Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
EGYHÁZ ÉS INTÉZMÉNYEI 217 nyugati területeit az esetleges megismétlődő tatár támadással szemben. E koncepció jegyében indulhatott meg a Nyulak-szigetének (Margitsziget) déli csücskében a johanniták várának építése.164 IV Béla azonban a Duna vonalának megerősítésére vonatkozó elképzelését nem valósította meg következetesen. A felépült új kővárak nem a Duna mentén feküdtek, illetve a városok erődítése vette át szerepüket. A margitszigeti lovagrendi várról keveset tudunk. Jelentősége nem volt nagy és a koncepcióváltást követően valószínűleg teljesen ki sem épült. A Nyulak-szigeti johannita vár legfeljebb a 13. század végéig állhatott fenn. A 12-13. század fordulójának évtizedeiben a premontrei és a Hebron-völgyi kanonokok mellett egy harmadik kanonokrend is megtelepedett. II. Géza király a második kereszteshadjárat csapatainak magyarországi átvonulása (1147) után a johanniták és a templomosok mintájára Szt. István tiszteletére önálló magyar ispotályos kanonokrendet alapított.165 A stefanita rend magyarországi központja az Esztergom mellett Szent István király tiszteletére épült monostor lett. Az esztergomi rendház peijelségeként jött létre a 12. század végén vagy a 13. század elején a Szentháromság tiszteletére épült felhévizi stefanita rendház Óbuda mellett. A felhévizi konvent a 14. század közepéig virágzott, ezt követően azonban a rend esztergomi kolostorával együtt elnéptelenedett. A hanyatlást mutatja, hogy az 1278-tól adatolható és a 14. század közepéig oly élénk hiteleshelyi tevékenységük is abba maradt. A 15. század közepén a perjelséget világi társaskáptalanná alakították át.166 3. Remeterendek A középkori magyar szerzetesség történetében a Pilis hegységnek a pálos rend kialakulása biztosít kiemelkedő jelentőségét. A hagyomány szerint a tatárjárás után a Pilisbe vonult remeteségbe Özséb esztergomi kanonok. A Pilishez hasonlóan a Mecsekben és a Zempléni hegységben korábban is éltek remeték. A kánonjogban járatos esztergomi kanonok kísérletet tett a pilisi remeték összefogására és hat társával 1250 táján Kesztölc közelében Szt. Kereszt tiszteletére egy kis kolostort alapított.167 A szentkereszti remetékhez hamarosan újabb remeteközösségek csatlakoztak: kezdetben elsősorban a veszprémi püspökség területén élők, de rövid időn belül már a távolabbi vidékeken, példáid a Mecsekben és Eger környékén élő remeték is kapcsolatot találtak a pilisiekkel. A kis remeteközösség köré a 13. század második felében egy új remeterend szerveződött. Az újonnan alakuló rend hivatalos elismertetése hosszú évtizedekig elhúzódott és a döntő lépések megtételére e téren a 14. század elején került sor. Az alakulóban lévő rend az új királyi dinasztiától, mind Károly Róberttól, mind Nagy Lajostól jelentékeny támogatást kapott.168 A pápaság a 13. század folyamán nem pártfogolta újabb szerzetesrendek létrejöttét, különösen nem olyanokét, amelyek a világtól való teljes elfordulást, az aszketikus remete életet kívánták megvalósítani. A gazdasági fejlődés, a népesség növekedése és a városfejlődés erőteljes megindulása a laikus világgal aktív kapcsolatot kereső, a megnövekedett lakosság pasztorációs igényeit ellátni képes világi papokat és koldulórendi szerzeteseket kívánt. így az egyházi hatóságok határozottan ellenezték a világtól elforduló remete életforma előtérbe kerülését és a remeték renddé szerveződési törekvését. Az Anjouk támogatása ezért nagy szerepet játszott abban, hogy a 14. század elejére mégis hivatalos elismerést nyert a szentkereszti remeték és hozzájuk csatlakozott közösségek rendje, engedélyt kapva az ágostonos regula használatára.169 A formálódó pálos remete rend már a 13. század második felében élvezte az uralkodók támogatását. Óbuda, Buda illetve Visegrád közelsége önmagában biztosította a szoros kapcsolatot a remeték és az utolsó Árpádok között. Pilis, mint királyi vadászterület fokozatos háttérbe szorulását és az erdőispánság megyévé alakulásának lassú folyamatát jelzi, hogy az itt található királyi vadászházak egy részét kegyes adományként átadták a remetéknek. IV Béla adományozhatta a szentkereszti kolostor környékét a nekik,170 1287-ben pedig IV László adta a Benedvölgyet az ott álló udvarházával a pálosoknak. Ez az adomány teremtette meg 164 GYÖRFFY 1973, 321.; GYÖRFFY 1998, 590. 165 KMTL 610. 166 KUBINYI 1964a, 115-121.; GYÖRFFY 1973, 334.; BOROVOCZÉNY 1991-1992, 7-48.; GYÖRFFY 1998, 635. 167 DAP П. 400. - Györfiy György szerint a kolostor alapját egy királyi vadászház jelentette, amelyet IV Béla adományozott a remetéknek, 1. GYÖRFFY 1956, 283. és GYÖRFFY 1998, 589. 168 MÁLYUSZ 1971a, 257-259.; HERVAY 1984b, 163. 169 MON. VAT. 1/2. 256. 170 GYÖRFFY 1998, 589.
