Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 175 szolgabíráknak kegyelmezés céljából átadjon. Az esküdteknek és a szolgabíráknak pedig szabadságukban áll, hogy az ilyen személy fejére, birtokaira, birtokjogaira és javaira nézve bírói hatalmuknál fogva kegyelmet gyakoroljanak.” A megye hatósága Guti Ország Mihály nádor és Anna férjének kérésére Annának adott kegyelmet. Ez az egyetlen ránk maradt oklevél az 1467-es közgyűlésről, melyet a megye maga állított ki.696 Ezt a kegyelmezési elvet máshol is alkalmazták, 1481-ből pl. Szlavóniában találunk rá példát.697 1467-ben levelesítették a hűtlenné lett Mahálfalvai (korábban Szadai) Szeboldot, ki Nézsai Lászlóval együtt idegen csapatokat hívott be az országba, kikkel együtt rablásokat és gyilkosságokat vitt végbe. Ebben az ügyben kirívó módon tűnik elénk az, amire ezen a gyűlésen más alkalommal is találunk példát, hogy Rozgonyi János tárnokmester és Rénold egykori székely ispán csillaga a király előtt ekkor igen szépen fénylett, mert az elkobzott birtokokat ők kapták örök adományként.698 Gyáli Kálmánt 1407-ben levelesítették a szolgabírák és esküdtek, ezután az alnádor bírói hatalma elé bocsátották, hogy elnyerje megérdemelt büntetését, aki gyáli és esői birtokait lefoglaltatta. Gyáli Kakas István volt itt a másik birtokos, ő váltotta becsértéken vissza a levelesített részeit.699 A Pest és Pilis megyei középkori közgyűléseken zajló levelesítésekről csak ilyen elszórt utalások maradtak ránk, levelesítő jegyzék azonban egy sem.700 Az egyéb, azaz a mai fogalmaink szerinti polgári ügyek tették ki a közgyűlési tárgyalás nagy részét. A középkori jog azonban másként gondolkodott, mint a polgári korszak jogászai. Az egyéb ügyek kategóriájába tartoztak pl. a hatalmaskodások is. A közgyűlésen felmerült ügyek többsége ún. requisitios eljárás volt.701 Az eljárás arról a kérdésről (requirere) kapta a nevét, amit a nádor tett fel a szolgabíráknak. A panaszos ugyanis a közgyűlés során — akárcsak a sedrián — előállt a többiek (de medio aliorum) — azaz a többi nemesek — közül és előadta panaszát, majd kijelentette, hogy ezt a szolgabírák és az esküdtek nyilvánvalóan tudják, ezért kérte a nádort, hogy őket kérdezze ki az előadottakról. A szolgabírák és az esküdtek ezután megerősítették az előadottakat, vagy elvetették. 1342-ben előállt Gyarman fia Pető és előadta, hogy Szecső az ő öröklött birtoka. Ezután kérésére a négy szolgabíró — a pest-pilisi közgyűlések 14. századi történetében egyetlen alkalommal név szerint felsorolt esküdtek — és „minden nemes” ezt megerősítette. Ezúttal a szolgabírák is rátették pecsétjüket az oklevélre, egyébként általában csak a közgyűlést tartó méltóság pecsétje látható a közgyűlésen kibocsátott okleveleken.702 1438-ban ilyen módon erősítették meg a nyúlszigeti apácák azon panaszát, hogy Pest városa elfoglalta Kisjenő nevű birtokuk határain belül fekvő szántóik és kaszálóik egy részét és így a Rákos-patak melletti, nyugatra fekvő földjeiket. Az apácák nevében eljáró ügyvéd, Péceli Zsigmond deák két példányt is kért az oklevélről.703 Hasonlóképpen kérte a Bicskei család számos tagja annak megerősítését, hogy Bicske birtokuk (a mai Tápióbicske) igaz határain belül fekvő Tápió nevű rét déli fele az ő örökös birtokuk. Az előző ügyben kelt oklevél csupán kezdete volt a kúriában folytatódó pernek, ahol a requisitoról kiállított oklevél mellett még számosat mutattak be, minden bizonnyal újabb bizonyításra is sor került azt illetően, hogy a földek valóban az apácáké-e, ezért megelégedtek egy egyszerű papírra írt pátenssel is. A Bicskeiek oklevele azonban ősi birtokjogot igazolt, ezért nem sajnálták a többletköltséget arra, hogy privilegiálist kérjenek a maguk számára.704 A bizonyítási eljáráson kívül a közgyűlések másik sajátossága az volt, hogy itt összegyűlhetett a megye minden igazát kereső lakója, a nemesek számára pedig egyenesen kötelező volt a részvétel. Az intézmény eredeti célja a helyben történő és gyors igazságszolgáltatás volt. A gyorsaságot és azonnali tárgyalást az biztosította, hogy ha valaki panasszal élt egy másik fél ellen, az alperesnek is azonnal választ kellett adnia és elő kellett tárnia bizonyítékait, ez csak úgy volt lehetséges, ha mindenki megjelent okleveleivel a gyűléseken. A felperes és az 696 A kegyelmezésről szóló mondat így szól: „Sed quia huius regni consuetudo requirat, ut dominus rex aut palatinus vel alius presidens per dominum regem deputatus unus nocivus prescriptus (!) iuratis assessoribus et iudicibus nobilium eiusdem comitatus ad gratiam faciendam dare solet et ipsi iurati assessores ac iudices nobilium capitique possessionibus ac iuribus possessionariis et bonis talis prescripti habent gratiam faciendam auctoritate iudiciaria facultatem” - DL 16512. 697 TRINGLI 1998-a. 306. 698 PEST 954 sz 699 KÁROLYI I. 541. 700 A levelesítő jegyzékek összeálk'tását 1. TRINGLI 1998b, 31. 701 Az elnevezés Istványi Gézától származik. 702 АО IV 84. 703 DL 13 194. 704 DL 72 283.
