Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
278 HEGYI KLÁRA (műfűket) és a templomi alkalmazottakat rövid szolgálati időre nevezte ki, ennek letelte után várakozó állományba helyezte őket. A kincstár e ravaszságával az érintettek a magukét szegezték szembe. Amennyire kivehető, ők úgy ügyeskedtek, hogy az adott település (esetleg több szomszédos hely?) vallási állásait cserélgették egymás között.145 A módszer különösen azokon a helyeken ígért sikert, ahol állami és magánalapítású templomok és iskolák működtek egymás mellett, állami és alapítványi állások között lehetett vándorolni. Vác éppen ezek közé tartozott, mert a várbeli, kincstári kezelésű dzsámin kívül a városban két magánalapítású mecset is állt. A korábbit nem sokkal Vác és Nógrád 1544. évi megszerzése után magyar lakóházból alakíttatta imaházzá Kászim nógrádi szandzsákbég (akit 1552-ben már néhaiként emlegettek).146 Váci mecsetje fenntartására nyolc ház (egyikben fürdő működött), tizenhárom bolt és négy konyhakert jövedelmeit kötötte le, amelyekhez az alapítvány későbbi kezelője még két házat szerzett.147 A másik mecsetet Haszán vojvoda alapította, nyilvánvalóan a Kászim bégé után. Míg ugyanis a nógrádi bég a hódítók elől a királyságba menekült András elhagyott házát vette meg a kincstártól és építtette át, addig Haszán vojvoda olyan telken állíttatta fel a magáét, amelynek őelőtte már két török tulajdonosa volt. Mecsetje szerényebb is lehetett a másiknál, mert mindössze öt alapítványi bolt jövedelmét rendelte a fenntartására.148 Igen valószínű, hogy a várbeli állami dzsámi alkalmazottai aktuális megbízatásuk letelte után ebben a két magánmecsetben vészelték át a várakozási állomány hónapjait. Ha ez igaz, a dzsámi fentebb felsorolt személyzetében a két mecset alkalmazottaival is megismerkedtünk. Huzamosabb jelenlétük bizonyítéka, hogy az 1558-ban felbukkant Muhieddin az 1570 után készült összeírás szerint is váci házában élt.149 A váci szellemi elit néhány további tagja is ismert: 1565-ben Szejjid Mehmed vezette a dzsámit, 1578 és 1584 között pedig többször találkozunk Hüszejn imámmal, oldalán előbb Sábán, utóbb Piri müezzinnel.150 A magánalapítású intézmények és az eltartásukra rendelt ingatlanok gondja viselését a fundálók a törökül vakufnak nevezett alapítványok kezelőire, a mütevellikre bízták. 1570 táján Kászim bég mecsetjét és vakufját Abdurrahman hodzsa felügyelte, Haszán vojvodáét Musztafa, Szefer fia. Az ő feladatuk volt, hogy az alapítvány házait, boltjait, kertjeit bérbe adják, a jövedelemből az intézményeket működtessék, a maradék pénzt haszonnal forgassák. A mecseteket kisemberek is támogatták pénzzel, ingatlanokkal vagy akár egy kötet Koránnal, azzal a kikötéssel, hogy az imám időnként imát mond az ő vagy valamelyik családtagjuk lelki üdvéért. E kívánságok teljesítésére is a mütevellik ügyeltek. Amikor az átellenben fekvő Visegrád szellemi elitjéről maradt adatmorzsákat próbáljuk összerakni, felmerül az a bizonyíthatatlan, de leküzdhetetlen gyanú, hogy a vallás alkalmazottai nemcsak egy váron-városon belül cserélgették az elérhető állásokat, hanem közelfekvő helyek között is vándoroltak. Az a Muhieddin, aki az 1550-es és az 1560-as évtizedek fordulóján imámoskodott a váci dzsámiban, valószínűleg azonos azzal a Muhieddinnel, akit 1544-ben a frissen meghódított vár katonáinak lelki gondozására rendeltek imámnak és hatíbnak Viseg- rádra. Ott azonban már az első szemlén sem jelent meg,151 üres helyét november végén Ahmed fia Oszmánnak adták.152 Ez utóbbi visegrádi jelenléte 1550 nyaráig követhető. Ekkor néhány hónapra Ibrahim imám lépett a helyébe, hogy még decemberben egy másik Oszmán költözzék be az alsó várban álló dzsámiba. О (vagy egy harmadik Oszmán?) jó másfél évtizeden át fel-feltűnik a forrásokban, hogy 1567 tavaszán a Vácott két évvel korábban szereplő Szejjid Mehmednek adja át állását.153 A szereplők váci forgatagához képest Visegrádon lassúbbnak látszik a vándorlás. A müezzinek között is van néhány, akiről feltételezhetjük, hogy több éven át mászta a minaret meredek lépcsőjét. Ilyennek látszik a sorban legelső Mahmúd 1544 és 1549 között, később pedig Ejnesah, aki 1558 és 1570 között minden visegrádi zsoldlistában fellelhető.154 145 Budai állások között vándorló Korán-olvasót és müezzint mutat be RÖMER 1994, 161-169. 146 VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 122. 147 FEKETE 1942, 186., 194-196., 199-200., 240-242., 256., 317., 375-376., 445. sz. 148 FEKETE 1942, 255. sz. 149 FEKETE 1942, 3. sz. 150 VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 274., 524., 527.; ÖNB Mxt 593, 58. 151 ÖNB Mxt 568, 72, 75. 152 ÖNB Mxt 583, 187. 163 ÖNB Mxt 593, 50., Mxt 577, 25, 32, 41. 154 ÖNB Mxt 593, 50., Mxt 583, 187., Mxt 568, 72, 75., Mxt 614, 106., Mxt 633, 83., Mxt 642, 72.
