Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
131 fölött, a mai Tahitótfalu határában feltárt egykori Szentgyörgy falu mellett feküdt. A zselic- szentjakabi oklevélben 1061-ben fordul elő az itteni „vámszedő sziget”, amely minden bizonynyal azonos a máig meglevő Kompkötő-szigettel. Hogy meddig kötöttek itt kompokat, és főleg, hogy honnan-hová vezetett az ehhez csatlakozó út, azt nem tudjuk.414 A Budától délre fekvő révek szintén csak helyi jelentőségűek lelhettek. Százhalomnál 1477-ben hallunk egy révről (portus Danubii), működött a lórévi rév, a Duna másik ágában pedig az újonnan betelepült keviek szereztek engedélyt arra, hogy lakóhelyük mellett a Dunán révet nyithassanak.415 Az 1405-ben említett tétényi rév még ezeknél is kevésbé fontos lehetett.416 Korszakunk a vásárhelyek szaporodásának kora. Pest megyében 1323 és 1526 közt két hetivásár és két országos vásár tartására szóló engedély maradt ránk. Lajos király 1350-ben Pótharaszton, Mária királynő 1384-ben Vacson engedélyezte hetivásár tartását. A vásárok tartását szigorú elv szabályozta, melyet Verbőci István úgy foglalt össze, hogy heti és országos vásárokat lehet egynapi járóföldön belül is tartam, csak nem ugyanazon a napon.417 így aztán a korábban létesült vásárhelyekből kiinduló utak mellett füzérszerűen egymáshoz csatlakozó vásársorozatok alakultak ki. E két, egymáshoz közel eső adományozás kapcsán ez nagyon szemléletesen mutatható ki. Pesten a középkorban kedden volt vásár, így a pótharasztit szerdára, a vacsit csütörtökre tették. Pótharaszt ekkor királyi birtok volt, így a vásáradomány, ha nem is közvetlenül a lakosoknak szólt — hiszen nem birtokosok voltak —, de kiemelte az itt élők jelentőségét. Ezért aztán „megfontolván, hogy a királyi felség örvendezik a népek sokaságában és a Pest megyei Pótharaszton élő hospes és jobbágy híveink alkalmatos hasznán őrködni akarván”, kapott a falu hetivásárt. Vacsnak akkor Szántai Kolos Jakab királyi familiáris és udvarnokispán volt a birtokosa, így az oklevél kedvezményezettje ő volt. Az ekkorra már formulává merevedett indoklás szerint „az ország hasznossága és alkalmatossága” miatt létesült itt a vásár.418 A pótharaszti oklevél általános indoklása, arengaya. a tatárjárás után kiállított hospes- és városprivilégiumok arengaihoz hasonlít.419 Pótharaszt azonban nem lett soha várossá. A vásár ugyan a várossá válás legfontosabb tartozéka, a középkori oppidum minősítés eleve csak vásárral rendelkező településeknek járt, de önmagában még kevés volt a várossá váláshoz. Ez világosan kitűnik egy másik vásáradomány-levélből. Haraszti János kapta azt az egy évszázaddal korábban még csak néhány város által bírt, ekkorra azonban már sokfelé elter- jedtté vált jogot arra, hogy országos vásárt tarthasson Szentlászlón a falu védőszentjének napján és „az azt követő alkalmas napokon”.420 A vásárhely ekkor egy közönséges puszta volt — igaz a vásáradomány erről bölcsen hallgat — az említett Pótharaszt területén, melyet birtokosa fél évvel korábban kapott a királytól421 A puszta bizonyára közelebb esett a kecskeméti úthoz, mint Pótharaszt falu, ezért ide kérte Haraszti az engedélyt. Nagyhírű vásárrá aligha nőtte ki magát, több említéséről nem is tudunk. A pakonyi várépítő kísérlet után a nagyzási hóbortban szenvedő Harasztinak e törekvésén aligha kell meglepődnünk. A második országos vásár adomány Hunyadi János kormányzótól származik, aki 1448-ban az óbudai apácáknak Cegléden egyetlen oklevélben egyszerre három vásár tartását engedélyezte: Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Barabás apostol (június 11.) és Máté evangélista (szeptember 21.) napjára.422 Pest megye területén még két országos vásárra utaló adatunk van: 1426-ban Szecső (a mai Tápiószecső) Szent György-napi sokadalmát említik. Tributum-emlí- téseinkben való eligazodáshoz tanulságos lehet, hogy a Perényi-levéltárban levő több Szecsőre vonatkozó oklevél egyike sem említi vámját.423 Ennek alapján valószínű, hogy a kései Zsig- mond-korban a birtok tartozékaként szereplő tributum túlnyomórészt vámot és nem vásárvámot jelentett. A szecsői vámon ekkor történt események szemléletesen mutatják be, hogy a vásárra korántsem csupán kereskedni jártak a környékbebek. A kihallgatott tanúk egybehangzó vallomása szerint a többnapos sokadalom másnapján az almási jobbágyok inni mentek PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 414 PEST 179 sz . DHA I 173 . MRT 7. 30/12.; GYÖRFFY 1998. 698. 415 DL 88 595.; MAGDICS 1888, 12. 416 ZSO Щ1. 3893. sz. 417 TRIPARTITUM II. r. 10. c. 4. §. 418 DL 41 137., 42 283. - A pesti vásár napjára: KUBINYI 1983a, 59. 419 KUBINYI 1984b, 284. 420 PEST 571 sz. 421 BAKÁCS 1982, 1325. sz. 422 TÓTH 1999. 423 ZICHY Vm. 296.
