Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
Búzás Gergely PEST MEGYE KÖZÉPKORI MŰVÉSZETI EMLÉKEI A mai Pest megye területe az ország központi régiójában fekszik. Itt, a megye szomszédságában helyezkedtek el már az Árpád-korban a legjelentősebb uralkodói központok: Székesfehérvár, Esztergom, Óbuda, majd Buda. Mellettük egy korai püspöki székhely is létesült Vácon. A térség jelentőségét növelték azok a királyi szálláshelyek, amelyek az uralkodó tulajdonában levő Pilis-erdőben épültek, továbbá a királyi család, majd később az arisztokrata nemzetségek által alapított magánmonostorok és kolostorok. Ezek a központok nem csak politikai, hanem művészeti szempontból is vezető helyet biztosítottak e terület számára a középkori Magyarországon. I. A 11-12. század A Szent István-kor évtizedeiből igen kevés biztosan datálható építészeti emlék maradt meg. Ezekből és az írott forrásokból azonban az is nyilvánvaló, hogy az államalapítás korának magasabb színvonalú építészeti tevékenysége az egyházi és uralkodói központokra koncentrálódott, a másodrangú, megyei vagy egyéb centrumok építészete csak a gyakorlati szükségletek kielégítésére szorítkozott. E korszak legjobban megfogható emlékanyaga a megye területén az egykori ispáni székhelyen: Visegrádon maradt fenn. 1. A visegrádi ispáni központ az államalapítás korában Visegrád 1009-ben már álló vára (1. kép), melyet Szent István király az általa megszervezett megye központjává tett, ritka típust képvisel a korszak magyarországi várépítészetében. Egy 4. századi római castrum falait használták fel, olymódon, hogy azokat egyszerűen kőfalazatokkal kijavították. A régészeti kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a várat nem övezték sánccal — mint például Sopronban, ahol a római falakat mindössze az új sánc támfalaiként tartották meg —, hanem a helyreállított késő római tornyokkal erősített kőfal biztosította a védelmet. Római erődítéseknek ilyen jellegű helyreállítása csak ritkán figyelhető meg a 11. században. Feltételezhető azonban, hogy ilyen volt Gyulafehérvár és talán Óbuda vára is. A visegrádi vár mellett, még az ezredforduló táján épült fel Visegrád legkorábbi plébániatemploma, egy kicsi, egyhajós, félköríves szentélyű épület (2. kép).1 2. A 11. század második felének és a 12. század elejének művészete, a romanika születése A 11. század közepétől mind minőségében, mind pedig mennyiségében megnövekedett Európa művészeti termelése. Ebből a fellendülésből a jelek szerint Magyarország sem maradt ki. A megszaporodó emlékanyag jelentős része viszonylag jól keltezhető. A korszak nagy építkezései még mindig elsősorban az uralkodó család egyházalapításainak köszönhetőek, bár elvétve már feltűnnek az arisztokraták által létrehozott magánegyházak is. Ezeknek az évtizedeknek az építészete és épületszobrászata igen változatos képet nyújt. Ebből Pest megye területén is néhány igen jelentős emlék maradt fenn Visegrádon, Pilisszentkereszten és Vácott. 3. Visegrádi építkezések a 11. század harmadik negyedében Visegrád különleges szerepet kapott I. András és fia, Salamon királyok uralma idején. E két uralkodó alighanem gyakran meglátogatta ezt a vadakban gazdag erdőség közepén fekvő 1 SZŐKE 1986.
