Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 147 írástudatlan szolgabírák sem maguk írták a megyei okleveleket. Hogy mikor vette igénybe egy felső hatóság a megye közreműködését és mikor a hiteleshelyi eljárást, pontos választ adni nem lehet, számos esetben egyszerre kérték fel mindkettőt. A középkor folyamán az esetek többségét még a hiteleshelyek közreműködésével bonyolították, ez ugyanis egyrészt állandóan működő szervezet volt a kéthetenkénti sedriák közt gyakorlatilag nem működő megyékkel szemben, másrészt közhitelű pecsétjének tekintélye nagyobb volt. A megyéknek pedig a középkorban nem volt saját pecsétjük. A megyei kiadványokra a törvényszék résztvevői: az alispánok és a szolgabírák nyomták rá pecsétjüket. A következő nagyjelentőségű változások a megyék életében a 16. században következtek be. Ekkor alakult ki az a megyei autonómia, ami a polgári kormányzat bevezetéséig jellemezte a Magyarország helyi igazgatását. Ekkor jött létre a megyegyűlés, a meglevő intézmények, mint pl. a sedria szervezettebbé váltak, a járások szerepe lassan emelkedett.52,7 Az újkor egységesítő tendenciái is megjelentek. A középkori Magyarországon két egyformán működő megyét aligha lehetne találni. A 16. századtól azonban a megyék berendezkedése hasonlóvá vált. A változások már a 15. században elkezdődtek. Az egységesítés eredményeképpen Mátyás uralma alatt megszűnt az önálló csepeli ispánság, és beolvadt Pest és Fejér megyébe, Pest megye élére alispán került, ami ugyan nem tartott sokáig, az alispán azonban az addigi sajátos berendezkedést megváltoztatta és az ország más megyéihez hasonlóvá tette, az új berendezkedésen pedig később sem változtattak. A Jagelló-kor végi megyei oklevelekben váltak gyakorivá azok a fordulatok, amelyek a következő évtizedekben általánossá lettek és immáron a szavak szintjén is jelezték az új típusú megye kialakulását. A 18. század óta divat a megyéket az állam valamiféle ellensúlyának tekinteni. E változásokon végigtekintve azonban azt kell megállapítani, hogy éppen az újkor elején megszülető állam az, amelyik a megyék középkori állapotát átalakította. A továbbiakban Pest és Pilis megye, valamint a Nagysziget igazgatását fogjuk tárgyalni, a mai megyének területeket adó Hont és Nógrád megyék egyrészt a „szabályos” megyék közé tartoztak, másrészt semmiképp sem tekinthetők a mai megye anyamegyéinek, így nem tartoznak egy Pest megyei monográfia tárgykörébe. Emiatt marad el a szintén nem kevés sajátosságot felmutató Solt szék és Külső-Szolnok megye történetének tárgyalása is. 2. A megyei joghatóság A megye földrajzilag körülhatárolt területen, határok — régi magyar szóval megyék közt — feküdt.527 528 Hogy mennyiben tartozott egy település egy megyéhez, azt egy 1328-as vizsgálat világítja meg. Ekkor a négy pesti szolgabíróból három bevallást tett, hogy a korábban Lekend- nek, most Pencének hívott birtok Pest megyében feküdt, csak most kényszerítették Szolnok megyéhez, pedig e falu „mindig minden ügyében és adójában más birtokkal együtt velünk volt és mindenféle adót velünk együtt fizetett, mint egy közülünk való.”529 Az ügyek közössége alatt tehát az értendő, hogy ugyanahhoz a hatósághoz tartozott, mint más falvak. Az ott élő lakosok számára mégis abban testesült meg leginkább a megye hatalma, hogy adójukat — ez alatt a királyi adók értendők — e megyében hajtották be rajtuk. 1346-ban a pilisi Tinnye új birtokosai mentességet jártak ki maguknak a királynál: a pilisi ispánok vagy alispánok az évente szokásos dénáradót nem követelhették új birtokuk lakóin, szállást sem vehettek rajtuk.530 Ettől természetesen Tinnye még továbbra is Pilis megyei falu maradt, azonban egy, a lakosok számára terhes kötelezettségtől szabadult meg, aminek eredete még Tinnye egy részének egykor volt királyi birtok jeliégői fakadt. A nemesek számára már nem ez jelentette a megyét. Amikor Bugyi András és Elek ügyében a megye oklevelet állított ki, a király további részletezés nélkül megelégedett annak konstatálásával, hogy ők emberemlékezet óta Pest, és nem Fejér megyei nemesek.531 Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Pest megyei törvényszék elé vitték ügyeiket, az Anjou-kor 527 TRINGLI 1997. 528 Itt szükséges megjegyezni, hogy egy 1302-es oklevél számos Fejér megyei községet Pest megyeiként tüntetett fel, pl. Csákberényt, Lovasberényt és Zámolyt (Bérén, Louazberen, Zamur). Ezek természetesen soha nem tartoztak Pest megyéhez, az 1419-es átírás során a másoló hibája folytán lettek azzá: АО I. 25. 529 1328: ipsa possessio semper in omni actione et collecta cum omni possessione nobiscum fuit et ad quamlibet collectam nobiscum solvit tamquam unus noster - АО II. 357. 630 DL 3850. 53! pEST 330 sz
