Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
284 HEGYI KLÁRA az állatkivitel útjába esett, bevételük túlnyomó részét az állatvám tette ki. Csak a kéméndi hídon szedett állat- és kocsivám 57 841 és fél akcséra rúgott, ami a tizenkét kis vámhely bevételének önmagában több mint a fele. A szandai és bujáki vár alatti megállókban beszedett 16 585 akcsényi vámból is minimum 9557 akcse állatok és só után folyt be. A több országos út találkozásában fekvő Hatvanban a hét és fél hónap vámbevétele 11 070 akcsét tett ki. A magyar kézen lévő állatkivitel és minden más tranzitszállítás útvonalától távol eső helyek sajátnak tekinthető vámbevétele viszont mindenütt szerény Két katonákkal és hivatalnokokkal megrakott szandzsák-székhely, a messzi északi Fülek 6100, a délebbi Szécsény 2944 akcse vámbevételt hozott a kincstárnak (a két érték együtt 120 magyar forintnak felelt meg). A török centrumok helyi forgalmának nagyságát Drégely illusztrálja legjobban. Mind az állathajtás, mind a sószállítás útvonalából kiesvén, csak másfélszáz fős katonasága, családjaik és kisszámúnak feltételezhető polgári lakossága teremtett némi piacot: a szükségleteikre felhozott „szatócsáruk” után mindössze 1100 akcse (alig 15 forint) vám folyt be.183 A fenti példák egyike sem Pest megyei, de itteni adatok híján ezek bizonyítják azt a feltételezést, hogy a hódoltság nyugat felé irányuló árukivitele Magyarország és nem az Oszmán Birodalom külkereskedelmének, még kevésbé a hódoltsági török kereskedők tevékenységének a része. Egyre alább szállva próbáljuk meg a helyi török kereskedőket a török várak és városok piacain, heti és országos vásárain megtalálni! Forrásaink két török város, Vác és Visegrád piactereire engednek bekukkantani. A már idézett, 1546. augusztus 29-e és 1547. január 27-e között vezetett váci pénztári naplóba a vámtételeken kívül néhány egyéb kincstári bevételt, így a piaci árusok helypénzeit is bevezették. Az árusok alkalmanként fél akcséval tartoztak.184 A két dátum közé zárt öt hónap alatt Vácott húsz heti és három országos vásárt tartottak (az utóbbiakat 1546. október 17-én és december 19-én, illetve 1547. január 5-én), és ezeken összesen 957 akcse helypénz folyt be: ez 1914 árust jelent. A bevétel nagyobb részét, 693 akcsét a három sokadalom hozta. A hetivásárokon átlagosan 28, az országosokon 462 árus gyűlt össze (az októberin 820, a karácsony előttin 300, a januárin 266).185 Az 1563-1564. évi pénztári elszámolás már élénkebb forgalmat örökített meg. Ekkor hét és fél hónap alatt 1904 akcse helypénzt könyveltek el (ez 3808 árust jelent), amiből 1247 és fél akcsét a négy országos vásár 2495 kereskedője fizetett ki. A hetivásárokon átlagosan 41, a négy sokadalmon 624 árus tolongott a városban. (A listát ekkor is az október 17-ei vezette 1048 kereskedővel. Ezt a február 26-ai követte 693, a karácsony előtt, december 20-21-én tartott 548, végül a január 8-ai 206 árussal.)186 A komoly látogatottságnak örvendő országos és a szerény forgalmú hetivásárok távoli és helyi, keresztény és muszlim kereskedőit lehetetlen a puszta számokból elővarázsolni; a vásári helypénzek csak a forgalom nagyságát jelölik ki, határát azoknak a lehetőségeknek, amelyeket a muszlim kereskedők egyáltalán kihasználhattak. Az állatvágásokra kirótt illetékek tovább segítenek a napi piaci forgalom felmérésében. 1546-1547 sokat emlegetett öt hónapjában a váci mészárszékekből, amelyeknek egy része török tulajdonban volt, 186 akcse vágási illeték folyt be a kincstárba. Minthogy marhánként két akcsét, illetve négy juh levágása után egy akcsét kellett fizetni,187 az összeg 93 szarvas- marha vagy 744 birka — nyilván ismeretlen arányban a kettő keveréke — kimérését jelentette. Ugyanebben az időben Visegrádon 25 akcse illetéket vételeztek be (12 marha vagy 100 juh után). Tizenhét évvel később, 1563-1564 hét és fél hónapja alatt 324 akcse állatvágási illetéket szedtek a váci mészárszékekben. Ebből másfélszáz szarvasmarha kimérése után 300 akcsét biztosan magyar hentesmesterek, Mészáros Imre és Mészáros Gergely róttak le. Török társaiktól legfeljebb a nem részletezett 24 akcsés összeg származhatott, ami 12 marha vagy 92 juh levágását jelentette. Az adatok szerény élelmiszerforgalomra és igénytelen táplálkozásra engednek következtetni.188 (Mindehhez egy korrekció és egy kétely kívánkozik. A várak katonanépe kincstári koszton élt, így az ő húsfogyasztását nem is jogos a mészárszékek forgalmában keresnünk; ez magyarázhatja, hogy a polgári lakosság nélkül maradt Visegrádról 1563/1564-ben egyáltalán nem folyt be állatvágási illeték. A kétely pedig abban áll, hogy vágási 183 KÁLDY-NAGY 1965-1966, 31., 56., 58., 83-84. 184 FEKETE 1944, 207. 185 ÖNB Mxt 577, 1-10. 186 KÁLDY-NAGY 1965-1966, 47-87. 187 FEKETE 1944, 207. 188 Az adatok lelőhelyei: ÖNB Mxt 577, 1-10., ill. KÁLDY-NAGY 1965-1966, 53, 79.
