Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
144 TRINGLI ISTVÁN akaró és együttműködő jobbágyokról és földesúrról számolnak be a zendülés forrásai. Az apácák fogott bírákat kértek fel az ügy eldöntésére. A harmincegy személy jórészt környékbéli nemesekből került ki, de voltak köztük várkonyi, körösi és szelei jobbágyok is. Már az is elég feltűnő, hogy a fogott bírákat kizárólag az apácák kérték fel, a későbbi fejlemények aztán egyértelműen azt mutatták, hogy a kínos ügyön minél előbb túl akartak lenni. Egy Pest megyei szolgabíró ugyan értesítette Sebestyén özvegyét a tárgyalásról, ő azonban félelmében nem jelent meg Cegléden. A ceglédiek azonban meglepő dolgot adtak elő: kijelentették, hogy a gyilkosság hamis vádja (infamia) alól készek magukat tisztázni, és ártatlanságuk bizonyítékaként bemutatták az új tiszttartó által Buda városától kért oklevelet! Mivel az özvegy nem jelent meg, a tárgyalást elhalasztották egy nappal, a deák felesége azonban ekkor sem ment el Cegléden, viszont eljuttatta a nádortól kieszközölt parancslevelet, hogy a tárgyalást Óbudán tartsák. A város viszont közben ügyvédet is fogadott: Pilisi Csengedi Ambrust, aki a nádori paranccsal mit sem törődő bírák előtt megismételte a ceglédiek kijelentését és előadta, hogy a gyilkosságot mások (!) követték el, és Cegléd város erről nem tudott, nem is biztatott arra senkit. Kérte, hogy akinek keresete lenne a város ellen, adja elő vádjait, hadd tudjon rá válaszolni. Az ügyvéd ügyesen forgatta a szót: Ceglédet mint várost (communitas et universitas) könnyebb volt tisztára mosni, mint az egyes elkövetőket, másrészt úgyis tudta, hogy a deák özvegye be sem meri tenni a lábát Ceglédre. Afelől azonban ne legyenek kétségeink, hogy nem a jogi íurfang, hanem az apácák befolyása avagy a ceglédiek aranyai hozták meg a kívánt hatást: a fogott bírák felmentették a polgárokat (cives) a gyilkosság vádja alól. Az elkövetők számára egyénileg az ügy ezzel még nem ért véget, Sebestyén rokonai nem zárták le a pert, Budán időközben egy harmadik bűnrészest, Dán Jánost is letartóztattak, amíg az özvegynek méltányos elégtételt nem fizettek — ez 1510 végén történt meg —, addig a zendülésben részt vett ceglédieknek nem volt tanácsos Budára utazniuk.514 Egy bizonyos: osztályelfogultságnak nyomát sem találjuk a zendülést követő eljárás során. A ceglédi zendülés eseményei egyáltalán nem egyedi események. A középkorvégi nagy parasztháborúk után a tömeges jellegű megtorlások ugyanígy mindenütt elmaradtak, a foldesurak ugyanígy élen jártak saját jobbágyaik tettének kicsinyítésében.515 13. Nemzetiségek, demográfia A mai megye területe túlnyomórészt magyar lakosságú volt. A németség a városokhoz kapcsolódott, Óbuda, Felhévíz lakói egyre csökkenő mértékben részben németek voltak, akadtak budai származású német eredetűek Tétényben is. A városi polgárság, mivel még belső reprodukcióját sem tudta biztosítani, ezért kifelé a nemzetiség átadásával szinte semmilyen hatást nem gyakorolt. Egyre csökkenő mértékben, de megtartotta németségét Visegrád és Maros polgársága. Polgári németsége volt Vácnak és Verőcének is. Egyetlen falusi település volt, amelyik német nemzetiségű volt: a honti részeken Börzsöny Bányász lakói minden bizonnyal a bányavárosok lakói közül kerültek ki. A középkori német lakosság 18. századig tartó folyamatossága itt többé-kevésbé kimutatható.516 E számbelileg rendkívül alacsony népcsoport mellett is eltörpültek a megye más nemzetiségei. 1440-től laktak egyre fogyatkozó számban szerbek Kevin.517 A Rosd-sziget (a mai Szentendrei-sziget) egyik falvára még Zsigmond király telepített 1428-ban szörénységi bolgárokat, kik Bolgárfalunak nevezték el új lakóhelyüket, etnikumukat a falu elpusztulásáig ők is megőrizték.518 Azok, a tótok, akikről 1405-ben Tétényben hallunk, minden bizonnyal szlavóniai horvátok voltak. Hogy mikor és milyen körülmények között telepedtek a főváros közelébe, azt nem tudjuk.519 A kunok a Csepel-szigeten a középkor végére biztosan felolvadtak már a magyarságban, a megye délkeleti határvidékén élők pedig a legjobb úton voltak afelé, hogy néprajzi sajátos514 DL 21 967.; OPPEL 1939. - Az előadás során kizárólag a forrásokra támaszkodtam, semmi bizonyítékunk nincs ugyanis arra, hogy ekkor Cegléden tevékenykedett volna az Istvánfi által emlegetett Lőrinc pap, a Dózsa-féle parasztháború egyik vezére. Személyére: BARTA-FEKETE NAGY 1973. 515 BARTA-FEKETE NAGY 1973. 516 HUTTERER 1973. és az MRT 9. 18/14. alatt felsorolt forrásokat, 517 MAGDICS 1888. 518 MÁLYUSZ 1981. 519 ZSO 1/1. 3597. sz.
