Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
159 PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 6. Borsvai Benedek alispánsága A második kísérlet sikeresebb volt. 1487. március 1-jén kelt Pest megye első olyan oklevele, melynek intitulatioja élén Borsvai Benedek alispán állt. Utoljára egy 1489. november 26-án kelt oklevélben említették Pest megyei alispánként.593 Tisztségét már korábban is viselhette. Az őt először említő oklevél előtt csak 1484-ből maradt ránk megyei oklevél, abban még szokás szerint csak a négy szolgabíró szerepel kibocsátóként.594 Hivatalát tehát 1484 és 1487 közt bármikor megkaphatta. A legszembetűnőbb változás az eddigiekhez képest az oklevél intitulatiojában figyelhető meg: mi, Borsvai Benedek, Pest megye alispánja és szolgabírái, választott esküdtei (nos Benedictus de Borswa vicecomes et iudices nobilium ac iurati electi comitatus Pesthiensis) az új címzés. Ez megfelel más megyék eljárásának, mert a megyei okleveleket legtöbbször az alispán és a szolgabírák együtt adták ki. Az esküdtek feltüntetése korszakspecifikus eljárás: az esküdtek szerepe Mátyás 1486-os törvénye után értékelődött fel, hogy aztán kötelező tisztségüket 1492-ben szüntessék meg.595 Borsvai kinevezése — ezt a sedria történetének áttekintésekor még látni fogjuk — egycsapásra megváltoztatta a megye addigi működését. Az alispán ideje alatt kelt megyei oklevelek mind nagyon gondosan kiállított iratok. Borsvai bevezette még a jegyzetek használatát is. A Borsvai alispánsága idejéből ránk maradt okleveleken, egy kivételével, az előlap jobb sarkában ott áll a lecta per sedem feljegyzés. Ez azt volt hivatott bizonyítani, hogy a megtárgyalt ügyet írásba foglalása után felolvasták a túlnyomórészt írástudatlan szolgabírák- nak és esküdteknek, és a szolgabírák csak ezután tették rá az oklevélre pecsétjüket. Megyei okleveleket ettől kezdve már majdnem kizárólag csak törvényszéken állították ki, a megpe- csételést is ott végezték. A Borsvai alispánsága alatt kibocsátott oklevelek intitulatioja egy kivétellel csak őt nevezi meg név szerint, a szolgabírákat és az esküdteket csupán megemlítik. Az oklevelek pecsételését a jelenlévő szolgabírák — talán néha Borsvai is — végezték, az ebből a két és fél évből fennmaradt iratok pecsétjei azonban rendkívül rossz állapotúak, így a pecsétek azonosítása nem lehetséges. Ugyanúgy, ahogy Borsvai alispánságának pontos kezdetét nem ismerjük, ugyanúgy, nem tudjuk azt sem, hogy meddig viselte tisztét. Egy biztos, 1492 után már nem volt többé alispánja Pest megyének. 1492-ben Pest megye nemesei jogaik védelme érdekében — akárcsak 1446-ban — az országgyűléshez fordultak. Pest megye sajátos helyzetével ekkor foglalkozott először országos törvény. Ebben az évben a megyék hatóságát érintő több törvényt hoztak, amelyek részben korrigálták a mátyási újításokat, részben egységesítették az eljárást. A törvénytár későbbi összeállítói szerint a 100. törvénycikkbe sorolt végzés kimondta, hogy „... valamint eddigelé sem voltak Pest és Pilis vármegyéknek ispánjaik, minthogy Budához közel feküsznek, úgy jövőre sem szükséges, hogy ispánjaik legyenek.” Márpedig ha ispánok nem kellenek, akkor alispánra sincs szükség, tehették rögvest hozzá a megye nemesei. Borsvai Benedek alispáni kinevezése tehát a káros mátyási újítások része volt, amely aligha élte túl az uralkodó halálát. 1495-ben újabb országgyűlést tartottak, ahol a közbiztonság megerősítése érdekében hozott határozatok közé Pest és Pilis megye rendjei, újra betoldatták, hogy az 1492: 90. tc.-hez „amely a többi között az ispánoknak a jogtalan letartóztatókra vonatkozó bíráskodásáról szól, hozzátettük, hogy miután két vármegyének, Pestnek és Pilisnek, ispánjai vagy alispánjai nincsenek, ezt a bíráskodást az azokban alkalmazott szolgabírák gyakorolhassák a jobbmódú nemesekkel.”596 Az előző országgyűlés 100. tc.-ét is kiegészítették. Borsvai alispánságának megszűnte utáni helyzeten ilyképpen segítettek: „eme két vármegye közönsége gyűljön össze évenkint a törvényszéknek különben szokásos helyére és ott a szolgabírák megválasztásának idején válasszon ki a jobb módú nemesek közül néhányat, akikkel ama szolgabírák más, ispánokkal és alispánokkal ellátott vármegyék módjára, minden ügyet elbírálhassanak s a hozott ítéletet kellő végrehajtásra bocsátani jogosítva legyenek.” Ily módon 1495-ben, három évvel azután hogy a megyei esküdtek Mátyás által favorizált intézményét megszüntették, e két megyére nézve helyreállították. Úgy tűnik azonban, hogy az állandó esküdtek intézménye nemcsak Mátyás korában jött korán, mint majd látni fogjuk, csak a Jagelló-kor végén jelentek meg újra a Pest megyei oklevelek kibocsátói közt. 593 DL 105 854.; 19 605. 594 DL 18 949. 595 DRH 1458 - 1490. 271. 596 СУН 1495: 20. te.
