Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
160 TRINGLI ISTVÁN A két törvény tendenciája világos: a megyék számára oly kedves előjogokat (eorum libertatis praerogativa) erősítette meg. A rövid 1492-es törvényben még csak az ispánokról intézkedtek, három év múlva már azt is kimondatták — a jogszokással egyébként teljesen egybehangzóan —, hogy alispánjaik sincsenek. Újabb három év múlva megint rögzíttették szabadságaikat Pest és Pilis megyék képviselői. 1498-ban nevezetes törvénycikk született. A 44. te. ugyanis kimondta, hogy minden megyének saját ispánja legyen a megyéből való előkelőbbek közül. Az ezt követő mondatban már hozzá is tették, hogy „kivévén Pest és Pilis vármegyéket, amelyeknek nem szoktak ispánjaik lenni, így kívánván az ő régi szabadságuk”. Az 57. te. további intézkedéseket tett az ispáni tisztségre érdemesültekről, ahol újfent megismételték a fennebbi kiegészítést. Ulászló első három dekrétumában megerősített szabadságok immár alkalmasak voltak arra, hogy a középkor végéig fennmaradjanak Pest és Pilis megyék kiváltságai, ezért többször már nem is volt szükség becikkelyezésükre. Borsvai bukása után sem Pest megyei alispánnal, sem ispánnal többé nem találkozunk. A megye élén újra csak a négy szolgabírót találjuk. II. Ulászlónak vagy II. Lajosnak eszébe sem jutott, hogy Pest megyébe ispánt vagy alispánt helyezzen. Borsvai Benedek Bereg megyéből származott, igazi litterátusi pályát futott be, a hatvanas években bukkant fel ügyvédként, egy évtizeddel később Pest megyében kisebb birtokokat szerzett, így pl. Ságon és Sülyön, ez utóbbiról aztán néha Sülyi Borsvai Benedeknek vagy csak Sülyi Benedeknek is nevezte magát. Az igazi karriert azonban az jelentette számára, amikor Mátyás utolsó éveiben, ugyanakkor, amikor az alispánságot is megkapta, királyi jog- ügyigazgató is lett, 1485-88 közt budai várnagy is volt. Jogügyigazgatóként 1504-ig tevékenykedett.597 A tisztségek egyidejű megszerzése aligha lehetett véletlen. Borsvai láthatólag energikus kézzel nyúlt bele a megye ügyeibe, azt semmiképp nem lehet róla elmondani, hogy az alispánságot — ami már önmagában is szokatlan újításnak számított — csupán üres tisztségként kapta volna meg azért, hogy az ott befolyó bírságokból egészítse ki jövedelmét. Kinevezése beleillett abba a politikába, melynek során Hunyadi Mátyás uralkodása utolsó évtizedében az ispánságokat megbízható hívei kezére juttatta, hogy ily módon is biztosítsa Corvin János örökösödését.598 Vajon miért lett azonban Borsvai csak alispán és nem Pest megye ispánja? A megye nyakára ültetett ispán újra a nemesség ellenkezésébe ütközött volna, az alispán ellen azonban csak kevésbé lehetett ilyen panaszt tenni. Az ispán nélküli alispán azonban ugyanazokat a jogokat élvezte, mint maga az ispán. Borsvai különben is túlságosan homo novus volt és csak egészen kis birtokok fölött rendelkezett. 1494-ben Pest megyében összesen 16 adózó jobbágyháztartása volt, ezek nagy része is valószínűleg töredéktelek lehetett.599 Ekkora birtokkal még a köznemesi származású Cecei Kis Mátéval vagy Ráskai Balázzsal, akik több megye ispánságát kapták Mátyástól, sem lehett összehasonlítani. Pest megyében különben is hiányzott az a várbirtok, ami egy ilyen ispánságnak még mindig alapja volt, a budai vár udvarbírája és egy ideig várnagya is Ráskai Balázs volt. így még Pest megye különleges berendezkedését figyelembe véve is megoldottnak tekinthette Mátyás célját. Ráskai kezében volt a fővárost biztosító katonai hatalom, Pest megye keleti határain túl egészen Beregig egy keskeny sávon ő volt az ispán. A budai vár udvarbírái a hatvanas évektől kezdve amúgy is meghatározó befolyásra tettek szert a térségben: Pest, Pilis megyei ügyekben pl. többször is ők szerepeltek rektorokként az okleveleken, azaz ők közvetítették a királyi tanácsban született döntést az oklevélkiállító szerv, a kancellária felé.600 Azonban Pest megye nemesei még ezen túl is olyan ember befolyása alá kerültek, aki Mátyás lekötelezettje volt: Borsvaiéba. Ha a várnagyok relátorkodását és Hédervári ispánállító kísérletét egymás mellé állítjuk, megállapíthatjuk, hogy Pest megyében a szolgabírák formális tisztségén túl a budai várat kezén tartó személy gyakorolta az informális politikai hatalmat, hisz Hédervári haláláig a budai vár ura volt.601 A budai udvarbíró azonban mégsem tekinthető „kvázi Pest megyei ispánnak”. Az udvarbíró vagy embere nem vett részt a megyei törvényszéken, nincs semmilyen adatunk sem arra, hogy a megye mindennapi életébe bármiféleképpen is beleszólt volna. A Pest megyei nemesek azonban nem valószínű, hogy különösképpen pozitív mérleget vontak volna Borsvai ténykedéséből. Kinevezése nemcsak érdekeiket sértette, hanem nevéhez 597 Pályájára: BÓNIS 1971, 278. és a VII. tábla; KÁLNICZKY 1982, 65., 164. 598 KUBINYI 1983b. 699 ENGEL 1797, 30. 600 KUBINYI 1964b; az udvarbírák és várnagyok, korántsem tökéletes összeállítása: CSÁNKI 1884, 30., FÓGEL 1913, 57., FÓGEL 1917. 601 SZENTPÉTERY 1902, 153.
