Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 345 Az „élcsoport”-ot egy meglehetősen vegyes összetételű csoport követi: ide azokat soroltuk, amelyeknek háztartásszáma legalább egy időmetszetben meghaladta a százas küszöbértéket. Köztük a budai szandzsákban — ellentétben a kalocsai és a solti nahijéval, ahol e kategóriába csak mezővárosok kerültek — nem akad oppidum, s a települések nagyságukon kívül semmi sem mutat e felé a státusz felé. Sőt részarányuk összeírásról összeírásra csökkent*: 1546 1559 1562 1580 1590 Abony 156 128 101 114 90 Kösd 101 110 61 70 67 Szigetszentmiklós 96 118 118 113 97 Tököl 91 102 103 93 71 I Összesen 446 458 383 390 325 ! Az összes háztartásfő %-ában 4,5 4,6 3,6 3,2 3,3 Ha még finomabbra állítjuk múltra irányzott keresőnk optikáját, világosan kitetszik, hogy azt a területet, amely később Pest-Pilis-Solt[-Kiskun] megye néven egyesült, a kistelepülések túlsúlya jellemezte. Az alábbi kimutatásban azon 35 helység háztartásfő-számait ösz- szesítettük, amelynek háztartásfő-száma legalább egy ízben elérte az ötvenegyet. (A mindössze egy adat alapján e kategóriába sorolható helységek száma meglehetősen magas: 12):* 109 Az összeírás éve 1546 1559 1562 1580 1590 Összesített háztartásfő-szám 1684 1656 1759 1988 1698 Az összes háztartásfő %-ában 17,2 16,7 16,6 16,4 17,5 Azon 20 helység, amelyeknek család(háztartásfő)-száma legalább egy időmetszetben (ilyen 7 akadt) meghaladta a negyvenegyet, arányszáma így alakult: Az összeírás éve 1546 1559 1562 1580 1590 Összesített háztartásfő-szám 669 609 774 812 696 Az összes háztartásfő %-ában 6,6 6,2 6,7 6,7 fi 1 Az utóbbi csoporttal már a 200-250 fős falvakig jutottunk le, de az összháztartásfő-szá- mon belüli arányszámuk még mindig csak 1559-ben haladta meg az 50%-ot: Az összeírás éve 1546 1559 1562 1580 1590 201-en felül !4,2 22,8 18,7 22,5 14,9 101-en felül 4,5 4,6 3,6 3,2 3,3 51-100 17,2 16,7 16,6 16,4 17,5 41-50 6,6 6,2 6,7 6,7 7,2 Összesen 42,5 50,3 45,6 48,8 42,9 (Arról, hogy a viszonylag nagyobb falvak mely vidékeken mutatnak nagyobb sűrűsödést, az előző oldal térképvázlatán tájékoztatjuk az olvasót.) Mindez annyit jelent, hogy a pilisi, a nógrádi hegyvidéki és Eszak-Duna-Tisza közi településeknek több mint a fele legfeljebb háromszor akkora lakossággal rendelkezett, amekkorát Szabó István klasszikus monográfiája az 1401 és 1526 közti bő évszázadra átlagos falunépesség-számként (86) meghatározott.110 A súlypontozást ebben a kategóriában nem végeztük el; nyilvánvaló azonban, hogy a meglepően alacsony átlagért a tíz körüli háztartásfőt (50-60 fő) magukba foglaló falvak viszonylag nagy száma a „felelős”. így volt ez Soltban is, amelyről az 1546. évi tahrir defter alapján részletesebb lebontás készült, mint amilyet mi fentebb a budai szandzsákról adtunk:111 * A tanulmány sok táblázatában több hibás adat található, de a szerző halála miatt azokat nem tudtuk korrigálni. - A szerk. 109 VASS 1980, 159-176., az arányszámok az 59. oldalon levő összesítés alapján. 110 SZABÓ 1969, 238-239. 111 VASS 1979, 20.
