Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
176 TRINGLI ISTVÁN alperes ugyanis a kor felfogása szerint nem volt egyenlő fél, az ország szokásjoga értelmében minden más bíróság előtt csak a felperesnek kellett „mindig készen állni”, azaz válaszolni és előtárni bizonyítékait, az alperes ezzel szemben ráért ezt alkalmasabb, későbbi időpontban megtenni. Mivel a közgyűlésen elvileg mindenkinek felkészülten jelen kellett lennie, ezért e jogelvtől itt eltekintettek. 1390-ben Bicskei Péter előadta, hogy ő ugyanabból a nemzetségből, ugyanattól a dédapától származik, mint Bicskei István, akivel birtokain meg akar osztozni. István erre azt válaszolta, hogy igaz ugyan, hogy Péter nemzetségbeli atyaíia, de őneki erről semmiféle oklevele nincs. Másnap István újra előállt, visszavonta előző nap tett kijelentését, és egy másik időpontot kért, hogy okleveleit bemutassa. Az ügyet a nádori törvényszék Szent Mihály-napi nyolcadára halasztották, azonban Istvánt hat márkára megbírságolták. A hat márka kirovását az tette indokolttá, hogy kétszer sem helyesen járt el, először mikor visszavonta előző napi válaszát, másodszor mikor nem adta elő azonnal okleveleit.705 Az ilyen esetekben az alperesre kirótt hárommárkás bírságra van példánk 1399-ből is, amikor Kürti György keresetére Pomázi Cikó István egri püspök nem tárta elő azonnal Szecsőt illető bizonyítékait,706 hasonló ügyeket ismerünk máshonnan is az országból. Egy erzsébetfalvi cong- regatioról fennmaradt azonban e szokásnak jogelvként való kifejtése is. Péceli Bojtorján János 1360-ban azt tudakolta, hogy Csányi Mihály és Domonkos milyen jogon laknak Pécelen. A Csányiak válaszára Péceli bemutatta oklevelét, amire Mihály és Domonkos újabb oklevelet nem tudtak előadni. A továbbiakban ezt olvashatjuk: „Mivel pedig arról, hogy miféle jogon és hány részen laknak Pécelen, okleveleiket nem tudták elébünk terjeszteni, azt válaszolták, hogy azon bírság kiszabása mellett, melyet az ország szokásjoga megkövetel, nekik későbbi időpontot adjunk. Mi pedig ezért a mondott megyék alispánjával, szolgabíráival, esküdteivel és minden nemesével együtt úgy ítéltünk, hogy Mihály és Domonkos az ügyben kelt okleveleiket három márka bírság mellett — azért, mert minden felperes és alperes, Magyarország nádorának bármely közgyűlésén az ország szokásjoga szerint bizonyító okleveleinek bemutatásával készen állni tartozik — a királyi kúriában Szent István király elkövetkezendő nyolcadán kell hogy bemutassák.”707 Ez a jogelv azonban nemcsak a nádori közgyűlésekre vonatkozott, hanem minden más congregatio generálisra, is. Az idézetből kiderül, hogy az ítélkezés a nádor nevében történt, a többiek bírótársak voltak. Mivel Pestnek nem, csak Pilis megyének volt alispánja, ezért emlegették az alispánt egyes számban. A gyűlésen nemcsak nemesek állhatták elő. 1394-ben nem a fóldesúr, hanem maguk a szenterzsébetiek (bíró, esküdtek, polgárok és hospesek) adták elő vámmentességük ügyében panaszukat. Ebből az ügyből jól tudjuk rekonstruálni a bírótársak feladatát. Ok nemcsak eskü alatt bizonyítottak, hanem a bizonyítékokat is együtt vitatták meg a nádorral — vagy inkább megbízottjával —, aki később kikérte érett véleményüket (assumpto consilio premature), és maga ítélt.708 1438-ban az Inárcsi rokonság tagjai egy inárcsi birtokrészről azt állították, hogy a család más tagjaival közösen illeti őket leánynegyed jogán és ennek bizonyítására egy oklevelet is bemutattak. Ezután a nádor a vele együtt ülésező szolgabírák és esküdtek közös tanácsából és egybehangzó döntéséből (communicato consilio et unanimine arbitrio) úgy döntött, hogy a birtok fele-fele arányban a család két ágáé legyen.709 A legváltozatosabb ügyekben kezdtek itt pert, volt szó leánynegyedről, puszta hovatartozásáról, vámügyről, örökbefogadásról, hatalmaskodásról és emberölésről. Halasztottak közgyűlés elé ügyet, sokkal gyakoribb volt azonban, hogy a nádor halasztotta a kúriába jelenléte elé az ügyeket, volt amit azonban más bírósághoz tettek át, így pl. 1342-ben Szecső ügyét a királyi jelenlét, azaz az országbíró, elé. Ugyanúgy, ahogy más bíróság előtt, itt is lehetett bevallást tenni pl. tiltakozás ügyében vagy oklevelet átíratni. A megye közreműködését másképpen is igénybe vették a közgyűlésen. 1381-ben a nyúlszigeti apácák nevében történt tiltakozás, hogy taksonyi rétjeiket a némediek minden évben lelegeltetik. A némedi földesúr ügyvédje előadta, hogy ura saját törvényszékén, azaz úriszékén, kész igazságot tenni. A nádor 705 pEST 459 sz. 706 DL 8469. 707 eo quod quilibet causas tam agens, quam in causam attractus in congregationibus regni Hungarie palatini quarumlibet de regni consuetudine... assueta sua instrumenta, quibus fulcirentur, promptos deberet exhibere et paratus - DL 75 368. 708 DL 7918. 709 DL 36 620.
