Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban

lamint a székely és szász területek21 —, a mai Felvidék keleti részén kialakított Újvár megye — s az erről leváló Heves(újvár), Abaúj(vár) és Sáros22 —, Bihar megye — és az attól függetlenedő Békés és Zaránd23 — esetében. Ugyanez a jelenség a királyi magánuradalmakból megyévé fejlődő területek vonatkozásában is jelentkezik: a zólyomi erdőispánság területén alakult ki utóbb Zólyom, Árva, Liptó és Turóc megye.24 Ebbe a fejlődési irányba mindenesetre zökkenőmentesen beilleszthető lenne az az elképzelés, mely szerint a későbbi Pest, Pilis és Esztergom megyék, valamint a Nagy(Csepel)-szigeti ispánság az 1009-ben említett, nagy kiterjedésű Visegrád megye felbomlása után, annak területén alakultak ki, azaz az említettekkel együtt Esztergom is — Visegrádhoz képest — másodlagos kialakulású megye.

Ugyanezen elképzelés irányába mutat egy további körülmény. Történetírásunk régi megfigyelése, hogy a 11. század első felének történeti szereplői közül jó néhánynak a nevével utóbb mint királyi vár és a hozzátartozó megye elnevezésével találkozhatunk. Ilyen kapcsolatban áll egymással például a Koppány ellen Szent István oldalán harcoló bevándorolt előkelő, Hont és Hontvár, illetve megye, Szent István „lengyel” unokaöccse, Veszprém és Veszprémvár, illetve megye, az 1046-ban Szent Gellért püspökkel vértanúságot szenvedő Szolnok ispán és Szolnokvár, illetve megye, az Anonymus által István rokonának mondott Csanád apjaként szerepeltetett Doboka és Dobokavár, illetve megye 25 26 Magával az említett Csanáddal kapcsolatban pedig egyenesen arról tájékoztatnak forrásaink, hogy miután István seregvezéreként legyőzte Ajtonyt, az uralkodó úgy rendelkezett: Ajtony várát, Marosvárt ezentúl Csanádvárnak (urbs Chanadina), Ajtony „ország”-át pedig Csanád megyének (provincia Ghanadiensis) nevezzék ezentúl, s ki is nevezte Csanádot a megye ispánjának (comes illius provincie).2e Ezek az adatok arra bátorították a kutatást, hogy feltételezze: mindazon ispánsági várak és ispán- ságok nevei, melyek személynévi eredetűek (pl. Arad, Bars, Gömör, Kolozs, Pozsony, Sopron, stb.),27 első ispánjuk nevét őrzik.28 Ami mármost Esztergom nevét illeti, elfogadott magyarázat szerint a név a dunai bolgár estrogin (‘bőrpáncélkészítő’) szóból származik. Feltűnő ugyanakkor, hogy a 11. századi források más elnevezésekkel (pl. Gran, Sobotin) is jelölik Esztergomot. Joggal adódott ennek figyelembevételével az a következtetés, hogy a több településrész halmazaként ismert korai Esztergomnak voltaképpen nem is volt eleinte szilárdan meggyökeresedett neve.29

Az Esztergomra használatos korai nevek egyike sem személynévi eredetű, így hát a települést akár be is sorolhatnánk a közszókból kialakult névvel rendelkező ispánsági központok szintén szépszámú csoportjába, ha nem lenne egy további helynév jellegű adat, melyet a kutatás méltán hozott kapcsolatba a korai Esztergom nevével. A Szent István által veretett pénzérmék — mind a féldénár, mind a dénár — hátlapján ugyanis a REGIA CIVITAS (‘királyi vár’) felirat szerepel. Akár a pénzverde hollétére utal e felirat,30 akár — a dénár esetében — István koronázásának helyére,31 a „királyi vár” elnevezés Esztergomot illeti, hiszen a Magyar Királyságban a 13. századig egyedül Esztergomban működött pénzverde,32 István koronázására pedig szintén Esztergomban került sor.33 A REGIA CIVITAS névalaknak az a rendkívül valószínű feltételezés adja meg szempontunkból a különös súlyát, mely szerint Szent István pénzei közül csak a féldénár volt használati pénz, az előlapján LANCEA REGIS (‘a király lándzsája’) feliratot viselő dénár viszont Szent István koronázásakor kis mennyiségben veretett emlékpénz volt.34 Ebben az esetben a REGIA CIVITAS névalakot joggal értelmezhetjük mai fogalmaink szerinti „hivatalos név”-ként.35 Az ispánsági központ — sok esetben — első ispánja

21 ICZKOVITS 1939, 7-8.; KRISTÓ 1988a, 497-501.

22 GYÖRFFY 1987, I. 41-48.

23 KRISTÓ 1988a, 473., 479-481.

24 MÁLYUSZ 1922, passim.

25 SRH I. 313.; WERTNER 1892, 33-34. (vö. ellenben VAJAY 1967, 85., 78. sz. jegyzet); SRH I. 339-342., П. 501-503.; SRH I. 50.

26 SRH II. 492. - Hasonlóan adja elő a történetet Anonymus, aki szerint a király Ajtony várát tartozékaival együtt Csanádnak adta, s a várat „most” is Csanádnak nevezik (SRH I. 50.).

27 FNESZ I. 108., 172., 526., 769., II. 370., 489.

28 HOLUB 1938, 101.; GYÖRFFY 1977, 231.

29 FNESZ I. 434.; GYÖRFFY 1977, 153.; GYÖRFFY 1987, II. 245.

30 HUSZÁR 1975; GYÖRFFY 1977, 153-154.

31 GERICS—LADÁNYI 1990, 8.

32 HÓMAN 1916, 456-458.

33 Vo. a 16. sz. jegyzettel.

34 GYÖRFFY 1977, 152., 335-336.; GERICS—LADÁNYI 1990, 11. (eltérő érveléssel).

35 Vó. még GYÖRFFY 1977, 153-154.

PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN 35