Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Tringli István: Pest megye a késő középkorban

136 TRINGLI ISTVÁN A familiárisi szolgálatra a nógrádi részeken több lehetőség adódott. A váci várnagyok, vámszedők példája azt mutatja, hogy a püspöki szolgálat később jó lehetséget biztosított más hivatalok (alispánság, szolgabíróság) elnyeréséhez. Amikor az említett alagi halastavat a váci püspök parancsára lecsapolták 1498-ban, az akcióban jórészt nemesemberek vettek részt, többek közt a váci püspök (Bátori Miklós) nemes familiárisai: Alberti László, Hügyei Pap János, Csamádi András, Péteri Török Ambrus és Fogacsi Miklós.452 Honiban a bernecei és baráti kisnemesek közül többen a Jagelló-korban egyházi nemesekké (praedialisok) süllyedtek. Hogy a folyamat pontosan hogy zajlott le, azt nehéz rekonstruálni. 1507-ben, 1509-ben is tudunk arról, hogy birtokaikat a nemesek eladták az esztergomi káptalannak.453 Valószínűleg önként lettek praedialisokká, hogy megélhetésüket így biztosítsák 454 A középkorban nemcsak a vagyon nagysága mellett váltak el a nemesi rend rétegei egymástól. A középkor végén még éltek olyan jogszokások, melyek a nemességen belül eredetük szerint megkülönböztettek helyi sajátosságokat. Az egykori kiváltságolt népelemek közül a Nagyszigeten ismerünk nem teljes jogú nemeseket. Ilyen nemes lehetett az az Újfalui Imre nevű királyi kürtös (tubicinus), aki a kiskevi (ráckevi) rácokkal keveredett 1465-ben határvi­tába 455 1497-ben pedig a királynék becsei praediolis nemeseiről hallunk. Valószínűleg erede­tileg is nemes volt az a Tolna megyei testvérpár, Dombói György és Máté, kiknek Beatrix királyné egy telket adományozott Becsén, amiről egy privilegiális oklevelet is kiállított. Ez az oklevél ugyan nem maradt ránk, de ennek — az országos nemessé tevő oklevelekkel megegyező — szavai ismétlődnek egy későbbi iratban, ahol elmondják az adományozottak, hogy a két testvért és György feleségét Beatrix ezen szigeten lakó más praediolis nemesei közé telepítette (in cetum et cathervam aliorum suorum nobilium predialium commorantium collocaverit) 456 A praediolis nemes ez esetben nem egyházi nemest jelentett, hanem a szó eredeti értelme szerint olyan nemesembert, akinek nem volt saját birtoka, hanem más — ez esetben a királyné — birtokán (praediumán) élt. Egy ilyen telket azonban el lehetett adni is, igaz, nagy értéket nem képviselt. György és felesége Máténak eladták a becsei telek rájuk eső részét két forintért egy, a szekszárdi szőlőhegyen fekvő szőlőért örökjogon. Hasonló helyzetű lehetett az a Tököli Nagy Lőrinc nevű nemes is, aki szolgálataiért Mátyás királytól nem a szigeten vagy tartozékain kapott birtokokat, hanem a Pest megyei Szúnyogon és Agasegyházán. A megadományozott Szunyogi Imre és Szentdénesi Uras Bálint királyra szállott birtokrészeit kapta, kik egy másik szúnyogi birtokos jobbágyát saját házában éjszaka válogatott kínzásokkal megölték, a tetemet pedig a réten egy rókalyukban próbálták elrejteni457 II. Ulászló asztalnoka volt Kocka Sza- niszló, aki ugyancsak a Csepel-szigeten, Tökölön élt, házát régi szolgálataiért királyi kegyből mentesítették mindenféle adó megfizetése alól.458 A Csepel-szigeti nemesek jogállását jól jelzi névhasználatuk is. A 14. századi okleveles gyakorlatban ugyan még gyakran előfordult, hogy nemeseket nem jelöltek nemzetségük vagy birtokuk szerinti névvel, azonban bizonyára nem véletlen, hogy amikor 1335-ben a nyúlszigeti apácák panaszt tettek tököli földjeik elfoglalása miatt, az öt, apa-fiú névvel jelölt nemes előneveként nem birtokot adtak meg, hanem egysze­rűen „nagyszigeti nemeseknek” titulálták őket.459 A birtokfoglalók minden bizonnyal az ispán szolgálatában álló, Nagyszigeten lakó nemesek voltak, akiket az udvarnokok elöljáróiból e- meltek nemessé. Kisnemesből a jómódú birtokosok közé feljutni még az olyan különleges karrierrel is nehéz volt, mint amilyent Péceli Péter futott be. Világi értelmiségiként került a Drugetek famíliájába, ahol nádori ítélőmesterségig vitte. Valószínűleg nem állt atyafiságban a Pécelen birtokló más családokkal, akik azonban rokonok voltak. Amikor bizonyos Péceli Mihály és Herke utódok nélkül haltak el, az ítélőmester első kézből értesítette urát, aki mint magva­szakadt birtokot felkérte és megkapta Károly királytól, ő pedig az iktatás után továbbadta „a király hozzájárulásával és beleegyezésével hűséges szolgálataiért” ítélőmesterének. A nagyha­talmú nádorral a szegény atyafiak nem mertek szembeszállni. Sem amikor a nádort, sem amikor ítélőmesterét iktatták nem mondtak ellent, utólag azonban pert indítottak. Az elfo­452 DL 20 249. 453 KNAUZ 1871, 186., 187., 188. 454 MRT 9. 2/18. 455 MAGDICS 1888. 43. 456 DL 20 628. 457 DL 32 731. 458 Oláh Miklós formuláskönyve 4. v. (DF 282 621.). 459 АО Ш. 157.

Next

/
Thumbnails
Contents