Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
224 BÚZÁS GERGELY várat. Feltehetően az ő uralkodásuk alatt épült meg a váron belül egy nagyméretű, kétosztatú kőház (1. kép). Ilyen jellegű, a kor mércéje szerint igényesnek mondható lakóépület igen ritka más ispáni várakbban, elképzelhető, hogy építését itt az uralkodó gyakori jelenléte indokolta.2 A település jelentőségére utal az a tény is, hogy I. András, Szent András tiszteletére görög rítusú bazilita monostort alapított a település szélén.3 A 11. század közepén készült épületrészeket a későbbi átépítések jóformán teljesen eltüntették. A 19. század végén folytatott feltárások nyomán ismert alaprajzból mindössze a 14. század első felében kiépített gótikus templom északi oldalán kápolnaként meghagyott, félköríves szentélyzáródású mellékhajóról feltételezhető, hogy román kori eredetű, de pontosabb datálásra nincs lehetőség. Ez a részlet arra vall, hogy a 14. században átalakított templom háromhajós, háromapszisos épület volt. Míg a templom alaprajzi értékelésében — a korszerű régészeti feltárások hiánya miatt — sok a bizonytalanság, a kolostor romjai közül előkerült három vállkő esetében már nagyobb bizonyossággal állíthatjuk, hogy ezek a 11. század harmadik negyedéből származnak (3. kép).4 A vállkövek jellegzetes, félpalmettákból komponált díszítőmotívumai meglehetősen egyedülállóak a magyarországi emlékanyagban. Legközelebbi párhuzamaik azonban éppen az 1060-as években felépült kaposszentjakabi apátsági templom oszloplábazatain figyelhetők meg. Talán szintén a Szent András monostorból származik az a csavart hengertagokkal díszített keménymészkő oszloptörzs, amely a szomszédos Nagymarosról került a visegrádi múzeum gyűjteményébe. Ennek az oszloptípusnak kissé gazdagabb díszítésű párdarabja szintén a kaposszentjakabi apátságból ismert. Visegrádról, valószínűleg a monostor területéről került elő egy kisméretű, szőlőággal díszített vállkő is.5 Formája eltér a Szent András monostor három ismert vállkövétől, viszont nagyon közel áll a visegrádi esperesi templom vállköveihez. A régészeti feltárások azt bizonyították, hogy az esperesi templom (2. kép) építésére nem sokkal a bazilita monostor alapítása után, még minden bizonnyal a 11. század második felében került sor. A Szent István-kori kis plébániatemplom helyére épülő esperesi templom új temetőjének legkorábbi sírjait Salamon király és Géza herceg pénzei keltezték, a templom építési rétegébe pedig már utólag ástak bele egy Szent László király pénzével ellátott sírt. A templom építtetője alighanem Salamon király, I. András fia lehetett. A visegrádi esperesi templom nagyméretű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, a déb oldalán előcsarnokkal ellátott épület volt. A szentélyben álló főoltáron kívül a diadalív mellett egy-egy mellékoltárt és a szentély előtt egy kőlappal fedett díszsírhelyet is kialakítottak benne. A hajót egy faszerkezetű rekesztő korlát osztotta két félre. A templom déli kapuja a rekesztőtől keletre nyílott. A hajó nyugati végét egy széles toronnyal egybeépített karzat foglalta el. A karzatalj íveit két attikai lábazatú, sima, kerek törzsű, korintizáló fejezetű, palmettasoros díszítéssel ellátott fejlemezü oszlop, illetve az oldalfalakon egyszerű díszítetlen vállpárkány tartotta. Az emeleti szinten öt, nyolcszögletű, sudarasodó oszlopocska helyezkedett el, feltehetően egy mellvéd felett. Az oszlopok lábazata egyszerű, négyszögletes lemez, fejezetük díszes, sarokleveles tagozat volt. A fejezetek felett szalagfonatos vállkövek emelkedtek, amelyek újabb ívsort hordoztak (4. kép). A karzatra a déb oldalon egy külső lépcsőház vezetett fel, amely az első emelettől csigalépcső-toronyban folytatódott, a torony feltételezhető második emeletéig. A karzat fent leírt finom kőfaragványain kívül előkerült néhány egyszerű, durván megmunkált ablakkeret töredék is, amelyek nyilván a külső nyílásokhoz tartoztak. A templomot nemcsak a gazdagon díszített kövek, hanem a pompás freskók is ékesítették, amelyek részletei meglepő épségben kerültek elő a feltárások során. A jelek szerint a templom nem sokáig állt. A pusztulási rétegből előkerült, 12. század közepi pénzek szerint ahg egy évszázadot érhetett meg.6 4. A pilisi bencés apátság A visegrádi esperesi templom kőfaragványai igen szoros rokonságban állnak azokkal a 11. századi kövekkel, amelyek Pilisszentkeresztről, az 1184-ben alapított pilisi ciszterci apátság 2 SZŐKE 1986; ÁK 1978, 97-98., 5. kép. 3 PEST M. MŰEMLÉKEI II. 454. 4 ÁK 1978, 99., 6. kép. 5 ÁK 1978, 99., 6. kép. 6 SZŐKE 1986. Az esperesi templom feltárására, illetve keltezésére vonatkozó további információkért Szőke Mátyásnak tartozom köszönettel.
