Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
312 HEGYI KLÁRA lom állomásainak neveznek. E vámhelyekről összesen 2 612 035 akcse bevétellel kalkuláltak, aminek pontosan a háromnegyedéről állítja azt az elszámolás, hogy hódoltsági átkelőkből folyt be. Ha az összegekre nem vehetünk is mérget, a két és fél millió — mint a Balkán felé megnövekedett budai vilájet összes vámbevétele nagyságának mutatója — ismét csak rettenetes hanyatlást jelez: 1580-ban egyedül a váci vámhely ennek több mint a kétszeresét hozta. A másik nagy tétel a szultáni hász-birtokok földesúri adóbevétele. A jövedelem- és birtokgazdálkodásban beállt koncepcióváltás itt mérhető le igazán. Ha a 16. században a kincstár arra törekedett, hogy minél több, jól fizető települést tartson közvetlen kezelésben, egy évszázad múlva minden erejével szabadult a hász-birtokoktól. 1662 és 1677 között a budai vilájet Drávától északra fekvő részében, tehát a hódoltság közepén csak a Csepel-sziget Ráckevével, a városok közül még Kőrös, Kecskemét, Cegléd, Tápiószecső, Gyöngyöspata és egy rejtélyes hely (kiírt betűi T-o-t-l-k), emellett a Csepel-szigetieken kívül 19 falu és 15 puszta maradtak meg a szultán földesurasága alatt. (A 17. században persze tudunk más szultáni hász-váro- sokról is, ezek azonban nem a budai vilájetbe tartoztak; az ismertebbek közül Gyöngyöst, Jászberényt, Miskolcot, Debrecent és Rimaszombatot érdemes megemlíteni, őket Egerben tartották nyilván.) A budai vilájet szultáni hászainak többsége a budai szandzsákban feküdt, csak néhány hely — Pákozd, Csákvár, Visonta és Pata — esett a fehérváriba, illetve a hatvaniba. Az a hajdani törekvés, hogy szultáni birtokként a hódoltság védett, gazdagabb, belső területének településeit tartsák meg, halványan kísérteni látszik, ezen túl azonban semmi sem emlékeztet az előző század viszonyaira. Még a hászokról befolyó bevételek is merő nyomorúságot mutatnak. Csak Kőrös és Kecskemét adói növekedtek a másfélszeresükre, és Ócsárol, Veresegyházról és Szilágyról kalkulált a kincstár kevéssel több jövedelemmel, mint 1580-ban. A többi hely értéke erősen lecsökkent. A Csepel-szigetre 1580-ban 265 268 akcse adót vetettek ki, 1662-ben csak 150 000 akcséra számított innen a kincstár. Cegléd és Tápiószecső adója a felére, Hévízgyörké az egyötödére esett. A budai vilájet szultáni fennhatóság alatt álló városai és falvai közül a Csepel-szigetieken kívül tizenhárom település feküdt a mai Pest megye határain belül: Kőrös, Cegléd, Veresegyház, Szilágy, Keszi, Ócsa, Tápiószecső, Kerepes, Hévízgyörk, Nyársapát, Aszód, Szentlőrinckáta és Kösd. Ezek 1580-ban 623 398 akcséval gazdagították a kincstárt, 1662-ben viszont csak 494 402 értékvesztett akcséval számolták el őket. (Alább meggyőződünk arról, hogy a szultáni birtokok egy összegben meghatározott adója a papíron lefektetettnél jóval nagyobb terhet jelentett. A túlfizetések azonban inkább a budai tisztségviselők és katonák „magánkincstáraiba” vándoroltak, nem az államéba.) Szerencsénkre az 1677/78-as elszámolás,300 amely minden másban az előzőek másolata, egy kivételével valamennyi hász-jövedelem hasznosításának módját is megjelöli, többségének a haszonélvezőjét is megnevezi. Ebből az derül ki, hogy néhány zsíros falat kivételével a kincstár az elvben szultáni hász-birtokoknak megtartott helyeket is várőrségek földesurasága alá engedte. Az egész Csepel-sziget, Veresegyház és Szilágy a budai azabok prédája lett. A földvári vlahok és Rácalmás adói a budai müszathfizokat tartották el, a rejtélyes nevű városét (vagy területét?) a váci, Pákozdét és Csákvárét a fehérvári őrség kapta meg. Három kisebb hely, Aszód, Hévízgyörk és Tápiószecső három budai hivatalnok birtokába került (egyikük a janicsárok írnoka). A többi szultáni hász-jövedelem is közvetlenül egyéni vagy testületi haszonélvezetté vált, a kedvezményezettet azonban nem nevezi meg az elszámolás. Csak azok tekinthetők ekkor is a szó klasszikus értelmében vett szultáni hász-birtokoknak, amelyeknek adóügyei a budai defterdár „bérletében” maradtak: Kőrös, Kecskemét, Cegléd és a terület keleti végén fekvő Kösd. A defterdár kezelte a budai híd bevételét és a városokból befolyó büntetéspénzeket is, és valószínű, hogy a budai és belgrádi gazdátlan hagyatékokból a kincstárra szállt nyolcvanezer akcsés tétellel is a defterdár foglalkozott (ennek a hasznosítását mulasztotta el megjelölni az írnok). A 17. század második felében a hajdan mindent begyűjtő kincstár mindössze ezt a hét bevételt tartotta meg magának, pénzben kifejezve 655 508 akcsét, a hászokból összesen elszámolt 1 769 479 akcse bő egyharmadát. 1668-ban Pest megye királyi parancsra felmérte a területén fekvő városok és falvak helyzetében az utóbbi öt év során beállt változásokat.301 A vizsgálóbiztosok arra sajnos nem kérdeztek rá, hogy a helységek személy szerint kinek fizetik a földesúri adókat, a terhek 300 BOA Bab-i defteri, Budim hazinesi 16 729. 301 PURJESZ 1958, 173-200.
