Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
ságaik megőrzése mellett mint nemzetiségek megszűnjenek, ugyanez lehetett érvényes a pilisi Jászfalu lakóira is. 1526 előttről egyetlen forrás áll rendelkezésünkre, amelyből Pest és Pilis megyék népességére következtetni lehet: Ernuszt Zsigmond kincstartó 1494-1495. évi számadáskönyve.520 A két év adója közt rendkívül nagyok a különbségek: Pest megyében tetemesen megnőtt a kivetett adó összege, míg Pilisben csökkent, pedig tudomásunk szerint az adózás elvei változatlanok maradtak. Emiatt joggal merülhet fel kétely, hogy önmagában ez a forrás demográfiailag hasznosítható lehet-e. Kubinyi András ezeket az adatokat vetette össze az ország más részein megfigyelhető demográfiai trendekkel. Ennek alapján Pilis megye népességét minimum 30 250, maximum 34 375 főre, Pest megyéét minimum 49 805, maximum 56 595 főre tette. E szerint Pilis megye — amelybe Buda és Óbuda népességét is beleszámolta — az ország legsűrűbben lakott megyéje volt.521 PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 145 V A megye kormányzata 1. A megyei változások A megyei kormányzat az ország közepén már az Árpád-korban jelentősen eltért az ország más részein megszokottól. Pest és Pilis megyék és a Nagysziget középkori történetének más vidékektől eltérő legjellegzetesebb sajátossága a megyék különleges kormányzatában rejlik. A Zsigmond-kori birtokjogi fordulat elmaradása és a sajátos megyei berendezkedés különböztetik meg a két megyét és a csepeli ispánságot a többi megyétől. Joggal beszélhetünk az ország közepének és nem kizárólag Pest megyének különleges helyzetéről. Pest megyének nem volt ispánja, a 14. század végétől Pilisnek sem. A Csepel-szigeten a 15. század közepéig megmaradt egy sajátos, az Árpád-korból ittmaradt berendezkedés, a csepeli ispánság. A sziget ugyanis nem tartozott egyik megyéhez sem, hanem önálló életet élt, azonban nem úgy mint a vármegyék, hanem kb. mint az Árpád-kori erdőispánságok, csakhogy itt alig volt erdő. Fejér megye a Duna bal partjára is kiterjedt. Az itteni Solt szék a 15. századtól már csak nevében őrizte egykori Fejér megyéhez tartozását, valójában önálló megyévé vált. A 14. században a korábbi alapon fejlődött tovább a vármegye. A folyamatosságot nem véletlenül hangsúlyoztuk. Ma még nehéz a 14. század eleji megyei változásokról úgy írni, hogy kritikával ne illetnénk számos rosszul rögzült nézetet. Az Arpád-kor végét, a 14. század elejét hagyományosan a „nemesi megye” kialakulása évtizedeinek hívják. A nemesi megye — egyébként jól sikerült — fogalmát a 19. századi történetírás alkotta meg, hogy megkülönböztesse a korban ezt megelőző ún. királyi megyétől, saját korában vármegyének nevezték mindkettőt. A történeti fogalmak szükségesek történelmi események leírására, csakhogy több esetben e fogalmak önálló életre keltek és a történelem leírását megnehezítették. Nemesi megye alatt elsősorban egy korszakot értünk, melynek kezdő dátumát megyénként különböző évekhez kötjük, hagyományosan a szolgabírák első említéséhez.522 A hagyományos felfogás szerint a „királyi megye felbomlása” akkor fejeződött be, amikor az ispán mellett néhány — általában négy — szolgabíró megjelent, a megyei törvényszéken vele együtt ítélkezett vagy vizsgálatot végzett. Már most megelőlegezhetjük, hogy sok intézmény felbomlott ezekben az évtizedekben, de a megye nem, ez éppenséggel maradt, sőt megerősödött. Felbomlott viszont a királyi várszervezet, amelynek élén álló ispánok eddig erre a szervezetre támaszkodva végezték az egész megye, tehát a várföldeken kívüli területek és lakók igazgatását is, tudniillik azt a keveset, ami rájuk hárult. Békeidőben ugyanis az ispán feladata meglehetősen szűkre szabott volt. A várnépeken kívül álló emberek fölött az Aranybulla szerint csak pénz- és tizedügyekben ítélt, ezenkívül a megye egész területén az ő feladata volt a közbéke fenntartása, a latrok elfogása, elítélése. Az ország nemesei elvben a király bírói joghatósága alá tartoztak, e jogukat szorgosan meg is erősíttették, a királyi bíróság felkeresése azonban, főleg apró-cseprő ügyekben, lehetetlen volt. A nemesek ügyében vidéken utazó bírák ún. királybírók 520 Kiadása: ENGEL 1797, értelmezésére SOLYMOSI 1984. 521 KUBINYI 1996. adatait módosítás nélkül vettem át. Fontos azonban megjegyezni, hogy egészen más megyenagysággal számolt, mint én. 522 KMTL 488. oldal utáni térkép.
