Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
322 HEGYI KLÁRA Nem kis gondot okozott, hogy a kincstár bezárkózott saját felhígított pénze, az akcse előtt, és az adókat aranyban és ezüsttallérban követelte. A falvak vallomásain végigfut az a motívum, hogy a földesúri adókat sok szpáhi még akcséban is elfogadja, az államiakat és különösen az újakat azonban — függetlenül attól, hogy ki szedi — időtálló, jó pénzekben kell leróniuk, „melyre az szegény ember nagy nehezen teszen szert, szűk lévén az országban az olyatén pénz”. Ez a fogás nemcsak a pénzszűke miatt „volt nagy iga az szegény emberen”, hanem azért is, mert a jó pénzeket mindenütt szorított árfolyamon számolták el. A pénzek „bitang” átváltásából származó veszteség a sokat és sokszor fizető helyeken tetemes károkat okozott. A körösiek 1682. május 30-án Budán fetvát, hivatalos jogi véleményt szereztek arról, hogy ha akcséban meghatározott adójukat tallérban egyenlítik ki, azt az országos érték szerint, levonás nélkül kell elfogadni tőlük. A fetvát ugyanazon a napon váltották ki, amikor a summájukat fizették be, és az átváltáson 56 tallér és 1 garas kárt szenvedtek; később, az októberi befizetéskor sem tudták a pénzüket értékében elfogadtatni.348 1660 után az állami robot terén is drámai változás állt be. Korábban a helységek megszabott adójuk keretében végeztek meghatározott munkákat: Debrecen a szolnoki Tisza-hidat tartotta rendben, Jászberény a hatvani várat javította, Kőrös salétromot szállított a budai lőpormalomba. A dolgok e világos rendjében korábban is előfordultak zavarok, törvénytelen követelések, esetenkénti többletmunkák. Érsekújvár elfoglalása azonban az állami robot történetében is új, a korábbinál sokkal nehezebb korszakot nyitott. Újvár erős, korszerű várában a törökök nemcsak hatodik vilajet-központjukat rendezték be, hanem a hódoltság egyik legnagyobb katonai bázisát is, és ennek kiszolgálására legalábbis néhány éven át ide rendelték egész magyar- országi tartományuk többszörösre emelt ingyenmunkáját. Az 1668-ban megkérdezett 94 Pest megyei község közül hetven vallotta, hogy „az újvári szekerezést untalan és szüntelen” teljesíti; hat helység a terhet pénzben, egy árpában, egy pedig szénában és fában váltotta meg. A munkára vonuló emberek több hónapig elmaradtak, saját szekereiket és igavonó állataikat nyűtték és nemegyszer vesztették el, és a hírek szerint több ember is odaveszett: a szóbeszéd háromszázat emlegetett. A körösieknek „25 és harminc szekereket is kell csak eccersmind adniok, mely szekereket Újvárban hat-hét holnapig is ott tartják. Három emberbeli károkkal is lévén ezen városbeliek, marhabeli károknak penig számát sem tudják, az mennyi elveszett”. A fótiak egész nyarakra mentek robotra, a falu tizenkét ökröt veszített. Nagykáta küldöttének vallomása szerint „két s három holnapig is odatartják őköt, ki miatt veszett el tizenegy ökrök ezen falubelieknek”. A legkeserűbb panasz a gödöllőiekből szakadt ki, ők a szóbeszédet is egyik lakosuk tanúságával bizonyították: „Az újvári szekerezést szüntelen con- tinuálják [folytatják] gyalog munkásokkal együtt, odalakván hat, hét holnapig is. Veszett ezen szekerezés miatt ökrök: huszonnégy. Emellett ezen falubeli ember, Tassy János hazajővén az újvári munkárúl, annak relatioja [elbeszélése] után mondják, hogy az újvári munkán háromszázig való keresztény munkás veszett.”349 6. A mezővárosok önállósodó bíráskodása A kecskeméti, ráckevei, tolnai, jászberényi és makói török bíróságok századforduló körüli felszámolását közvetlenül a háborús veszély indokolta. Azt viszont, hogy a háború elülte után egyiket sem állították helyre, elégtelen csak a közbiztonság lezüllésével magyarázni. Az ok ennél is egyszerűbb: a 17. század új, a katonaság ellátására szorítkozó rendszerében nem volt rájuk szükség. 1600 júniusának elején a Kecskemét vezetőiből és polgáraiból alakult, közel ötven tagú törvényszék Kocsis Ambrust rablásban bűnösnek találta, és a törökök engedélyével felakasztatta.350 A várost ekkor már három éve elhagyta a kádi. Kocsis Ambrus kivégzéséből és az 1601-ig vezetett jegyzőkönyv néhány más bejegyzéséből úgy tűnhet, hogy a török törvényszék távozásával Kecskeméten és a többi Duna-Tisza közi városban egy csapásra beköszöntött a török beleszólástól mentes városigazgatás és bíráskodás korszaka. A századforduló évei azonban csak a zilált háborús viszonyok miatt termeltek ki ilyen eseteket, az önállósodás 17. századi története még a törökök éber ellenőrzésével indult. Nagy348 SZILÁDY-SZILÁGYI 1863, II. 93., 101-102. 349 PURJESZ 1958, 189., 194-195. - A jövedelemgazdálkodásról és az adózásról írt fejezetekhez hasznosított isztambuli levéltári anyagból a Tapu 480, 505, 551, 590 és az MM 5193 jelzetúek Káldy-Nagy Gyula gyűjtéséből valók. 350 HORNYIK 1860-1866, II. 93-94.
