Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
347 rendelkezések értelmében ugyanis ez utóbbiaknak nemcsak az adóra fogható népességet, hanem annak haszonvételi forrásait is tartalmazniuk kellett,119 hogy a központi adminisztráció aztán e kimutatások alapján adhassa ki azt hűbérbirtokként, tisztviselők vagy várőrségek ellátására, illetve vehesse kincstári kezelésbe. A minket most érdeklő szférából a haszonvételek felmérése kiterjedt a) szántóföldi és szőlőművelésre, b) a háztáji kertekben folytatott termelésre, c) a háztáji állattartásra és d) a juhtenyésztésre. Vagyis: a legrosszabb esetben is rekonstruálni lehet belőlük azt, hogy a) a török uralom alá került pesti, pilisi és solti parasztság a termelés mely ágazatait preferálta, b) azon belül milyen terményeket, illetve állatokat részesített előnyben, c) következésképp azt is, hogy mit — és talán azt is, hogy mennyit — evett. A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE a) Szántóföldi szőlőművelés A nagy felfedezések előtti kor közel sem azonosította annyira a kenyérgabonát a búzával és — másodsorban — a rozzsal, mint a mi korunk. Az árpából és a — mostohább talaj adottságú hegyvidékeken elterjedt — zabból éppúgy sütöttek kenyeret, miként hántolt kölesből is. (Mindemellett a zab természetesen már akkor is elsősorban takarmányozásra szolgált.)120 Ha hihetünk a szandzsák-összeírások tanúságának — se ponton ezt bizton megtehetjük —, úgy területünk lakosságának 16. századi étkezési szokásai jobban hasordítottak a maihoz, mint az előző évszázadok európai standardjához. A mintaként megvizsgált száz Pest és Pilis megyei település mindegyikében viszonylag komoly jövedelem származott a búza és az ún. kétszeres121 termeléséből, míg árpát csupán a helységek 15%-ában, zabot és kölest meg éppenséggel csupán egy-egy helységben regisztráltak. Kölest a solti részek településeinek 1/3-ában termeltek 1546- ban, 1560-ra azonban ezekből is eltűnt, mint ahogy végig szinte teljességgel hiányzik a budai szandzsák haszonvételei közül, ami nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy ezt a fontos kásának valót nem is termelték, hanem azt, hogy csupán elhanyagolható része volt a tömegélelmezésben. Alapvető élelmezési cikknek számított továbbá még az ekkortájt nem annyira kertben, hanem inkább szántófoldön termelt s gabona módjára betakarított (lesarlózott vagy lekaszált) bab és lencse is. Ezek mennyisége a vizsgált települések több mint 60%-ában elérte az adóztatásra érdemes mértéket. Még általánosabban elterjedt volt a házi „szövőipar” alapanyagául szolgáló kender és len: az előbbinek megvizsgált száz helység 73%-ában, az utóbbinak 84%-ában van nyoma. A lent olajütéshez is használták, ennek megfelelően volt olyan helység, amely csupán len- vagy lenmag-, volt olyan, amely mind len-, mind lenmag-tizedet adott. Leszámítva, hogy árpát csak a majdani egyesült megye Duna-Tisza közi síkvidéki területeken — a pesti és a kecskeméti náhijéban — termeltek, a fentebb felsorolt termények egyenletes megoszlásban borították a legkülönbözőbb tájegységek szántóit. Igaz, Visegrád és Vác környékén kívül az egész terület lankás domb- és síkvidékből állott, s így nem is lenne indokolt, hogy szántóföldi gazdálkodásában jelentős táji különbségek mutatkozzanak. A budai borvidék pusztulása után122 a vizsgált terület az ország azon vidékei közé tartozott, amely nem rendelkezett karakteres, másutt is keresett bort termő promontóriu- mokkal. Ráadásul — leszámítva délkeleti részét — a rangosabb bortermelő centrumoktól is viszonylag távol feküdt. így csupán az olyan kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező település lakosai engedhették meg maguknak, hogy a hozzájuk legközelebb eső tolnai borvidéken maguknak extraneus szőlőket szerezzenek s azokat nyilvánvalóan vincellérekkel műveltessék, mint amilyen Ráckevi volt.123 A szőlőművelésre alkalmas déli domboldalakat valósággal elö119 KÁLDY-NAGY 1970b, 27-44. és 55-73. (Sajnos beszedett tizedekről és adókról készült összeírás megyénk területéről egyelőre még nem került elő, s másutt is igencsak ritka.) 120 SZABÓ 1975, 19. és MÉT 37. 121 A kétszeres összetételének meghatározásához: KÁLDY-NAGY 1985, 8-9. (Megjegyzendő viszont, hogy ez a magyarázat beleütközik abba a ténybe, hogy mindezzel együtt is voltak olyan falvak, amelyekben külön árpa-, rozs-, zab- és kölestized szerepel.) 122 FEKETE - NAGY 1973, 374-375. 123 SZAKÁLY 1969b, 33.
