Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
124 TRINGLI ISTVÁN két erdő nevét ismerjük: Kállasköziét és Vasasgallyáét, mindkét erdőt valószínűleg nyilas osztással juttatták birtokosának, mert az erdőket „közönségesen nyilasnak hívták.”339 A 15. század végén, a 16. század elején hirtelen megszaporodnak forrásaink az erdőkről. Majd mindegyik oklevél hasonló ügyről szól: nagy értékű tilalmas fakivágásról. Tapsán 1524-ben 400 forint értékű fát vágtak ki, de ilyenről hallunk a Pest megyéhez sorolt Martonvásár Martonvásárierdejében is.340 Az erdőket a falvak „igaz határain” belül tartották számon. 1519-ben Akosházi Sárkány Ambrus Batthyány Benedeknek eladta a mai Törökbálint kamaraerdei részén fekvő Horhit. Az adásvétel azonban nem vonatkozott Kiszsálya, Verőmái, Határalja, Nyárasmizslér, Egyházfeli, Orpad és Rézmál erdőkre, „amennyiben ezek Horhi igaz és régi határvonalán kívül esnek” (in quantum ipse silve extra veros et antiquos cursus metales... adiacere clino scitur).3,41 A honti és nógrádi részek természetesen bőven ellátták a falvakat az erdőélés minden lehetséges módjával.342 Különös jelentősége volt viszont a Cserhátalja és a Gödöllői-dombság délebbi erdeinek. Akárcsak a szőlők, ettől délebbre az erdők is ritkultak, majd elfogytak, így fával nemcsak saját környéküket és Pest városát, hanem az alföldi részeket is el kellett látniuk. Akárcsak a szőlők esetében, itt is megfigyelhető az erdőben szegényebb vidékeken lakók külső birtoklása. A Gödöllőtől E-NY-ra eső csomádi Középhegy erdőn 1513-ban káposztáskeszi emberek akartak zálogbirtokot szerezni, hasonló módszerrel próbálkoztak az alagi nemesek is.343 Kartalon a Sápiak vettek zálogba egy erdőrészt 1470-ben.344 A Rozgonyi-összeírás az erdőket is számba vette, megkülönböztetve a használat alatt levő, az eresztvény és a bárdos erdőket, valamint a cserjéseket. Mértékegységül a királyi holdat és az ekealjat használták. Eresztvény erdő csak Lőrinciben volt, itt, Szadán és Gödöllőn használat alatt levő erdőket mértek fel, cserjés csak Veresegyházán volt. A bárdos erdő ritkaságszámba ment e vidéken is, csupán Szadán említettek egy ilyet. Harminc évvel korábban Szadán és Veresegyházán fenyveseket és makkos erdőket, valamint cserjéseket találtak a becsüt végzők.345 A megkülönböztetésre azért volt szükség, mert az erdő egyik legfontosabb haszonvétele a makkoltatás volt. Talán erdőirtás és nem pusztítás volt a célja annak a gyújtogatásnak, melynek során a Besenyőiek a Rozgonyiak valkói, nyíri, hévízi és monostori erdejét felgyújtották.346 1443-ban Gubacs határában pl. a Pósafája bozótosra van adatunk, Maglódon és Pécelen a Dusnok nevű pusztát néha erdőnek is emlegették, valójában azonban ez is csak egy cserjés volt (particula rubeti sive silvej.347 A Gödöllői-dombságot elhagyva aztán csökkennek az erdőkre vonatkozó adatok. Itt már többnyire csak bozótosokat, harasztosokat jegyeztek fel. A mai Dabas határában levő Besenyőn levő Kőröserdő a Péceliek és a Gyóniak számára nagy kincs lehetett: 1431-ben 16 forintért zálogosították el, 1478-ban azonban már lehet, hogy kiirtották, és csak a neve maradt meg, ugyanitt emlegettek bozótos rétet és egy nyárast is.348 Az Ecseren, Vecsésen található erdők sem lehettek különbek, a Péterin levő fehértölgyes (silva Feyerthewl) azonban értékesebb lehetett.349 Az itteni erdők nevei árulkodók a faállományra is: Alberti keleti részén egy hár- serdőt emlegettek Belsőhársas néven, jellemző, hogy a Középsőhársas már csak nevében viselte egykori növényzetét: szántófölddé lett.350 A Kecskemét és Cegléd közt fekvő Haraszt nevű bozótos már egészen elütött a táj szokásos sivárságától, nem véletlenül jegyezték fel az oklevélben. Bicskén is csak Rekettyebokor, Harasztvölgy és Dagadó nevű erdőkre futotta.351 A környék tűzifában igencsak szegény volt: Pándon 1519 szeptemberében a ceglédiek vágtak 339 pEST 1408 sz 340 KNAUZ 1863, 100.; DL 93 483. 341 DL 103 124. 342 Pl. DL 82 221.; Esztergomi kápt. magán lt. 18-5-13. (DF 236 115.). 343 PEST 1348., 1516. sz-ok. 344 DL 16 518. 345 DL 15 531. 343 Dl 16 783. 347 PEST 709. sz.; DL 15 676. 348 PEST 638., 753. sz-ok; DL 45 738., mely utóbbiban ez áll: „feneta et prata penes pratum Egyes dictum et Kewreserdew nuncupatum”, ebből pedig az következik, hogy Kőröserdő már rét volt. 349 Seilern lt. 6-240. (DF 249 287.); DL 17 568.; KÁROLYI II. 283.; Egri kápt. magán lt. 14-2-1-9. (DF 210 429.). 350 DL 16 665., 18 693. 351 PEST 503., 754., 878., 879. sz-ok.
