Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
132 TRINGLI ISTVÁN Szecsőre. A tanúk — 17 környékbeli kisnemes — egyike sem volt azonban ekkor ott, mindegyikük csak hallomásból értesült a vásári verekedésről. 1521-ben Ceglédnek immáron a negyedik országos vásáráról értesülünk, az Szent András napjára (november 30.) esett.424 Ha a 17. századi adatokat visszavetítjük a középkor végére, a vásárok ügyében talán nem tévedünk nagyot. Kecskemétnek akkor ugyanis Szent Lőrinc (augusztus 10.), Gergely (március 12.) és Katalin napján (november 25.) voltak országos sokadalmai.425 Hetivásárt tartottak Pest megyében Cegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten kívül Isasze- gen hétfőn, Györkön (az említett Vámosgyörkön) szerdán és Vacson csütörtökön. Kókai adataink kissé ellentmondók, ugyanis 1468-ban egy vasárnapi, 1481-ben egy szombati említés áll rendelkezésünkre.426 Feloldására két megoldás kínálkozik: vagy időközben áttették a kókai hetivásár napját, vagy pedig az 1481-ben említett vasárnapi esemény — ami egyébként virágvasárnapra esett —, évenként rendezett sokadalom (forum annuale) volt. Dömsödön szerda volt a vásári nap. A megye pilisi oldalán Érden és Tétényben tartottak vásárt. A Csepel-szigeten Kevin kedd volt a vásári nap, de a rácok bizonyára megtartották egykori szülővárosuk Sarlós Boldogasszony-napi (július 2.) éves sokadalmát is. Az oppidum-említésből következtethetően volt vásár Tökölön és Csepelen kívül Szentmártonon is. Pilis megye vásárairól szinte semmit sem tudunk a visegrádi hetivásár napja szerdára esett.427 Az egykori ispáni vár alatt levő Visegrádon biztosan kellett lennie vásárnak, akárcsak szemközt Maroson. A nógrádi részeken Vác hetivásárairól 1392-ből és 1430-ból értesülünk először. A püspöki város az ország azon kevés helyei közé tartozott, ahol már ekkor hetente kétszer tartottak vásárt: hétfőn és pénteken.428 Az első vásáremlítésünk a honti részekről 1352-ből származik, és Damásra vonatkozik. Már ekkor azt mondták róla, hogy régóta vasárnaponként tartották hetivásárait.429 Más vásárokról 1419-ből értesülünk, ekkor írtak Börzsöny és Mikola vásárairól.430 Vácon az éves sokadalom a török kori források szerint Mátyás (február 24.), Gál (október 16.) és Tamás (december 21.) napján volt.431 Pest, Pilis megyék, a Nagysziget, de még a honti, nógrádi részek is Pest és Buda tágabb hatósugarába tartoztak. A szűkebb a hatósugáron — ami kétmérföldes (16,7 km) volt — belülre pl. tilos volt idegen borokat behozni. A nyolcmérfóldes tágabb hatósugáron belül ugyancsak voltak még előjogai Buda városának. Ezek a jogilag szabályozott körzetek (Bannmeile) egyben gazdasági hatósugarat is jelentettek. A mai megyét alkotó középkori megyék részei közül csak Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét estek kívül ezen a hatósugáron, ezek a városok a Bannmeilet övező mezővárosi gyűrűhöz tartoztak, részben ez volt az oka fejlődésüknek is.432 9. A börzsönyi bányászat A mai megye területén egyedül a honti Börzsönyben (ma Nagybörzsöny) folyt bányászat. Mint Magyarország legtöbb bányahelyén, itt is a legkülönfélébb érceket bányászták, arany, ezüst, réz és ólom előfordulással számolhatunk. Még a Zsigmond-korban járták meg a bányák határait, ebből az igen fontos oklevélből az derül ki, hogy legalább három táróval kell számolnunk 1417-ben.433 Minden jel szerint ekkor fedezték fel itt az ércelőfordulást, a művelés is ekkor kezdődött. A bányászat azonban nem volt kifizetődő. A bánya az esztergomi érsek birtokában volt. Kanizsai János érsek halála (1418) után Borbála királyné rávette férjét, hogy neki adja a börzsönyi bányát. Zsigmond király halála után felhagytak művelésével, Albert király 1439 júniusában adta vissza Pálóci György érseknek. A visszaadó oklevélben megfogalmazást nyert az is, hogy az esztergomi érseknek régóta, a szent királyok által nyert kegyelemből, szabadságában áll aranyat, ezüstöt, rezet, vasat vagy bármely más ásványt bányászni saját birtokain.434 A börzsönyi bányászat azonban nem véletlenül szünetelt az 1430-as években, 424 TÓTH 1999.; DL 23 567. 425 HORNYIK 1860—1866, I. 249. 426 DL 16 660., 18 650.; PEST 441. sz. 427 MAKRAI 1958, 86.; KUBINYI 1983a, 1. kép; MAGDICS 1888, 1. sz. 428 KUBINYI 1983a, 59. 429 MES IV 74. 430 BAKÁCS 1982, 1360. sz. 431 KUBINYI 1983a, 58. 432 KUBINYI 1973, 27. 433 EPL Arch. saec. Radicalia B-7., 8. (DF 248 096., 248 097.), összefoglalja: MRT 9. 18/23. 434 EPL Arch saec. Radicalia B-21. (DF 248 110.).
