Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
Zsoldos Attila PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN I. Visegrád vármegye és utódai 1. Visegrád vármegye Szent István király 1009-ben oklevelet állíttatott ki a veszprémi püspökség javára. Az okmány, a püspökséget gazdagító néhány birtokadomány mellett, az uralkodó azon döntését foglalta írásba, mely szerint „négy várat, nevezetesen Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van és Fehér várat, Kolon és Visegrád várakat minden egyházukkal nemkülönben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá”.1 Az idézett szöveg értelmezése vitán felül áll történetírásunkban: a király a veszprémi püspök egyház- megyéjének kiterjedését határozta meg. Kétségtelennek tekinthetjük tehát a továbbiakban, hogy az országnak az a része, melyet a világi igazgatás intézményei közül az említett négy vár megyéjének együttes területe jelöl ki, maradéktalanul megfelel az egyházigazgatás „veszprémi egyházmegye” fogalmának. A veszprémi egyházmegye és a világi igazgatás területi egységei közötti kapcsolat 13-14. századi adatok, mindenekelőtt az 1330-as évekből származó pápai tizedjegyzékek alapján megrajzolható képe lényegesen különbözik az 1009. évitől. Ekkor az egyházmegye magában foglalta Veszprém megyét (kivéve annak északnyugati részét, mely a győri püspökség pápai főespe- rességét alkotta), Somogy megyét, Zala megyét (kivéve a zágrábi püspökség bekcsényi főes- perességeként szereplő Muraközt), Fejér megye dunántúli részét (a megye keleti, a Duna-Tisza közén lévő területei részint a váci püspökséghez, részint a kalocsai főegyházmegyéhez tartoztak), Pilis megyét, Pest megye dunántúli részét (a megye területének a Duna bal partján fekvő, nagyobbik hányada a váci püspökséghez tartozott), Esztergom megyének a Duna jobb partján lévő déli felét (kivéve magát Esztergom városát, mely a bal parti megyerésszel együtt az esztergomi főegyházmegyéhez tartozott) s Komárom megyének az egykori Rákos-patakig — a mai Altal-érig — terjedő keleti sávját, továbbá a magáénak tudta a püspökség a Csepel- sziget egyházait is.2 Ha egyelőre elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a veszprémi egyházmegye kiterjedése 1009 és az 1330-as évek között nem ment át számottevő változásokon, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy az 1009. évi oklevél négy várának „határai” lefedik az előbbiekben felsorolt 13-14. századi megyék, illetve megyerészek együttes területét. Ez a körülmény arra figyelmeztet egyúttal, hogy az érintett országrészben a világi igazgatás intézményeinek jelentős mértékű átalakulásával kell számolnunk az Arpád-kor folyamán. E változások, mint az az előbbeni összehasonlításból is kiviláglik, éppen a mai Pest megye területén a leginkább szem- betünőek. Ezek megismerése érdekében érdemes szemügyre venni a részleteket. Bizonyosnak tekinthető, hogy az 1009. évi oklevélben emlegetett Wesperen civitas comi- tatusa azonos a későbbi Veszprém megyével. Hasonlóképpen kétségtelennek tartható, hogy Alba civitas comitatusa alatt Fejér megye értendő. A Szent István oklevelében szereplő harmadik ispánság, Kolon azonosítása már jóval kevésbé egyértelmű. A veszprémi püspökségnek juttatott adományok sorában említi az okmány a Kolon vár megyéjében (in pago Colocensis — helyesen: Colonensis — civitatis) fekvő Marcalfő (Morzolfew) birtokot, melyet az utóbb Zala néven ismert megye területén kereshetünk. Érthető tehát, hogy történetírásunkban meglehetősen elterjedt az a nézet, mely szerint Kolon a későbbi Zala megyének felel meg, s a névváltozás hátterében az áll, hogy az ispánság központját a mai Kolonpuszta melletti egykori erősségből Zalavárra helyezték át. Más felfogás ezzel szemben úgy véli, hogy a Kolon-Zala névcsere hátterében ennél jelentősebb igazgatástörténeti változások állnak. Feltűnő ugyanis, hogy 1 DHA I. 52-53., keltére 1. GYÖRFFY 1967, 22-23. 2 MEF I. 283-284.
