Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 291 A Vácott 1558-ban listába vett müsztahfizok egynegyede 1580-ban is itt szolgált, Viseg- rádon az arány ennél is jobb, egyharmados. Az 1558 és 1573 közötti tizenöt évben a fáriszok egyharmada, az 1573 és 1588 közötti újabb másfél évtizedben ismét az egyharmada tartott ki; ha a vizsgálat kezdő, 1558-as névsorát a három évtizeddel későbbivel, az 1588-assal vetjük egybe, a fáriszok egykilencedét találjuk a helyén. Zsámbékon 1558 és 1588 között kísérhetjük nyomon a különböző fegyvernemek katonáit. Az 1558-1569 közötti évtizedben a müsztahfizok és a tüzérek kétötöde, 1569-től 1573-ig a háromötöde, 1573-tól 1588-ig az egynegyede maradt a várban. A kezdő és a záró év között e két fegyvernem katonáinak egytizenhatod része tartott ki. A fáriszokat rövidebb időszakban, az 1569 és 1588 közötti két szűk évtizedben követtem. 1569 és 1573 között fele részük maradt helyben, amit úgy is fogalmazhatunk, hogy négy év alatt a lovasok fele otthagyta a várat. Kiáramlásuk a következő másfél évtizedben sem állt le. Az 1573-as állománynak csak egy- nyolcada szolgált ugyanott 1588-ban is. Az időhatár elejétől a végéig, 1569-től 1588-ig mindössze egytizennegyedük tartott ki a várban. Tekintettel az egy évtizeddel rövidebb vizsgálati időszakra, elvándorlásuk erősebbnek ítélhető, mint a müsztahíizoké és a tüzéreké. Kizilhiszárban, azaz Vörösvárban csak az 1573 és 1588 közötti másfél évtized vizsgálható. Ezalatt a müsztahfizok és a tüzérek kicsivel több mint egyharmada tartott ki. A mozgás tehát még a várkatonaság legfontosabb és legmegbecsültebb alakulatainál is erős maradt az egész vizsgált korszakban. A folytonos cserélődés még a háború rovására sem írható, mert a cserék indokaként a bejegyzések legtöbbször azt említik, hogy a katona „elhagyta a várat”. A nagy, általános mozgásban a gyalogosok és a lovasok között halvány eltérés tapasztalható. Az elit müsztahfizok és a tüzérek valamivel stabilabbnak látszanak, a fáriszok — hiába fizette őket jobban a kincstár — gyorsabban fogytak. Lovasként talán könnyebben verekedték be magukat az előkelők kíséretébe vagy a birtokos szpáhik közé, ezért többször próbáltak másutt szerencsét. A maradék, gyenge alakulatok, az azabok és a martalócok a rengeteg kilépés, a sok délszláv és renegát név miatt szinte követhetetlenek. Vörösvár azab- jainak kb. a kilenctizedét vesztjük szem elől 1573 és 1588 között. Az ő esetükben nem a jobb állást, magasabb jövedelmet kínáló nagyobb lehetőségre, hanem inkább a balkániak megállíthatatlan jövés-menésére gyanakodhatunk. Az állami alkalmazott köztörökök egy vékony, felső rétege viszont gyökeret eresztett.219 A váci parancsnok, Jákub bin Báli aga legkésőbb 1557-ben már a vár élén állt (az 1550 és 1557 közötti évekből nem maradt váci zsoldlista). Másfél évtized múlva a házösszeírás is várparancsnoknak titulálja. Fia, Oszmán bin Jákub 1565-ben a müsztahfizok második tizedében szolgált, apjával együtt három adóbérletben vállaltak kezességet.220 1580-ban Vác katonaságának már a fiú, Oszmán parancsnokolt. Jákub és Oszmán mellett Ali bin Kászim is a várőrség oszlopává vált. 1557-ben a tüzérek főnöke, és ugyanebben a rangban találjuk 1580-ban is. A helyi hierarchia legrangosabbjai közé tartozott, háza a várban, a Jákub agáé mellett állt. Korábban az előző várparancsnok lakott benne, tőle vásárolta.221 Nem volt oka odébbállni Mehmed bin Sábánnak sem, aki már 1544-ben a visegrádi alsó vár, a következő évtizedben a felső vár parancsnok-helyettességét viselte, amely mellett 1563-ban és 1565-ben nem egyszerű kezességet, hanem kezelőséget vállalt több váci, esztergomi és naszályi adóbérletben.222 Évtizedeken, néha generációkon át kitartókat a közkatonák soraiban is találunk. Kücsek Abdullah már az első őrségben, 1544-ben a váci müsztahfizok között szolgált. Harminc év múlva ő is a várnegyedben lakott még aktív katonaként,223 1580-ra viszont fiának, Musztafa bin Kücseknek adta át a szolgálatot. Mások évtizedek alatt bejárták a szolid előmenetel lehetséges lépcsőfokait. Kaja Báli 1544-ben közkatonaként kezdte visegrádi pályafutását az azabok második tizedében. 1558-ban az első szakasz tizedese, másfél évtized múlva a házösz- szeírásban már az azabok agájaként látjuk viszont. Olyan katonával is találkozunk, aki az áthelyezéssel dacolva visszaverekedte magát eredeti állomáshelyére, Vácra. Fura, másutt nem látott nevet viselt, Hüszejn Lakosnak (vagy Lakosznak) hívták. 1557-ben a fáriszok második tizedét vezette, innen azonban a parancs 1559-ben Nógrádba rendelte. Minthogy adóbérleti másodfoglalkozása a váci mukátaához kötötte,224 a Haszan vojvoda mecsetjéről elnevezett 219 A hosszú ideig helyben maradt törökök kikereséséhez az előző lábjegyzetben emlegetett forrásokat használtam. 220 ÖNB Mxt 588, 30, 33. 221 FEKETE 1942, 1. sz. 222 ÖNB Mxt 588, 11, 26. 223 FEKETE 1942, 13. sz. 224 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 482.
