Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
346 SZAKÁLY FERENC 1-10 háne volt 43 helységben 41-50 háne volt 1 helységben 11-20 30 51-100 4 21-30 12 101-110 1 31-40 2 111-120 1 40-nél kevesebb 87 (92,6%) 41-nél több 7 (7,4%) E kimutatás szerint a településeknek csaknem a fele (45,7%-a) a felbomlás határán helyezkedett el, a magyar lakosság szívósságát dicséri, hogy többségük végül is megérte a 16. század végét, sőt, ahol erre lehetőség kínálkozott, már elpusztult helységek is igyekeztek újra életre vergődni. A fejezet végén röviden utalnunk kell arra a szembetűnő hanyatlásra, amely a Hódoltságnak ezen a központi részén — ám nemcsak itt112 — 1580 és 1590 között teljesen váratlanul, legalábbis figyelmeztető előjelek nélkül bekövetkezett. A fentebb általunk kikalkulált össz-lé- lekszám kereken 20%-kal, a nagy mezővárosok népessége nem kevesebb, mint 47%-kal esett — pontosabban az utóbbiak esetében: zuhant — vissza. A két arányszám közti, csaknem 30%-os különbség egyértelműen mutatja, hogy a visszaesést nem valaminő háborús pusztítás — amiről egyébként is tudnánk —, vagy természeti csapás okozta, hanem valamilyen gazdasági-társadalmi okra vezethető vissza. Ezt a feltevést támasztja alá, hogy immár számos, hódoltsági lakóhelyén és azon kívül nagy tekintélyt szerzett, gazdag hódoltsági kereskedő egyidejű kiköltözéséről értesülünk.113 A kutatások éppen nemrégiben igazolták, hogy a magyarországi török megszállás pénzügyi mérlege éppen az 1570-es évek végére került egyensúlyba. Ebből hajlamosak lennénk arra következtetni, hogy a megszállt terület gazdasági élete ekkorra szilárdult meg s jutott el teljesítőképessége csúcsára, ám az is kiderült, hogy az egyensúly néhány év alatt felbomlott, s a magyarországi tartomány visszasorolt a Portáról támogatandók sorába.114 Az alábbiakban valóban találunk is majd olyan jeleket, amelyek bizonyos fellendülést látszanak igazolni. Valójában azonban inkább úgy tűnik, hogy a török adminisztráció a terhek irreálisan magasra srófolásával lett úrrá finanszírozási nehézségein, s a menekülési hullámot maga váltotta ki, vélhetőleg kiszámíthatatlan „gazdaságpolitiká”-jával. Azon elköltözöttek közül, akiknek életútját meglehetősen jól követni tudjuk, mindössze egy nyilatkozott a helyváltoztatás kiváltó okáról. Az 1585-ben Kecskemétről Nagyszombatba költözött Szegedi Márton „az pogány mód nélkül való kegyetlenségére” hivatkozott.115 Nyilatkozata összhangban áll fenti hipotézisünkkel; csak az a baj vele, hogy a feltételezett célterületeken — elsősorban a királyi Magyarország nyugati és középső részén — sehol sem észlelünk olyan volumenű népességmozgást, amelyet a hódoltsági csökkenés adatai sejtetnek. Sőt, arról sem vagyunk meggyőződve, hogy az átköltözöttek a királyi Magyarországon feltétlenül jobb függési viszonyok közé kerültek, mint amilyenek közül a Hódoltságból kimenekültek... Ш. TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A 16. SZÁZADBAN 1. Mezőgazdaság Míg 1526 előtt pusztán néhány odavetetett megjegyzésből értesülhettünk a termelés eme vetületeiről, a 16. század közepétől fogva ugrásszerűen megnő azoknak a forrásoknak a száma — mondhatnánk: tömege —, amelyekből az egyes települések mezőgazdálkodásáról, annak belső megoszlásáról, eredményeiről, és — közvetve — az agrártársadalomról is tájékozódhatunk.116 A királyi Magyarországon elsősorban a tételes tizedösszeírások — amelyek általában az egyes termelőkig nyúlnak le, s egyes megyékben szinte hiánytalan sort alkotnak a század végéig117 — a Hódoltságban — ahol inkább a tizedek bérbeadása (elárendálása) volt szokásban s tételes tizedjegyzékek csak egyes peremvidékeken és ott is elvétve keletkeztek118 — főként az eddig is sokat emlegetett szandzsák-összeírások kínálnak látszólag könnyen hasznosítható és szilárd eredményeket ígérő alapanyagot. A török összeíróknak kiadott központi 112 Hivatkozhatunk itt pl. Tolna hasonló visszaesésére, 1. SZAKALY 1992b, 91-174. 113 MAKÓ 1993, 228-230.; SZAKÁLY 1995d, 199. skk. és 326. sköv. 114 ÁGOSTON 1992, 86-88.; ÁGOSTON 1993, 311-323.; vő. PÁLFFY 1995, 61-86., különösen 61-66. 115 SZAKÁLY 1995d, 200. 116 SZABÓ 1975, 18-20. 117 ILA 1940-1941 és ILA 1957, 94-113.; KISS 1960, passim. 118 SZAKÁLY 1981, 81-87. és 121-129.
