Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 169 A megye a visegrádi várnagyok fennhatósága alatt állt, ők viselték egyben a Pilis megye ispánja címet is, mint Csévi Sáfár István, Becsei Töttös, Himfi Benedek és Vezsenyi Miklós.640 Akárcsak az ország más királyi várainál, a visegrádi esetében sem volt szükséges, hogy környékbeli nemesek legyenek, bár közülük kettőről is kimutatható, hogy a közelben voltak birtokai. Csévi névadó ősi birtokai éppenséggel Pilisben feküdtek, Becsei Töttösnek Pomázon és Aszófőn voltak birtokrészei, azonban nagy birtoktömbjeik távolabb feküdtek. Vezsenyinek és Himfmek nem voltak a közelben jószágai, az előbbi (Külső-) Szolnok, az utóbbi Veszprém megyében birtokolt. A visegrádi várnagyok az udvar befolyásos tagjai voltak, Töttös visegrádi várnagyi tiszte mellett ajtónállómester és óbudai várnagy is volt. Himfi Benedek később bolgár bánként futott be nagy karriert. A 14. században Pilisben is megjelentek az ispánok mellett a szolgabírák. Először 1333- ban, amikor Iván ispán — aki Sáfár István visegrádi várnagy és pilisi ispán „albírája” volt — mellett a szolgabírák ítélkeztek az egyébként általában Pest megyéhez sorolt Diód (Diósd) melletti Téténymál hegyen fekvő szőlő ügyében.641 Tehát Pilis megye a megyefejlődésnek az országban máshol is megszokott útjára lépett. Ispánja a megye legfontosabb várnagya volt, aki néha országos méltóságot is viselt, a megyei ügyek intézése pedig az ispán egy familiárisára, tiszttartójára hárult, ő lett az alispán, mint ahogy később Jolsvai Leusták mondta: „a mi Pilis megyei alispánunk.”. A Pest-Pilis megyei közgyűléseken többször emlegetett alispán Pilis megyéé volt, jellemző módon a nagyhatalmú visegrádi várnagyok oda nem mentek el.642 1333-ban egyébként Pilis még mindig nem a máshol már szokásos comitatus kifejezést kapta a megye szó jelölésére, hanem provincia seu districtusnak nevezték, ami a megyefejlődésben kissé megkésett területeken volt szokásban. A megyei igazgatás változásai a visegrádi vámagyi tisztséggel szoros összefüggésben maradtak. A visegrádi várnagyra az udvar ellátásának fontos feladata hárult, nem véletlenül volt Töttös egyben ajtónállómester is. 1366-ban felállítottak egy új udvari tisztséget, az udvarmesterséget, 1392-ig az udvarmesteri honorhoz tartozott a visegrádi várnagyság is. Cudar Péter és Pál, Liszkói György, Jolsvai Leusták udvarmesterek egyben ajtónállómesterek is voltak, a két tisztség ezután összeolvadt, a hivatalos név ugyan a régebbi tisztség volt, ezt tüntették fel a királyi privilegiálisok méltóságsorában is, de a mindennapi szóhasználatban inkább az udvarmestert emlegették.643 1372-ben Cudar Péter egyik öccse volt a visegrádi várnagy, majd Jolsvai Leusták ajtónállómestert említették 1388-ban visegrádi várnagyként. Jolsvaival megszakadt azonban a sor, ő ugyanis 1392-ben, nádori kinevezése után is megtartotta visegrádi várnagyságát. 1366 után nem emlegették a pilisi ispáni tisztet. Ezt még egyszer 1388-ban Jolsvai elevenítette fel. Jolsvai nádori tisztsége mellé viselt Fejér megyei ispánsága mellett sohasem állt, hogy Pilis megye ispánja is lett volna, pedig továbbra is annak tekintette magát 1394-ben is, mint az alispánja említéséből is kitűnt. Már 1366-ban tehát megszűnt a pilisi ispán tiszte, e feladatot azonban továbbra is a visegrádi várnagyok látták el, habár címükben ezt 1388 után már egyszer sem tüntették fel.644 A megye és a várnagy kapcsolata nem szűnt meg azonnal, mint Pest megyében, ott ugyanis a budai alnádor — aki amúgy sem volt soha Pest megyei ispán — utód nélkül tűnt el. Pilisben a folyamat hosszú évtizedekig tartott, lépéseit a források hiánya miatt nem tudjuk rekonstruálni. Zsigmond király 1408-ban és 1411-ben parancslevelet intézett Pilis megye hatóságához, az első a megye ispánjához vagy alispánhoz és szolgabíráihoz, a másik ispánjához vagy alispánjához szólt.645 E címzéseket nem lehet formulamásolási hibának nevezni, minden bizonnyal a visegrádi várnagynak szóltak. Hogy a Pilis megyei oklevelekben hogy nevezte magát 1366 után a megye hatósága, azt nem tudjuk, mert 1333 után csak jó százhúsz év múlva ismeijük a következő megyei oklevelet. Pilis megyének már 1333-ban is csupán két szolgabírája volt, 640 ENGEL 1996, I. 163., az ispánok karrierjére vonatkozó további adatok is innen származnak. 641 АО III. 27. 642 1360: DL 75 368.; 1394: 86 479. - Jolsvai kivétel, ő, amikor nádor lett, akkor is megtartotta a várnagyságot. A legpontosabb meghatározás is az 1394. évi congregatio generálisról származik: „mi (Jolsvai Leusták nádor) a mondott Pilis megyei alispánunkkal és az említett közgyűlésünkre minkét megyéből összejött szolgabírákkal, esküdtekkel és más nemesekkel...” - DL 7918. 643 CSUKOVITS 1984; ENGEL 1996, passim. 644 Zsigmond király 1419-ben Bencsei Andrást és Kutét (vagy Kucsét, az eredetiben Kwthe v. Kwche) csupán „castellani castri nostri Wissegradiensis”-nek címezte (DL 8823.). 645 ZSO П/2. 6227. sz.; BTOE Ш. 295.
