Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Tringli István: Pest megye a késő középkorban

bor sem volt oly kiváló, hogy érdemes lett volna vele nagy távolságra kereskedni, inkább helyben itták meg.306

A városi szőlők esetében elmondottak fokozottan igazak voltak a falusiakra. Pilis megyéből — éppúgy mint Budáról — nem termeltek távoli eladásra, a többi borvidék pedig ennél még gyengébb minőségű termést hozott. A szőlők szőlőhegyeken (promontorium) feküdtek, egy nagyobb település határában akár több is lehetett belőlük, mindegyiküknek saját neve volt. Hidegkúton a Kaptáralja, Felhévízen Belcses és Kő, Borosjenőn Septér vagy Kásaszőlő hegyekről hallunk.307 A szőlő nem tartozott a külső telek részeihez, egyáltalán kívül állt a telekrendszeren. Az idegen birtokosok gyakoriak voltak a szőlőhegyeken. Pest megye pilisi oldalán fekvő Tordas birtokon a szőlőtermelés szempontjából rosszabb adottságú kajászószent- péteri és gyúrói lakosoknak voltak szőleik, a falu birtokosaival, a nyúlszigeti apácákkal 1486- ban megegyeztek a kilenced és a tized fizetéséről. Ez az egyezség a legrészletesebb szőlészeti-borászati vonatkozásokat tartalmazó forrásunk az egykori megye területéről.308

A Duna túlsó oldalán északtól egészen az Alföldig húzódtak a szőlők. A honti részeken pl. Perőcsénynek volt szőlőhegye, a damási uradalom falvai közül Helemba tartozott borkilencedet fizetni a várnak.309 Ganádon (a mai Nagybörzsöny határában) 1468-ban és egy évtized múlva is az itt termett borkilencedről hallunk. A szőlőt — amennyire a szűkszavú forrásokból megítélhető — itt is háznál préselték ki és a bort otthon tárolták.310 A Vác környéki dombok szoléi nagyrészt a város ellátását szolgálták. A várostól északra fekvő Hermanntelkéről és a váci szőlőhegyről (Wocenbergk) már a középkorban vannak adataink. A Naszály déli oldala elég magasan szőlővel volt borítva, a török kori források itt fejlett szőlőkultúráról tanúskodnak. Vácról származik az egyetlen középkori — egyébként nem biztos — adatunk arra, hogy borpincék kint a szőlőben is lettek volna: egy váci polgár 1457-ben adományozott a pilisi kékesi pálos kolostornak a Pincevölgy nevű helyen szőlőt. A középkori Naszály falu területén (ma Vác határában) mindmáig élő név az Oreg-Pince-völgy és a Kis-Pince-völgy.311 Hogy a nógrádi részeken — legalábbis a városok közelében — a középkorban mégis állhatták pincék, arra 17. század eleji marosi adatok utalnak. Akkor egészen természetesen emlegetik a pincében való foglaltoskodást. Aligha hihető, hogy egy évszázad leforgása alatt a semmiből nőttek volna ki a borospincék a marosi hegyoldalon.312

Az északkeleti gazdasági régió legjelentősebb bortermő helyei mégis a Gödöllői-domb- sághoz és környékéhez kötődtek. Jelentőségüket az adta, hogy ettől délre az alföldi régióban már nem voltak szőlők. Alagon 1496-ban az ottani szőlők jövedelmébe végeztek iktatást.313 Kisjenő — ami Pesttel volt határos — egyik szántójának elfoglalásakor ugyan szőlőtelepítőket (planatores vinearum) emlegettek, de a telepítés nem lehetett hosszú életű.314 Az Alag közelében fekvő Fót viszont már dombjaival kedvezőbb lehetőségeket kínált. Az itteni Rózsásmálon 1523-ban elpusztult szőlők álltak, amelyeket mogyoródiak telepítettek, azonban művelésükkel évekkel ezelőtt felhagytak. Az idegen birtoklás tehát e vidéken is jelentős volt, a rossz jövedelmezőség, a sorozatos rossz termés miatt azonban könnyen abbahagyták a művelést. Ez így volt egyébként Pilis megyében is. Gercsén 1518-ban egy Parlagos nevű — nomen est omen — elhagyott szőlőről van tudomásunk.315 Főttől keletre haladva aztán az utazó már majdnem mindegyik faluban helyi bort ihatott. Veresegyházán 60, Szadán 40, Gödöllőn 20 hold, Lőrincin egy ekealj szőlő feküdt a falu területén 316 Ettől délebbre is voltak szőlők, pl. a Pécel tartozékát képező Nándorföld pusztán és Ecseren.317 Ezután azonban véget ért a szőlőtermelés, délebbre csak a Duna mellett voltak nagyobb telepítvények pl. Dömsödön nem kevesebb mint 60 hold,318 de az Alföld belsőbb részei borbehozatalra szorultak, szőlőt itt a középkorban egyáltalán nem termeltek.

306 KUBINYI 1973, 127.

3°7 PEST 764 j 855 _ 1268.) 1332. sz-ok.

308 DL 19 163.

309 DL 82 210.; ELTE Könyvtár Kézirattár LEO 262.

310 Garamszentbenedeki konv. országos lt. 100-32., 100-21. (DF 206 054., 206 046.).

311 KUBINYI 1983a, 54.; TRINGLI 1989; MRT 9. 31/47.

312 MÓL Kamarai archivum, Városi és községi pecsétes iratok (E 213) Hont m. f. 76.

313 DL 19 937.

314 DL 13 194.

315 PEST 1449., 1402.

316 L. a Rozgonyi-összeírás táblázatát.

317 DL 17 108., 18 701.

318 L. a Rozgonyi-összeírást.

PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 121