Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 339 hogy egy újonnan felfedezett személy szegedi, ezért itt nem szabad összeírni. Régóta ismert, hogy a szegedi ötvös céh mesterei testületileg itt találtak új otthonra,75 sőt, arra is van példa, hogy egy szegedi család Makó (Csanád m.) és Beregszász (Bereg m.) közbeiktatásával érkezett Szegedről Kecskemétre.76 Jóllehet a délről észak felé irányuló hódoltsági migráció eszerint bizonyított tényként kezelhető, az 1559. évi budai szandzsák-defterben egyetlen olyan személyt sem találunk, akiről azt állítanák, hogy valamelyik bodrogi vagy bácsi településről költözött ide, s csak elvétve találunk erre utaló családneveket is.77 Az 1559. évi deftert tanulmányozva általában is azt tapasztaljuk, hogy az elköltözöttek eredeti lakóhelyük közelében kerestek új otthont.78 Ezt a befogadó oldaláról nézve Vác példáján illusztráljuk, amely az újonnan regisztrált 217 háztartásfő közül 81-nél közli, honnan érkeztek.79 (Lásd az előző oldal térképvázlatán.) A felbomló községek lakóinak helyváltoztatására az egymással szomszédos Biliét és Maglódot, valamint a Pest melletti Gubacsot hozzuk fel például. Az elsőből Gyömrőre, Pécelre, Rákoscsabára és Úriba, a másodikból Csévre, Kókára, Pécelre és Rákoscsabára, a harmadikból Alsónémedibe, Budára, Cinkotára, Egreskátára, Ocsára, Szöllősre, Taksonyba és Üllőre költöztek át.80 Következésképp nem eltűnni akartak, hanem valaminő más okuk (házasodás, szolgálatvállalás stb.) volt a távozásra. így volt ez Soltban is, ahol az 1553. évi dzsizje-összeírás tanúsága szerint Feketére Izsákról 2, Miskére Kozmóról 12, Soltra Terehelyről és Olléről 35 s — végül — Tárnokházára Lugasról 3 új lakos érkezett.81 Számunkra a fentiekből ehelyütt az a fontos, hogy a majdani Pest-Piüs-Solt[-Kiskun] megye területe sem a török berendezkedése pillanatában, sem a török megszállás első félszázadában nem szenvedett olyan károkat, amelyek szervesen kialakult középkori településhálózatot szétzilálták volna. Az északibb részeken „csupán” elhanyagolható károsodásról beszélhetünk, s a településpusztulás a leginkább érintett délkeleti részeken — vagyis: Soltban és a Kiskunságban — sem érte el azt a kritikus mértéket, ahol már a termelés szerkezetét és az árucsere-kapcsolatokat veszélyeztette volna. Úgy tűnik, egyszer s mindenkorra el kell felednünk azt a vészterhes feltevést, miszerint legott a török uralom keletkezése pillanatában megkezdődött a településszerkezet szétrombolása, ami néhány évtized alatt a felismerhetet- lenségig átformálta a táj eredeti képét. (Amennyiben ez mégis megtörtént, arra a megfelelő helyen természetesen utalunk majd.) 2. Népességszám Hogy ezen belül a lakosság tényleges száma ugyanezt a trendet követte vagy ennél kedvezőtlenebb tendenciákat mutat, azt — megfelelő kiindulópont hiányában — nem könnyű eldönteni. Annyi bizonyos, hogy az alávetett népesség közel sem vette oly egykedvűen tudomásul az uralomváltást, miként azt a településrendszer folyamatosságának fennmaradásából gondolnánk. Az ominózus 1559. évi defter ugyan csak viszonylag ritkán említi meg, hogy a megszököttek hová távoztak, csaknem bizonyosra vehetjük, hogy jelentős részük nem a Hódoltságban, hanem a királyi Magyarországon, esetleg Erdélyben kerestek maguknak új lakóhelyet. (A péceli Becsi Lászlóról kivételesen megtudhatjuk, hogy az egri várban tálalt új lakóhelyet.82) Egy 1550. évi híradás szerint a Pest megyeiek tömegesen menekülnek különösen Somogy és Zala megye irányába.83 (Ez azért is érdekes, mert ugyanakkor a budai szandzsák összeírásaiban meglehetősen sok Somogyi és Szalai vezetéknevűt, vagyis: nagy valószínűséggel Somogy és Zala megyéből ide érkezett jobbágyot találunk.84) 75 HORNYIK 1860-1866, II. 166. és 271. 76 SZAKÁLY 1995d, 197. 77 Arai természetesen nem jelenti azt, hogy nem találunk benne erre a vidékre utaló családneveket (Apáti, Bácsi, Becsei stb.) 78 DÁVID 1990, 40-42. 79 KÁLDY-NAGY 1977, 203-207. 80 KÁLDY-NAGY 1977, 110., 113. és 213. 81 VASS 1980, 163., 169., 172-173. és 175. 82 KÁLDY-NAGY 1977, 115. 83 THALLÓCZY 1885, 53. 84 Abonyban 1546-ban 5 Somogyi és 7 Szalai, 1562-ben 4 Somogyi és 3 Szalai, 1562-ben Ráckeviben 13 Somogyi és 7 Zalai nevű összes háztartásfőt (az összes 8%-a, 6,9%-a, Ш. 3,9%-a) írtak össze (KÁLDY-NAGY 1971, 81-95. és 349-350.). Egy-egy Somogyit vagy Szálait szinte valamennyi népesebb községben találunk.
