Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
282 HEGYI KLÁRA Az alsó vár és a lakótorony ásatásai a folyóparton egyszerű lakóházakkal sűrűn beépített telepet tártak fel, amelynek gabonás és szemétvermeiből nagymennyiségű törökkori leletanyag került elő.173 A házösszeírásban felsorolt 103 ingatlan közel négyötöde, 78 ház ezen a telepen állt, amelyet az összeíró egy külső és egy belső részre osztott. Háztulajdonosai között 31 müsztahfizt és tüzért, 32 azabot és 6 vallási személyt számolhatunk össze, és itt lakott mind a kilenc, ismeretlen foglalkozású személy is. Az alsóvár területe tehát a katonaság hitvány házaival, rissz-rossz kalyibáival sűrűn megrakott teleppé vált, amelyben nyilván néhány műhely és bolt is meglapult, létezésükre azonban egyetlen biztos adatunk sincs. A házösszeírás, amely Vácon kívül Esztergom, Nógrád és Visegrád ingatlantulajdonosait is listába szedte, egyedül Visegrádon nem emlékezik meg boltokról (Esztergomban oldalakon át sorolja őket, Nógrádon tizenegyet embt). Vác és különösen Buda ellenpéldájaként Visegrád az a tiszta helyőrségi város, amelynek lakossága csaknem teljesen katonákból állt, polgári lakosai, benne az iparosok-kereskedők nem jutottak szóhoz. Visegrádéhoz hasonló helyzetet feltételezhetünk a Pest megyében fekvő többi török gar- nizonban is, beismerve, hogy polgári lakosságukról még annyit sem tudunk, mint Visegrádéról. Talán a korán, 1550-ben már álló, Budához közel fekvő Zsámbékon képzelhető el valamelyes polgári élet (mozgékonyságot mutat pl., hogy müsztahfizainak egyik tizedese, Omer bin Murád Visegrádon is fenntartott saját lakóházat174). A későn épült Kizilhiszár, Hamzabég szerája és Derbend lakossága alig haladhatta meg a falaik közé zárt, a külvilágtól elszigetelt védősereget, amelynek napi szükségleteit néhány katona-iparos is kielégíthette, ritka vásárlásaihoz pedig Esztergom, Vác és Buda piacai álltak a rendelkezésére. A hódoltság kereskedelmét több irányból és több szempontból vizsgálhatjuk. A kutatást legerősebben Magyarország egészének Európához kötődő külkereskedelme foglalkoztatja, s ez érthető, hiszen ebben a megközelítésben nem kevesebbről van szó, mint hogy az országnak és benne a hódoltságnak gazdaságilag hogyan sikerült túlélnie a török uralom két pusztító évszázadát. A fennmaradásnak e mellett az alapkérdése mellett fontosságban messze a második helyre szorul az a forgalom, amely a török országrészt az Oszmán Birodalom belsejéhez kötötte. E kérdéskörön belül utolsónak marad a török és a velük betelepült rác és zsidó kereskedők részvétele részben a dél felé irányuló áruforgalomban, részben a hódoltság belső kereskedelmében. Az első, nagy kérdést e kötet egy későbbi fejezete tárgyalja részletesen; ebbe a részbe, amely a hódítók berendezkedését és a helyi törökség helyzetét vizsgálja, a birodalmon és a hódoltságon belüli kereskedelem vág. Résztvevőinek első csoportja hivatásos kereskedőkből állt, akik dél felé — elvben — akár Perzsiáig vagy Szudánig róhatták a birodalmon átvezető nagy kereskedelmi utakat, a valóságban azonban beérték azzal, hogy némi keleti fűszer és déligyümölcs mellett nagymennyiségű balkáni textíliát és bácskai, al-dunai meg szerémségi gabonát szállítsanak a magyarországi hódoltság fővárosába. Az 1541-et követő évtizedekben a hivatásos török kereskedőknek éppen a búzafelhozatal kínálta a legnagyobb szabású üzletet. Annak következtében azonban, hogy az 1570-es évekre átmenetileg stabilizálódott a budai kincstár költségvetése, a kereskedelemnek ez a kezdetben jövedelmező ága is lehanyatlott. 1571-ben belgrádi, szendrői, péterváradi stb. vállalkozók még 437 hajórakomány búzával jelentkeztek a budai vámnál. Két évvel később már csak 87, 1580-ban 56 hajó jött fel Budára, a szállított búzamennyiség pedig még a hajók számánál is erősebben, egy évtized alatt a tizenötödére csökkent.175 A nagybani kereskedők közé a Pest megye területén álló török központok közül csak Buda és Pest — különösen ez utóbbi — lakói kerültek be. A gabonaimportőrök mezőnyének középtáján foglaltak helyet.176 A Balkán-félszigetről, elsősorban Boszniából mind nagyobb tömegben a hódoltságra ömlő textüia felhozatalában Pest kereskedői jártak az élen. Az 1570-es évek első felében leggyakrabban vámoltató pestiek csaknem kizárólag ruhaneműket forgalmaztak (árukészletüket nagyritkán nyers bőrökkel egészítették ki).177 A hivatásos szállítók mellett a helyi szabók jóvoltából is tekintélyes mennyiségű textíba érkezett a budai vámhoz: 1571. november 10-e és 1573. november 8-a között kerek száz bála.178 173 HÉJJ 1966, 1-9. 174 MÓL Filmtár W 166 (Catalog Krafít 290), az utolsó visegrádi bejegyzés. 175 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 562-563. 176 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 562-563. 177 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962 mutatója: Merni, Mehmed, Szefer, Ibrahim, Piri és Báli pesti kereskedők. 178 FEKETE KÁLDY-NAGY 1962 mutatója: Terzi Ali, Terzi Báli, Terzi Haszan, Terzi Hizir, Terzi Hüszejn és Terzi Merni szabók.
