Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
316 HEGYI KLÁRA Pest megye 1668. évi vizsgálati jegyzőkönyve nem hagy kétséget afelől, hogy itt a földesúri adófajták elburjánzása több évtizedes késéssel kezdődött el, és a megyei felmérés idején még szelídnek mutatkozott. A biztosok összesen 94 település küldötteit faggatták ki a változásokról, akiknek közel a háromnegyede vallotta azt, hogy néhány évvel korábban még szokott, változatlan átalányadóikat fizették török uraiknak, amelyekkel azok hosszú időn át békén beérték. A helyzet az 1663-1664-es háború és a vasvári béke után — ahogy ők mondták: „miulta Újvár török kéznél vagyon” —, azaz a magyarországi oszmán uralom megerősödésével rosszabbodott gyors ütemben. Pest megye megkérdezett lakosai arra válaszoltak, amiről a vizsgálóbiztosok kérdezték őket, és ez meghatározza válaszaik tartalmát. A kérdőpontok közül négy firtatta a szpáhik adószedését. Az első a korábbi átalányadóra kérdezett rá, a második a földesúri robot megnövekedésére. A harmadik az adók összegében és fajtáiban beállt változásokról, a hatodik az újra lábra kapott tizedszedésről faggatózott. A szpáhik fájó újításai közül a legtöbb helység — a megkérdezetteknek majdnem a fele — az önkényes gabonatizedelésre panaszkodott. A mácsaiak „az szokott dézsmájokon kívül tavaly harminc kila314 búzabéli bitangot315 főzettek az török uroknak Budára”. Tóalmáson „az szokott dézsmával meg nem elégszik az ő török urok is, hanem vagy terem az búza, vagy nem, de minden egy-egy kereszttűi négy s öt kila búzát vészén rajtok”. Dömsödön sem volt jobb a helyzet: török uruk „az dézsmával meg nem elégszik, az mint Isten terempti, hanem az melyik kéve nagyobb, azt elcsépelteti, mind pelyvástul, porostól megméreti, amennyi leszen, minden kereszttűi annyit vészén.”316 A robot és a terményadók megnövekedését kutató 2. és 3. kérdőpont válaszai nemcsak egymással, hanem az állami terhek felsorolásaival is gyakran összekeveredtek. Bár panaszban itt sem volt hiány, a Pest megyei adózóktól mind robotot, mind terményt messze kevesebbet követeltek a török birtokosok, mint a határövezetben. A megkérdezettek az újabban rájuk szakadt terményadókat ítélték legkevésbé terhesnek. Többen állították, hogy szolgáltatásaik nem nőttek. A dunavecseieket birtokosuk „az régi adójukban meghagyja és azon adóbeli pínzben foglalja szolgálatokat is. Az török uroknak élést, vágó barmot, vajat, mézet, báránt adnak.” Mások, így a hévízgyörkiek „az régi szokott adajokon kívül” teljesítették ugyanezeket. Mogyoród lakói a kiszámíthatatlanságot sérelmezték: földesuruk „az szokás kívül untalan abrakot, búzát vészen ezen falubelieken, hol nyóc, hol tíz kila búzát, zabot, s ha azt nem praestálhatják [adhatják meg], pénzül is megveszi rajtok.” A hartyániaknak a vágómarha megváltása jelentett a korábbinál nagyobb terhet: „Az élés dolgában is nem az régi szokás szerént bánik a török ezen falubeliekkel, hanem sokkal feljebb verte, mert az vágóért ezelőtt főzettek fi. 12, most immár húsz forintra reá megyen az ára.” A nagykátaiak „azelőtt élést is adtak ugyan, de most abban sem tartják meg őköt, hanem majd kétannyi élést vesznek rajtok; vajat 10, tizenöt iccével is többet vonnak rajtok.”317 A helységek bőven számolt egyharmada panaszkodott a földesúri robot hirtelen, erős megnövekedésére (bár ez is többször összemosódik az állami robottal). Még Kőrös polgárainak is minden létező munkában részt kellett venniük, csak a szántás alól mentesültek. A helységek többsége ebben is Újvár elfoglalása óta tapasztalt rosszabbodást. Az aszódiak így vallottak: „De miulta Újvár török kéznél vagyon, sokkal verte feljebb adajokat ezen falubelieknek, mert csak szénát is tavali esztendőben száz szekérrel kellett bitangban béhordani a törököknek. Azonkívül mindenféle munkára erőlteti őköt s munkálottat vélek; szántat, majorkodtat, az mint hogy most is oda bévagyon egy ekéjek az török urok munkáján, az kivel ők ennek előtte öt vagy hat esztendőkkel nem terheltettek.” A váciak „előszámlálhatatlan mindenféle munkával télben, nyárban terheltetnek az régi szokás ellen”. Abony képviselője világosan, tömören fogalmazta meg az általános panaszt: „Annak előtte soha munkával az törököt ezen falu nem szolgálta, de immár most nincs olyan dolog, az kivel az szegínsíget nem terheli.” A megnehezedő robotterhekre még azok a falvak is panaszkodtak, amelyeknek pénzadója nem emelkedett. Páty képviselője így vallott: „Adójokkal megelégszik ugyan török urok, de az régi mód szerint való szolgálatokban nem tartja meg őköt, mert azelőtt fáját, szénáját behordván és 314 Fekete Lajos szerint kb. 25 kg (FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 562., 651.), Káldy-Nagy Gyula a mohácsi szandzsákban 30,76 kilogrammos, a pécsiben és Eger környékén 41 kilogrammos kilét számított ki (KÁLDY-NAGY 1970b, 27-28.). 315 A törvényesen túli követelés. 316 PURJESZ 1958, 188., 190., 198. 317 PURJESZ 1958, 198., 188., 191-192., 194.
