Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
292 HEGYI KLARA városrészben pedig háza állt,225 elintézte, hogy visszahelyezzék. 1573-ban újra a váci fáriszok második tizedét vezette. Váci őslakossá vált a fentebb már emlegetett Abdurrahman, a Kászim bég mecset alapítványának kezelője, és Fekete Lajos felfedezettje, Oszmán Cselebi fővámszedő is, aki legalább két évtizeden át, 1569 és 1589 között dolgozott a váci vámnál.226 IV Jövedelemgazdálkodás és adóztatás 1. A szultáni hász-birtokok túlsúlya a budai szandzsákban A budai vilajetet — ahogy láttuk — a török adminisztráció azzal alapozta meg, hogy őrségeket és hivatalokat rakott a várakba, majd felmérte a terület népességét, termelését és a várható jövedelmeket. E felmérés alapján meghatározta az egyes helységek állami és földesúri adóit, és eldöntötte, hogy a jövedelmekből mennyit tart meg szultáni birtokban, azaz közvetlen kincstári kezelésben, illetve mennyit különít el szolgálati birtokokként katonái és hivatalnokai fizetésére. A döntéshozó apparátus a kincstár érdekeit tartotta szem előtt. Biztos érzékkel választotta ki a megszállt terület legértékesebb, legtöbb bevételt ígérő vidékeit és településeit, amelyeknek jó részét már az első osztáskor szultáni hász-birtoknak tartotta meg. A kiválasztás szempontjai ezúttal mind egy irányba mutattak. A kincstár etetésére a Duna-Tisza közi nagy lélekszámú állattartó helyek, a tolnai-szekszárdi táj bortermelő települései és a forgalmas vámhelyek rendeltettek, amelyek a határtól és a magyar végváriaktól távol, a hódoltság leginkább védett belsejében feküdtek. A magyar portyáknak legerősebben kitett, széles határzónának az állandó hadakozás miatt nem mindig biztos jövedelmével, meg a védett, de aprófalvas dél-dunántúli vidék sok kis tételből összeálló bevételével a kincstár nem akart vesződni, ezeket előszeretettel osztotta szét katonái és hivatalnokai között. A megkülönböztetés már kezdetben szembe tűnt, és az idő múlásával csak erősödött. 1562-ből három északi szandzsák birtokmegoszlását — pontosabban: várható bevételeik felosztását — ismerjük. A szécsényi szandzsák jövedelmének 6, a füleidének 21, a hatvaniénak 44%-át tartotta meg a kincstár.227 (A hatvani szandzsákbeli magas részesedés a gazdag, állattenyésztő Jászság, a bortermelő Miskolc és Gyöngyös birtokából következett.) 1579-ben a negyedik északi szandzsák, a nógrádi bevételeinek mindössze 3%-ára tartott igényt a kincstár.228 A Dunántúl két határszéli szandzsákjában még szélsőségesebb értékekkel találkozunk. 1570-ben a fehérváriban egyáltalán nem volt szultáni hász-birtok, a szigetvári szandzsák összes jövedelméből pedig a kincstár csak 4%-kal részesedett.229 Ugyanebben az évben a nem határvidéki, de aprófalvas pécsi szandzsák jövedelmeinek 9%-a maradt kincstári kezelésben.230 Ezeknek éppen a budai szandzsák a legjobb ellenpéldája. Itt a kincstár már az első osztáskor, 1546-ban magát tette a legnagyobb birtokossá, és részesedése a folyamatosan növekvőjövedelmekből a század folyamán gyors ütemben tovább emelkedett. Az alábbi táblázatok négy időpontban mutatják be azt, hogy a szandzsák tervezett jövedelmeiből (mindenekelőtt a földesúri adókból és a vámbevételekből) az egyes birtokos-kategóriák mekkora összeggel és arányban részesedtek. Az összegek akcséban értendők; a birtokos-kategóriákkal korábban már megismerkedtünk.231 225 FEKETE 1942, 257. sz. 226 FEKETE 1942, 42. sz.; KÁLDY-NAGY 1970a, 133. 227 Mindhárom jelzete BOA Tapu 318. A jövedelemarányok kiszámításából kimarad az államnak járó „fejadó”, a dzsizje. Ezt a 16. században csak nagy ritkán adták javadalmazottaknak vagy katonáknak, általában a kincstárba áramlott, így az állami bevételeket növelte. A források egyenetlensége miatt azonban kalkulálása hol lehetséges, hol nem. Rapszodikus számításba vétele eltorzítaná a nélküle egyenletes képet. De tudnunk kell, hogy a dzsizje jóvoltából a kincstár bevétele mindenütt magasabb volt annál, ami a jelen számítások eredménye. 228 BAYERLE 1973, 95-110. 229 BOA Tapu 497 és 503. 230 BOA Tapu 480. 231 A számítások alapjául a következő tímár-defterek szolgáltak az évek sorrendjében: BOA Tapu 1044, 329, 345, 590.
