Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
148 TRINGLI ISTVÁN országgyűlésekben nem különösebben bővelkedő korszakában a Pest megyeiek közt képviseltették magukat, ha nem más nagyúr famíliájában harcoltak, akkor más megyebéliekkel együtt indultak háborúba. A megyének nemcsak földrajzi, hanem jogi határai is voltak. Az Anjou-kortól kezdve mind több birtokos szerzett birtokára nézve szabadispánságot, ahol maga tartotta fenn a rendet és ítélhetett a nagyobb bűntettek elkövetői felett. Ugyanúgy, ahogy a városok és polgáraik kivonták magukat a megyei bíráskodás alól, a nemesek is tiltakoztak azért, ha rendes bíráik helyett városi bíróság elé kényszerítették őket. 1355-ben Pest és Pilis megye közgyűlésén Péceli Mihály fia Miklós a nádor előtt panaszt tett, mert Péceli Péter fia Miklós „nemessége szabadsága ellenére” a pesti bíróval lefogatta és egy hónapon át kalodában tartatta. Péter fia Miklós azzal védekezett, hogy azért került erre sor, mert névrokona megölte testvérét és erről nem adott neki elégtételt, azaz nem fizette ki a vérdíjat. A nádor úgy ítélt, hogy mivel Péter fia Miklós nem rendes bírója előtt vonta a másik Pécelit perbe, ezért a jogtalan fogva tartásért ő tartozik megfizetni Mihály fia Miklós vérdíját, az ötven márkát.532 Nemesemberről lévén szó, csak valamelyik kúriai bíróság, vagy a közgyűlés jöhetett volna számításba rendes bíróságként. A középkorvégi magyar megyék joghatósága tehát jóval szűkebb volt, mint újkori utódaiké. A megye csak keskenyre szabott keretek közt adott teret az ott élőknek, az élet számos aspektusa, mely valamilyen igazgatási beleszólást igényelt, vagy a központi igazgatásra volt bízva, vagy más jogintézményekre, mint pl. az úriszékre. A megyei joghatóság elsősorban a bíráskodásban kapott szerepet. A bíráskodás kiemelkedő jelentősége még alig mutatott eltérést attól az ősi kormányzati rendszertől, amelyben a funkciók és hatáskörök elsősorban a jogviták elintézésére szakosodtak és az igazgatási teendők csak később váltak le erről, illetve kaptak kevés szerepet. A bíráskodásnak már csak azért is kiemelkedő a szerepe, mert ez az egyetlen funkció, amelyben a megye úgy-ahogy önállóan járt el. A joghatóság összes többi területe a központi hatalom végrehajtó szervévé tette a megyét. A 15. század második és a 16. század első felében a bíráskodáson kívül mindössze négy olyan feladatkört lehet felsorolni, melyben a megyének jelentősebb szerep jutott: a központi rendeletek kihirdetését, azok végrehajtását, az adóbehajtásban való részvételt, a katonáskodásban seregállítási — mai szóval hadkiegészítési — és védelmi funkciókat, valamint a központi törvényhozásban, magyarán az országgyűlésen, a köznemesség képviseletéhez a megye adta a kereteket. Hogy ez nemcsak utólagos spekuláció eredménye, amely a források egyoldalú fennmaradásának — azaz a bíráskodási ügyekben kelt iratoknak — köszönhető, annak bizonyítására érdemes figyelmesen elolvasni az alább idézendő áthelyező oklevelek formuláit. Ezekben a király a következőket rendelte el: az illető birtokot az addigi megye ispánjai, alispánjai, szolgabírái és az ország más, az említett megyében időlegesen ítélkező bírói vagy bírái (iudex et iustitiarius) bírósága és joghatósága (a iudicio et iurisdictione) kiveszi és a másik megye ispánjainak, alispánjainak vagy szolgabíráinak joghatósága, befolyása és hatalma (iurisdictio, auctoritas et potestas) alá helyezi. Ezután parancsot ad az ország és annak a megye bíráinak, ahová eddig volt rendelve a birtok, hogy az illető birtok ügyében birtokosait, jobbágyait és más népeit semmiféle szín alatt ne kényszerítsék az addigi megye és sedriája elé állni.533 A jogszolgáltatás tehát elsődleges jelentőségű volt a megye működésében. 3. Határok a középkor végén A mai megye területe az egykori Pest és Pilis megyék és a Csepel-sziget csaknem teljes területét elfoglalta. Északon és keleten a középkori Hont, Nógrád és Külső-Szolnok megyék, délen a Solt szék egy része terjedt ki a mai Pest megyére. A kun székek csak érintkeztek a mai megyeterülettel, esetleg néhány puszta, kun legelő kis része feküdt a mostani Pest megyében. A továbbiakban a Pest megye kifejezés mindig a történeti Pest megye fogalmával egyezik majd meg, hacsak hozzá nem illesztjük a mai jelzőt. A mai megye egykori legnagyobb közigazgatási egysége Pest megye. Korszakunkban területe tovább gyarapodott, de nem érte el még a későbbi teljes nagyságát. A megyehatárok felvázolása előtt meg kell jegyezni, hogy állandóan változó határvonalról van szó, amelyet nem szabad statikusan szemlélni. A megyehatár fogalma ekkor két forrásból táplálkozott: a szo532 DL 41 264. 533 L. Határok a középkor végén c. fejezetben említett áthelyező okleveleket.
