Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
168 TRINGLI ISTVÁN írnokot is. A szolgabírói szék elé is történt idézés, természetesen az illető szolgabíró pecsétjével, erről még 1540-ben is habunk. A megjelenés történhetett személyesen és ügyvédek útján. A felek itt is allegáltak és válaszoltak, akárcsak más bíróságok előtt. Többnyire azonban csak egy-egy előadás hangzott el, ami az eljárás egyszerűségére utal. A bizonyítás során történt tanúkihallgatás is, de volt úgy, hogy esküt ítéltek. A szolgabírói széken bíráskodók nemegyszer már előre tudták, hogy megegyezés fog előttük születni, ekkor a szolgabíró és ülnökei a két féltől kérték, hogy az ügyet kezeikbe tegyék a békesség helyreállítása végett (causam partium prescriptam ad reformationem pacis in manus ipsorum ab utrisque partibus petissent). Ettől kezdve a szolgabírói szék már átalakult választott bírósággá, fogott bírák gyülekezetévé. Nem minden ügy ért azonban ilyen békességes véget. Egy notórius pereskedő, a pesti Korlát János, aki 200 forintot követelt Tahi Istvánon, ám igazát semmivel sem tudta igazolni, tanúkat sem tudott állítani, morogva elfutott (raucore affugisset). Tárgyaltak itt birtokhatárügyeket, verekedést, de még emberölést is, követeltek e szék előtt vérdíjat. Korszakunk végéről, 1525-ből származik az az eset, amelyik oly plasztikus bepillantást nyújt a koraújkor mindennapjaiba. Január végén egy helybéli kisnemes, Halmi Imre néhány más vecsési nemessel együtt italozott a halomi kocsmában, itt szóváltásba keveredtek egy régi állítólagos adósság, fél dénár és egy zsák liszt miatt. Az ezt követő verekedésben — amelynek során olyan épületes kifejezések hangzottak el a szomszéd ablakban fülelő asszonyság és az ivócimborák szerint, hogy „majd megtanítlak én téged, te kurta bestia” — Halmi életét vesztette. A gyilkosra kiszabott fejvesztést a sedria is megerősítette. A szolgabírói szék által hirdetett ítéletről maga a szolgabíró tett jelentést a sedria előtt, ahol mondanivalóját éppúgy adta elő, mint bárki más. A sedriához való visszatérés azért is szükséges volt, mert a szolgabírói széken nem foglalták írásba az ítéletet, tehát az oklevelet csak a megyei törvényszéken lehetett kiállítani. Ha valamelyik fél nem volt megelégedve a számára szolgáltatott igazsággal, a sedriához fellebbezett részletesebb megfontolás végett (pro sui uberiore revisione et adiudicatione, pro maiori discussione), ahonnan természetesen további fellebbezési lehetőség nyűt a kúriához, ha a megye a szolgabírói szék ítéletét helybenhagyta. A ránk maradt néhány ilyen ügyben egyébként a megye a szolgabírói szék ítéletét minden esetben megerősítette.637 A Pest megye szokása szerint említett szolgabírói szék a maga sommás, szóbeli eljárásával kitünően megfelelt a kisnemesek elvárásainak. Az atyafiságos, helyben folyó bíráskodás olyan archaikus formákat mutat, mint amilyenek között évszázadokkal korábban a vidéki nemesi társadalom egymás közt intézte kisebb ügyes-bajos dolgait. A helybéli bírótársak részvétele a fogott bírói ítéletekhez teszi hasonlóvá az eljárást, a kettőt összekeverni mégsem szabad. A szolgabíró saját szék tartására csak ad hoc kapott felhatalmazást a sedriától, az ott hozott ítéletről be kellett a sedria előtt számolni. Ha pedig valaki nem volt megelégedve az ítélettel, eggyel több fellebbezési fórumot nyerhetett. 10. Pilis megye kormányzata A 14. század elején Pilis megye területe jóval kisebb volt, mint a középkor végén, Pátyot 1311-ben, Tinnyét 1319-ben Pest megyéhez sorolták, ez utóbbit 1346-ban azonban már Pilis megyeinek mondták, Békásmegyerről még 1342-ben is azt írták, hogy Pest vagy Pilis megyében fekszik.638 A vármegye tehát a középkor második felében folymatosan növekedett. A budai Várhegy eredetileg Pest megyében fekhetett. Az hogy az 1340-es évekig nem akadunk egyetlen forrásra sem, amelyik Budát Pilis megyeinek nevezné, még magyarázható lenne azzal, hogy mint szabad királyi város, ki volt véve a megye alól. Az erdetileg Pest megyében fekvő Pest városa amikor átköltözött a Duna másik partjára, valószínűleg Pest megyében telepedett meg. Úgy tűnik, hogy az 1340-es években terjeszkedett ki Pilis megye a Budától északra fekvő településekre is és érte el a város határait.639 637 A szolgabírói szék működésére: DL 12 825. (melynek helyes dátuma 1420 helyett 1520!), 19 605., 105 847.; Egri kápt. magánlt. 16-4-1-9., 16-4-1-11. (DF 210 522., 210 523.); BARCZÁN 1898, 376.; MÓL Inárcsi Farkas cs. lt. P 1617. 4. tétel. - A halomi ügyet előadja KUBINYI 1992. 1521-ben, egy szolgabírói széki üggyel egy napon az egri káptalan kérésére a szolgabírói székre nagyon hasonlító körülmények közt zajlott le szemle és igazságtétel, a megye szokása szerint való eljárást ekkor azonban nem említették, 1. Egri kápt. magán lt. 16-4-1-8., 9. (DF 210 521., 210 522.). 638 Páty: АО I. 236.; Tinnye: АО I. 511.; DL 3850.; Békásmegyer: DL 3524. (Az oklevél kiadásából a „vagy Pilis megye” kifejezés kimaradt, 1. АО IV 270.). 639 GYÖRFFY 1998, 584.
