Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
BÚZÁS GERGELY c) Jagelló-kori építkezések Mátyás halála után, az 1492-es országgyűlés határozata értelmében a fellegvár, amely valószínűleg már Károly Róbert kora óta a korona őrzési helye volt, a mindenkori koronaőrök fennhatósága alá került.137 Ennek emlékére állíttatta a két koronaőr, Nagylucsei Orbán egri püspök és Bátori István erdélyi vajda a fellegvárban az úgynevezett koronaőr-táblát (37. kép).138 E tisztségben 1493-tól Szapolyai István nádor és Bakócz Tamás egri püspök követte őket. Bakócz még ebben az évben sikeresen közbenjárt VI. Sándor pápánál, annak érdekében, hogy a bencések csaknem lakatlanná vált visegrádi Szent András monostorát adja át a pálosoknak. Bakócz nemcsak a kolostor átvételében volt a pálosok segítségére, hanem 1495-ben, a hosszú ideje elhanyagolt, romba dőlt épület helyreállítását 50 forinttal is támogatta.139 Ekkor építették ki a nagyméretű, négyszögletes késő gótikus kerengőt. A folyosókat bordás keresztboltozatokkal fedték. Valószínűleg a pálosok emelték a szentély és a hosszház déli sarkában a tornyot is. A kolostor jótevőjének emlékét őrzi az a két kőfaragvány töredék, amely Bakócz Tamás szarvasos címerét ábrázolja. A nagyobb és épebb darab Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria kőtár-kiállításán látható. Ennek lelőhelye bizonytalan, de valószínűleg Visegrádról származik.140 A másik, kisebb töredék a visegrádi múzeum gyűjteményében van. Ezt a kolostor környékén találták. Mindkét címer a Jagelló-kor kőfaragóinak kedvelt anyagából, a Buda környékén fejtett márgából készült, és valószínűleg ugyanannak a szobrásznak a kezéből került ki. Ugyanez a művész faraghatta később, az 1506-ban megkezdett, esztergomi Bakócz - kápolna egyik nagy címerét is.141 A visegrádi címerek leginkább reneszánsz ajtók keretelését, illetve lunettáját díszíthették, de nem zárható ki, hogy esetleg a templom valamelyik oltárához vagy pasztofóriumához tartoztak. A királyi palota szomszédságában álló, Zsigmond király alapította obszerváns ferences kolostor épületei a 15. század közepén használhatatlanná váltak, ezért Mátyás király 1473. március 18-án pápai engedélyt kért a visegrádi ferences kolostor építésére.142 A Zsigmond által a ferenceseknek átadott Szent György-kápolna szintén tönkrement. Egy keltezetlen, talán Jagelló-kori oklevélben a király egy bizonyos Imre prépostot nevezett ki a kápolna rektorává, azzal a feltétellel, hogy helyreállíttatja az épületet.143 Imre prépost azonban nem teljesítette a feltételt, mint ahogy Mátyás kolostorépítési terve is csak részben valósult meg. Az obszerváns ferences kolostort végül II. Ulászló állíttatta helyre. Az újjáépítés már a vége felé járt, amikor — valószínűleg 1511-ben — Nyási Demeter érseki vikárius engedélyt adott a kolostor közelében álló romos kápolna — valószínűleg a Szent György-kápolna— elbontására, hogy annak köveit az új torony építéséhez felhasználhassák.144 Az építkezés gyorsan befejeződött: 1513. március 15-én már a visegrádi kolostorban tartották az obszerváns rendtartomány közgyűlését.145 Az újjáépített kolostor jelentőségét mutatja, hogy 1514. május 1-én a rendtartomány vezetői újra itt gyűltek össze, hogy megválasszák az Assisibe, a rendi nagykáptalanra küldendő követeket.146 A renoválás során lebontották a templom régi szentélyét, és a helyére egy nagyobbat építettek, igen gazdag, térgörbe elemeket is tartalmazó bordás boltozattal. Beboltozták a káptalantermet és a kerengőt is. Az építkezés vezető mestere valószínűleg Csehországból érkezett. A kolostoron dolgozó kőfaragók néhány közeli templom számára is faragtak boltozati bordákat: az ő kezük nyomát lehet kimutatni a Nógrád megyei Alsópetényben és Tereskén. 137 II. Ulászló 1492. évi dekrétumának 3. cikkelye. 138 A tábla a 19. század közepén pusztult el. Képét és feliratának egy részét a Bél Mátyás által közölt metszet őrizte meg (Bél 1737, 470-471. oldal között). A táblának a metszeten látható évszáma MCCCCLXXXXIII. Balogh Jolán hívta fel a figyelmet ennek a furcsaságára, ugyanis a táblán szereplő két koronaőr közül Nagylucsei Orbán püspök 1492-ben már meghalt, Báthory István pedig 1493. jan. 19-én elvesztette a táblán még feltüntetett erdélyi vajdai méltóságát, és még 1493. jún. 3. előtt meghalt. Feltételezhetőnek tartotta, hogy a metszeten szereplő évszám téves, és a tábla valójában 1492-ben készült (BALOGH 1966, 211.), ám azt is lehetséges, hogy a táblát valóban 1493-ban, már utódaik állították az elődeik emlékére. 139 DAP Ш. 223-224. 140 TÖRÖK-OSGYÁNYI 1981, 111., 13. tétel, 23. kép. 141 A szentélytől balra eső csegely Bakócz címere: BALOGH 1955, 87. kép. 142 MREV П1. 221. 143 pEST H77 sz 144 KUMOROVITZ 1963, 138., 57. jegyzet. 145 TOLDY 1862, 283. 146 TOLDY 1862, 284. 242
