Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 323 jából a század közepéig a munkamegosztásnak ugyanaz a formája élt tovább, amelyik az előző században kialakult, azzal a különbséggel, hogy az ítélkezéssel és az ítéletvégrehajtással megbízott török szervek Budáról intézkedtek. A városi magisztrátusok tiszteletben tartották azt az ekkor már réginek mondható gyakorlatot, hogy a bűnök felderítésének egész munkáját ők végzik, a komolyabb vétkek feletti ítélkezés azonban már nem tartozik rájuk. A főbenjáró bűnösöket maguk engedték át az illetékes budai hatóságok — az ítélkező kádi és az ítéletvégrehajtásban egyedül illetékes, a jelen esetben szandzsékbégként fungáló budai pasa — embereinek, a vojvodáknak és a szubasiknak. Az 1626-tól fennmaradt nagykőrösi számadáskönyvek az ügyek kétféle megoldását örökítették meg: hol a város képviselői mentek fel Budára-Pestre jelenteni és elintézni a hatáskörükön túlnőtt ügyeket vagy felvinni a vétkeseket, hol a vojvodák és a szubasik jártak le a városba a büntetéspénzekért. A számadáskönyvekből némi bizonytalansággal ugyan (hiszen a bejegyzések nem a bűnügyek leírására, hanem a kiadások rögzítésére készültek, ezért szűkszavúak és gyakran homályosak), de kirajzolódik a bíráskodáson való osztozkodás további fejlődése. Egyértelmű, hogy a török hatóságok a városi elöljáróság kötelességévé tették a rend és a közbiztonság fenntartását, és ha a tanács ebben hibát vétett, megbüntették. Ha a városban embert öltek, és a tettest nem sikerült elfogni, az áldozat díját a város fizette ki. 1631-ben egy István nevű ember haláláért 91, Asztalos Mihály haláláért 13 forint 40 dénárt rótt le. A következő évben hasonló esetért 83 forint 62 dénárt, 1634-ben egy agyonvert legényért 20 forint 80 dénárt fizetett.351 Azért, ha az elfogott vétkes megszökött a bírák kezéből, hasonló büntetés járt. 1634- ben egy legény illant el a fogházból, két év múlva hármat vágtak ki katonák, majd kettő ismét megszökött: a vigyázatlanság a városnak összesen 295 forint 13 dénárjába került.352 A vojvodáknak és szubasiknak fenntartott súlyosabb eseteknek a gyilkosságok utáni két fő csoportját a rablás-tolvajlás és a paráznaság alkották. Minthogy a lopások között súlyosak és jelentéktelenek egyaránt akadtak, talán ez a terület okozta a legtöbb fejfájást a városvezetésnek. 1632-ben egy szolgagyereket, akit szőlőlopáson kaptak, csak a szubasik megkenésével tudtak a bírák a budai börtöntől megmenteni.353 Jakó Gergelyt viszont, akit Kőrös, Kecskemét és Cegléd súlyos esetekre felállított közös törvényszéke hét ökör ellopásában mondott ki bűnösnek, nagy sajnálkozással kénytelenek voltak átadni a törököknek, pedig a város törvényei szerint halált érdemelt volna.354 A paráznaságnak a messzi iszlám vallásjogból táplálkozó körösi gyakorlata sem fedte a keresztény felfogást: a török hatóságok csak a nő megbüntetésére tartottak igényt, így a férfit a magyar bírák kezén hagyták.355 1638-ban a sánta Szabó István feleségét kétszer is gyanús együttlétben találták Erdős Istókkal. Ismét a három város törvényszéke ítélt. Bizonyítékot nem talált, de az asszony már a puszta gyanútól a „vajda rabja” lett, ezért a határozat arra kötelezte Erdős Istókot, hogy váltsa ki a vojvodától.356 Arra is volt példa, hogy a városvezetés felindulásában önként adta a vétkest a törökök kezére. 1639-ben Csapó Lőrinc részegen szidalmazta a bírákat és a városi tanácsot, amelynek maga is tagja volt. Büntetésül kizárták a testületből, arra kötelezték, hogy kövesse meg a város polgárait, s mindezt azzal tetézték, hogy engesztelje meg „az idegen fejedelmet is szükségesképpen’ ’ ,357 A bűnösökön való osztozkodásban a törököknek jutottak a nagy büntetéspénzekkel járó ügyek. A vojvodák és szubasik — a magyar források vajdái és szubasái — egyetlen évben, 1635- ben hét lopási esetben jártak Kőrösön (és itták le magukat a város számlájára). „A tehénlopó legényükért mikor az szubasák alájöttek, az három szubasának adtunk f.3 d.30. - Az mely gulyáslegények Kovács András tinóját levágták, azokért hogy az szubasák alájüttenek, az két szubasáknak adtunk két tallért. - Mátyás uramot hogy az szentkirályi legény végett az vajdához fölküldtük, akkori költsége d.64. - Mikor az Sofia János méhei ellopó legényökért az szubasák alájüttenek, az két szubasáknak akkor fizettünk f.4. - Mikor az szubasák utóbban az legényökért kijüttenek, adtunk nekik f.4 d.80. - Mikor az pesti vajda emböre és az szubasák ide jöttek varasunkban az legényökért, az mely legényök az asszonyt el akarták vinni, az szubasák és az mellette való nép ittanak meg ft. 14 d.14 ára bort. - Item mikor az szubasák 351 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 2. kötet, 13, 18., 4. kötet, 108., 5. kötet, 97. 352 BKML Nagykőrös város számadáskönyvei 5. kötet, 96., 7. kötet, 101. 353 BKML Nagykőrös város számadáskönyvei 4. kötet, 127. 354 BKML Nagykőrös jegyzőkönyve 1636-1715, 15. 355 HORNYIK 1860-1866, II. 346-348. 356 BKML Nagykőrös jegyzőkönyve 1636-1715, 5-6. 357 BKML Nagykőrös jegyzőkönyve 1636-1715, 10-11.
