. OSZKK Quart. Lat. 481. 169., 170., 172-174., 198., 226., 229. és 234.). 250 GECSÉNYI 1991b, 25-34. (a megvizsgáltak között 3 kevi kereskedő volt, 33-34.).
