Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
294 HEGYI KLÁRA falvaik kötelezettségeit. 1559 és 1580 között azután újra alacsonyabb jövedelmezőséget regisztráltattak: míg másutt az átlagos adóteher az 1,8-szorosára emelkedett, az ő birtokaikon csak 1,2-szeresére. Minthogy ebből a korból semmilyen támpontunk sincs annak megítélésére, hogy a beszedett adóknak mennyi közük volt a kivetettekhez, azt sem tudjuk megmondani, hogy ez a fajta ügyeskedés mennyi jövedelemtöbbletet hozott a főemberek konyhájára. Jó néhány szempontot tekintve bizonyosan a hasznukra vált. A köz-szpáhiknál biztosabban őrizték falvaikat. Ha akarták, kímélték adózóik teherbíró képességét, ha úgy látták jobbnak, az előírtnál több adóval éppen hogy a végsőkig kiaknázták, s ezzel jókora többletjövedelemre tettek szert. A birtokosok nagy tömege, a köz-szpáhik előtt nem nyíltak játéklehetőségek a kincstár nyomasztó erőfölényének ellensúlyozására; igaz, az első évtizedekben okuk sem volt különösebb panaszra. Az állam a magyarországi frontövezetben magasabb jövedelmet rendelt nekik, mint a békés, balkáni tartományokban, ahová csak mozgósításkor ért el a puskapor szaga. 1534-ből 26 balkáni szandzsák 11 202 tímár-birtokosának a jövedelmét ismerjük. Kétötödüké nem érte el az évi 3000 akcsét, ugyanennyiüké a 3000 és 5999 akcse közötti sávban feküdt, és csak egyötödük keresett 6000 és 19 999 akcse között.232 A budai szandzsák tímárosai már az első osztáskor, 1546-ban messze jobb helyzetbe kerültek. Évi 3000 akcse jövedelem alatt itt egyáltalán nem jelöltek ki birtokot. A tímárosok 29%-a keresett 3000 és 5999 akcse között, a többiek (71%) a legmagasabb balkáni kategóriában, 6000 akcse jövedelem fölött foglaltak helyet. Zömüknek (61%-uknak) 6000-10 000 akcse évi bevételt szabott a kincstár. Átlagos évi jövedelmük 7294 akcse volt. Ez az összeg 1559-ben csekély esést mutat: 6946 akcséra szállt, hogy 1562-ben 7545-re, 1580-ban 7650-re emelkedjék. A nagy többségnek rendelt jövedelem később is 6000-10 000 akcse között járt, és ennek a balkáni jövedelmekhez viszonyítva ragyogóan megfizetett derékhadnak a részesedése is nőtt: 1559-ben az összes tímáros 63, 1562- ben 66, 1580-ban 68%-a tartozott ebbe a kategóriába. A szpáhik csak a birtokok állandó átszabása miatt elégedetlenkedtek. A török hivatalok — fővárosiak és tartományiak egyaránt — ekkor még mondhatni mániákus örömüket lelték az állami jövedelmek lehető legtökéletesebb és legbonyolultabb adminisztrálásában. Minden új összeírást a szpáhik korábbi birtokegyütteseinek újraépítése követte. A települések megváltozott viszonyaihoz az adminisztráció nem úgy igazodott, hogy a szpáhi kezén lévő falvak megnövekedett adóiból lecsípett vagy alászállt adóikhoz hozzáadott volna, hanem úgy, hogy egészen új birtokegyüttest állított össze neki. 1559-ben a ziámet- és tímár-birtokosok vonakodtak elfogadni új kiutalásaikat. Az összeírást vezénylő Dervis bég jelentése szerint a szpáhik sajátos érveléssel ragaszkodtak az előző osztáskor kialakított javadalmaikhoz: „Minthogy a budai vilájetben levő falvakat és pusztákat a porbasújtott gyaurok idején tulajdonbirtokként szokták birtokolni, az összeírt helyek szpáhijai most szintén korábbi falvaikat követelték.” A nemesi birtokra való hivatkozás nem győzte meg a szultánt. Rendelete ragaszkodott ahhoz, hogy az osztás a kincstár érdekeit kövesse: a szpáhik javadalmait „akár saját tímárjukból, akár más helyről, a hász-birtokoknak meg nem felelő” falvakból jelöljék ki233 A lényeget a legutolsó kitétel árulja el. A kincstári kezelésben tartott szultáni hász-birtokok minden újabb osztáskor értékes településekkel gyarapodtak a szpáhik rovására. A javadalmak át- és újraépítését az 1580-as években váltotta fel az együtt tartott birtokegyüttesek részekre szabdalása. 1584-ben a budai szandzsákban 56 megüresedett javadalom talált új gazdára,234 köztük 37 részbirtok, azaz olyan, amely 1580-ban még egy ember kezén volt, most azonban két vagy több szpáhi között osztották meg. A változtatás a századfordulón a tímár-rendszerben végrehajtott átalakítás előhírnöke volt, egyben része az egész pénz- és birtokgazdálkodásban beálló egyszerűsödésnek. Volt azonban a birtokosokra nézve tragikus tartalma is. Vége szakadt annak az aranykornak, amikor a budai szandzsák javadalmazottai sajnálattal nézték messze alattuk álló balkáni társaikat. A felgyorsuló inflációtól amúgy is elszegényedő, a földszűke miatt pedig hosszú várakozásra kényszerített szpáhik a hódoltságban is egyre gyakrabban érték be birtokmorzsákkal. Sokuk elfogadott évi néhány száz vagy egy- kétezer akcsés jövedelmet, amennyit a birtokegyüttesek feldarabolása juttatott neki. Az 56 új birtokos közül 26-an elégedtek meg a jogosultságuknál kisebb jövedelmű birtokkal. Sorukat a budai pasa vezette, akinek 900 000 akcse előírt jövedelem helyett csak 880 772 akcse jutott. 232 BARKAN 1979, 288. 233 KÁLDY-NAGY 1970b, 46. 234 BOA Kepeci 325, 3-38.
