Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
283 A török országrész — ahogy már szó esett róla — fallal lezárt zsákutcát jelentett a birodalmi kereskedők számára, amelyen belül Buda a felhozatal végállomása volt, egyben a törökföldi áruk elosztóhelye a hódoltságban. Mindarra, ami ebben a helyzetében vonzóvá tette, hivatásos távolsági kereskedők, meg Budán és Pesten letelepedő helyi szállítók csaptak le, kizárva belőle a hódoltság távolabb élő törökjeit. A budai vámnaplók több ezer bejegyzése között179 mindössze öt(!) olyan akad, amelyben a kereskedő nem balkáni, szerémségi, bácskai, budai vagy pesti, hanem a hódoltság valamelyik más török központjából való. Igaz, a bejegyzések közel sem következetesek a kereskedő lakóhelyének megjelölésében, de ez a hiányosság sok ezer tétel esetén mindenféle illetőségű áruszállítót egyformán érint. Az öt kereskedőből ketten Fehérvárait szolgáltak az őrség kötelékében, és egy-egy hajórakomány gabonát hoztak fel a Dunán, nem lehetetlen, hogy kincstári megrendelésre. Behrám füleki kereskedő különféle élelmiszereket, míg szolnoki társa ruhaneműt, szőnyeget és borsot vámoltatott. Ötödikük, egy Vácott lakó zsidó kalmár tizennégy bála textíliával jelentkezett a budai vámosoknál.180 Valameny- nyien távolsági kereskedőknek, de nem folyamatosan térülő-forduló szállítóknak látszanak. Ha a Budára tartó hivatásos kereskedők között hiába keressük a hódoltság török kalmárnépét, legalább a többi katonai és igazgatási centrumban létrehozott vámhelyeken és piacokon kellene rájuk találnunk. Nos, megdöbbentő, hogy a városuk alatt működő, igen fontos vámhely forgalmába még maguk a váci kereskedők sem kapcsolódtak be. Az 1546. augusztus 29-e és 1547. január 27-e között eltelt öt hónap során a Vácott elvámolt 136 árutételből 125-öt (=92%) magyar, ötöt rác, négyet zsidó és kettőt török kereskedők hoztak a vámhoz. A forgalom nagyobb, értékesebb hányadát már ekkor az állatok tették ki: 890 szarvasmarha, 159 ló, 9283 juh és 430 sertés, amelyek közül mindössze 75 juhot vámoltatott el török kereskedő. Magyarok uralkodtak a sószállításon is, 32 kocsival hoztak Vácra. A rácok leginkább a borhoz vonzódtak, bár ezen is osztozniuk kellett a magyarokkal. A négy zsidó tulajdonú árutételt egyetlen ember, Szabmán vámoltatta el: háromszor káposztát, egyszer nyolc hordócska bort. Kevés, kis értékű áruja alapján helyi lakosnak vélhetjük, ahogy a két török kereskedőt is. Egyikük Ramazan, aki a már emlegetett hetvenöt juhot hajtotta a városba, a másik Hadzsi Mehmed, aki Szali- mánhoz hasonlóan káposztával foglalkozott.181 A török kereskedőknek ez a jelenlétnek is alig nevezhető részesedése a következő évtizedekben sem növekedett meg számottevően. Az 1563. július 22-e és 1564. március 9-e között eltelt hét és fél hónap alatt összesen 666 alkalommal vámoltak Vácott, és ebből mindössze hat zsidó és négy török kereskedő áruját. A másfél évtizeddel korábbi helyzethez képest egyetlen lényeges ponton állt be változás: e tíz ember közül hatan (négy zsidó és két török) rátették a kezüket a Vácot érintő rézszállításra. A vámnapló ennek sem kiindulópontját, sem végállomását nem jelöli meg (nyilvánvaló, hogy a Felvidékről tartott az Oszmán Birodalomba), és azt sincs jogunk feltételezni, hogy a csempészett réz forgalmát váci lakosok kaparintották meg. A két rézszállító mellett további két török kereskedő árpát hozott Vácra. Az a részesedés, amelyet ez a négy török a váci vámhely áruforgalmából a magáénak mondhatott, csak ezrelékben fejezhető ki. Hét és fél hónap alatt a kincstár vámosai 1 677 514 akcse vámot szedtek be, ebből a törökökre 2932 és fél akcse jutott. (A zsidók, mivel kétszer annyian vettek részt a rézszállításban, kicsivel jobban jártak. Ok 6197 és fél akcsét hagytak a vámosoknál, ami ugyan a török részesedés kétszerese, a teljes forgalomnak azonban ez is csak 0,37%-át teszi ki.)182 A hódoltság helyi török kereskedőihez akkor kerülünk valamivel közelebb, ha a kisebb vámhelyekről fennmaradt kevéske információt vesszük szemügyre. Dolgunkat a forrásoknak nemcsak a mennyisége, hanem a minősége is nehezíti. A fiók-vámokat ugyanis egy-egy nagyobb pénzügyi egységbe (mukátaáha) osztották, a náluk befolyt vámok részletezés nélkül jelennek meg a mukátaa-központ elszámolásaiban. A kisebb vámhelyek forgalmára azért ezek az ösz- szesített bevétek tételek is vetnek némi fényt. A fenti hét és fél hónap alatt (amikor Vácott 1 677 514 akcse vámot hajtottak be) a váci mukátaába osztott 12 fiók-vámhelyen: Bujákon, Szandán, Drégelyen, Füleken, Gyarmaton, Hatvanban, Hidvégen, Kéménden, Oroszfaluban, Patakon, Szécsényben és Ságon összesen 100 906 és fél akcse vám folyt be. E helyek egy része AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 179 A vámnaplók az 1550. november 19. - 1551. május 6., 1571. február 26. - 1572. június 20., 1573. február 4. - 1574. január 23. és 1579. november 21. - 1580. november 8-a közötti hónapokból maradtak fenn, tehát közel négy év összes elvámolt árutételét rögzítették (FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 13-276.). 180 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 114., 132., 177., 207., 222. 181 ÖNB Mxt 677, 1-10. 182 KÁLDY-NAGY 1965-1966, 27-97.
