Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
138 TRINGLI ISTVÁN tudni —, szántókat, réteket, szőlőket, erdőket és bozótosokat foglalt magában.472 1496-ban Alberti Miklóst és Alagi Mihályt Alagon nyolc jobbágytelek birtokában találjuk, ebből kettő volt lakott, Sikátoron hét jobbágytelkük volt, melyből egy volt lakott, a nógrádi Bágyonon három telkük volt, ebből kettő lakott, egyharmad részben övék volt a két alagi halastó, a malom és a szőlők jövedelme és az alagi templom patronátusi joga. Sajnos a leírás csak a három falura vonatkozik, a két birtokosnak másutt is volt birtoka, kb. ugyanennyi és ugyanilyen szórt elhelyezkedésben.473 A „nemesi kúria’ ’ az egyetelkesek esetében nem jelentett mást, mint hogy a ház és telek után adómentesség, illetve adókedvezmény járt. Alberti Bertalan 1469-ben nemesi telke felét és egy pusztatelket zálogosított el tartozékaival „és a nemesség címén járó minden joghatóságával” 16 forintért.474 1487-ben egy farmosi nemesi kúriát tartozékaival együtt 24 forintért adtak el.475 Bernecei Kopasz Dömötör összes birtoka bernecei nemesi kúriája volt, azonban 1521-ben ezt is kénytelen volt nagy szorultságában zálogba bocsátani összesen öt (!) forintért. Ennél a telek értéke mindenképpen nagyobb kellett hogy legyen, lehet, hogy csak újabb összeget vett fel korábbi hitelezőjétől, csak ezt a tényt nem foglaltatta írásba. A kúriát ekkor kezdte Dömötör újraépíteni, tartozott hozzá még két darab szántóföld is: egy négy ekealj nagyságú, amelyik Ság (a mai Ipolyság) felé esett a Harasztalja dűlőben és egy három ekealjnyi a Dobogó dűlőben 476 Negyven forintot adtak a vásárlók azért az ecseri birtokrészért, melyet Ecseri Dömötör adott el nekik. A birtokrészről jó leírásunk van: összesen két telekből állt. Az egyik Gál kovács szomszédságában feküdt és az eladáskor három ház volt rajta. A másik Ecseri Dömötör kertje fölött feküdt északról és az ecseri Mindenszentek kápolna déli sarkáig tartott. Tartozott ehhez a birtokrészhez a Vecsésre menő út mellett szántóföld is, mely a csipkebokorig tartott. Volt egy másik szántóföldje is az említett Gál kovács szántója mellett, amely a Feljáróföldig tartott, és nyolc hold szántó a Vecsésiút és a Gubacsiút nevű utak közt, melynek határa egy tölgyfáig húzódott. A szántókon kívül egy erdőrész is illette a vásárlót a birtokrész jogán. Ecseri Dömötör erdőrésze mellett kelet felől, az erdő egy Maglód felé, Bíró Lukács házához tartó völgyben feküdt.477 A mezővárosban nemesi jogon birtokolt házat és telket is birtokrésznek hívták. A 15. század végén egy nagykőrösi birtokrészt 80, egy másikat 200 aranyforintért zálogosítottak el.478 1471-ben a teljes Szecsőt (a mai Tápiószecsőt) 16 ezer forintért adták el a Perényiek a Bátoriaknak, e falu kb. ugyanannyit ért, mint az ugocsai Tőketerebes (a későbbi Túrterebes).479 Szembetűnő, hogy a gazdagabb birtokosoknál — ilyen volt Szadai Szebold is — a nemesi telek kaszálója jóval kiteijedtebb volt, mint a jobbágyteleké. Szadai lovainak tartására volt ehhez szükség, máshol azonban néha egy különálló gazdasági egység is a birtokos tulajdonában volt, amit zsellérekkel, vagy jobbágyai robotjával műveltetett meg: az allodium. A termelés az Anjou-kor első évtizedeitől kezdve a telekrendszer keretei közt folyt. Némely földesurak azonban továbbra is fenntartottak maguknak saját kezelésű gazdaságot. A németből kölcsönzött szóval majornak nevezett gazdaságok már az Árpád-korban megjelentek Buda környékén, később Pest déli határában. Az óbudai királynéi major említésén kívül királyi kézben volt a fennebbi becsei példa során említett csepeli királyi allodium, „melyet közönségesen majornak neveznek”. Nagyságuk, termelékenységük, termékeik igencsak különbözőek lehettek, általánosításra így semmiképp, legfeljebb illusztrálásra lehet elegendő az egyetlen, korszakunkból ismert majorleírás. 1403-ban Kővári Pál nádori ítélőmester a buda- felhévízi pálosoknak adta misealapítványképpen pátyi birtokrészén fekvő „falusi (colonarius) kőkúriája telkét” a rajta álló kő- és faházakkal. A telek más jobbágytelkek között feküdt. Kert, „több mint 103, a falusiak szokása szerint számolt holdnyi szántóföld” és a falu területén egy szőlő tartozott még hozzá. Egy évvel később allodiális kúriának nevezték az eladományozott épületet.480 Az allodiumok száma a későbbiekben sem emelkedett jelentősen, gazdasági jelen472 DL 16 518. 473 DL 19 937. 474 DL 16 788. 475 DL 97 987. 476 Garamszentbenedeki konv. országos lt. 116. (DF 205 172.). - Nem tudjuk, hogy mekkora ekealjra gondoltak itt, de biztosan nem királyi ekealjjal kell számolnunk. 477 Seilern lt. 6-240. (DF 249 287.). 478 Seilern lt. 7-312., 7-320. (DF 249 363., 249 371.). 479 DL 70 959., 70 960. 480 ZSO n/1. 2442., 3024. sz-ok.; az 1403-as oklevélben „ultra centenarium trium iugerum” áll! (DL 8 884.).
