Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 149 kásjogból és a királyi hatalom rendeléséből. Az egész országban gyakran találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy egyik oklevélben ugyanazt a települést ugyanaz a kiállító vagy ugyanaz a birtokos egyszer az egyik, egyszer a másik megyébe helyezi. Néha egyértelműen kimondják, hogy vagy ebben, vagy abban a megyében fekszik az emlegetett falu, azaz pontos közigazgatási hovatartozása sokak számára kétséges volt. A kétséges fekvésű helyek közt célszerű, ha különbséget teszünk: vannak, amelyeknek csak mi nem ismerjük pontos megyebéli hovatartozását, mert a hiányos források hol itt, hol ott említik, az ilyen falvak az egész ország területén találhatók két megye határán. A másik típusba azok a települések tartoznak, melyeket egyértelműen kétséges hovatartozásúnak neveznek. Az uralkodótól indokolt esetben kérni lehetett egy birtok áthelyezését a másik megyébe. Pest megyében e korszakból öt áthelyezésről tudunk közvetlenül. Mind az öt az 1440-es évek vége és a hetvenes évek eleje közt eltelt két és fél évtizedben történt. Ez valószínűleg nem véletlenül alakult így Ha majd egyszer az áthelyezések egész országra kiterjedő vizsgálatát elvégzik, valószínűleg kiderül, hogy ez volt a megyei áthelyezések tipikus korszaka. 1449-ben Hunyadi János kormányzó már mint megtörtént eseményről írt Solt szék hatóságához szóló levelében arról, hogy a nyúlszigeti apácák Varsány birtokát (a mai Duna- varsányt) Solt székből áthelyezte Pest megyébe. Az áttétel vagy nem ment egyszerűen, vagy az apácák tanácsosnak látták a kormányzó rendelkezését az ország vezetését átvevő ifjú László királlyal is megerősíttetni, mindenesetre V László 1453-ban Bécsben oklevelet adott ki, melyben Varsányt Soltból áthelyezve Pest megye hatósága alá rendelte. A király parancsából és Ciliéi Ulrik referálására kelt oklevél egy szóval sem említi azt, hogy Hunyadi már korábban hasonlóan rendelkezett. Kár lenne e mögött különösebb politikai okot sejteni, minden valószínűség szerint az apácák kérvényükben egyszerűen nem hivatkoztak arra, hogy az áthelyezés már korábban megtörtént, a kancelláriában pedig a bevett formulák szerint szövegezték meg az oklevelet, amiből így kimaradt a korábbi rendelkezésre való hivatkozás. Az persze más kérdés, hogy az apácák nevében eljáró kérvényező miért nem tartotta fontosnak a kormányzó rendelkezését megemlíteni. Könnyen lehet, hogy pusztán azért, mert a királyi oklevél szempontjából nem volt jelentősége. 1455-ből ismerjük a következő áttételt. Ekkor a Káta nemzetség három tagja kérte, hogy négy birtokukat: Csekekátáját, Egreskátáját, Jánoshidát és Szenttamáskáját, valamint a Várokon (a mai Várak puszta Kóka és Sülysáp közt, a Tápió mellett) lévő birtokrészüket Külső- Szolnok megyéből helyezzék át Pest megyébe. Kérelmük László királynál meghallgatásra is talált. 1493-ban az erről szóló oklevelet Ulászlóval is megerősíttette Kátai Mihály. Időrendben a következő ránk maradt ilyen oklevél 1462-ből származik. Mátyás király Gosztán Pál, Mihály pap, valamint Újszászi Mihály és György Újszász, vagy más néven Szászi birtokát „királyi hatalmának teljességéből és különös kegyelméből” Külső-Szolnok megyéből kivette és Pest megyébe helyezte. Ez esetben az oklevél a közbenjárót is megnevezte, az újszászi birtokosok nem kisebb pártfogót találtak maguknak, mint a király anyját, Szilágyi Erzsébetet. Nem véletlen az sem, hogy az oklevél Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda relatiojára. kelt, hisz a vajdák — kik korábban az egységes Szolnok megye ispáni tisztét is ellátták — és Külső- Szolnok megye között még a 15. század második felében sem szakadt meg kapcsolat.534 1465-ben a király egy másik határos megyéből, Hevesből helyezte át Kenderesi Balázs kérésére Hegyes (a mai Kunhegyes) birtokát, valamint kenderesi és bői birtokrészeit Pest megyébe. Az áttétel ez esetben sem történt meg túl gyorsan, Heves megye másfél évvel később, 1467 júniusában jelentette az uralkodónak, hogy rendelkezését végrehajtotta. 1472-ben Felsőszent- györgyi László kérésére tette át Mátyás király a birtokosnak is nevet adó falut Külső-Szolnokból Pest megyébe. Ez a Szentlőrinckáta, Boldogasszonykáta, Kerekudvar és Monostor által határolt mai Jászfelsőszentgyörggyel azonos.535 Az egyik megyéből a másikba történő áthelyezést elrendelő oklevelek szabott, jól kialakult formulák közt lettek kiállítva, bizonyítékául annak, hogy nem volt ritka az ilyenfajta ügylet. A formula az áttétel indoklását is magában foglalta, eszerint az áthelyezésnek az az oka, hogy a szóban forgó birtokok közelebb vannak az új megye törvényszékéhez (sedriájához), mint azokéhoz, ahonnan áttették őket. Formulák nem véletlenül rögzülnek meg, így nincs különö534 A vajdák külső-szolnoki ügyekben végzett relátorsága általános volt (SZILAGYI 1930, 47.). 535 DL 14 251., 14 711., 98 364., 45 000.; KÁROLYI II. 227. és 235. sz; DL 68 071.; a Kenderesi családra: BÁRTFAI SZABÓ 1905, 71.
