Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
116 TRINGLI ISTVÁN Oppidum volt a Hevesben fekvő Nagyhatvan testvérvárosa, a Pest megyei Kishatvan.249 A pilisi oldalon is volt Pest megyének mezővárosa: Tétény. Először 1461-ben nevezték oppidum- nak, ezt a státusát azonban később csak ritkán emlegették, ennek ellenére vitathatatlanul mezőváros volt vámjával, malmaival, mészárszékével, szőleivel és Budáról kitelepült részben német eredetű lakóival.250 A középkor végére Pest külvárosává lett Szentfalva is mezővárosi rangot nyert.251 Oppidumként említették egyszer az országos vásárral rendelkező Szecsőt (a mai Tápiószecsőt) is, ami aligha volt több egy forgalmasabb falunál.252 A kortársak szemében a vásártartási jog tett azonban elsősorban egy települést érdemessé arra, hogy az oppidum címzést megkaphassa. A megye egy korábbi monográfusa tévedett azonban, amikor csupán vásárai miatt Bicskét, Túrát, Vacsot, Pótharasztot is az oppidumok közé sorolta, mint ahogy sosem volt bányaváros a honti Börzsöny (a mai Nagybörzsöny), mezőváros Perőcsény, Mikola sem; nem találtunk adatot Érd mezővárosi említésére sem.253 A középkorban Szentendrét sem tartották mezővárosnak, mindig a falvaknak kijáró possessio (birtok) szóval illették. IV Gazdaság és társadalom 2. A régiók A mai megye területe három jellegzetes régióra osztható. Pilis megye és Pest megye pihsi oldalának a Budai-hegységhez csatlakozó részében jelentős szőlő- és bortermelés folyt. A nógrádi, honti részeken és Pest megye északi sávján, kb. a Gödöllői-dombság déli lankáng — ezt nevezzük északkeleti régiónak — vegyes gazdálkodás dívott, amit egy-egy település helyi sajátossága színezett pl. a Börzsöny falvainak erdőélése. Ettől délre — az alföldi régióban — a marhatenyésztés és a szántóföldi gazdálkodás volt a jellemző. A régiók jellemző gazdálkodási módja nem jelentette azt, hogy monokulturális mezőgazdálkodást űztek volna akárhol is. A gazdálkodás alapegysége a telek volt — ebből a szempontból mindegy, hogy jobbágyi vagy nemesi —, ahol hagyományos háztartási keretek közt zajlott az állattenyésztés és földművelés, a háznép ellátásáról alapvetően maguknak kellett gondoskodniuk, a domináns termékek mellett így minden szükségeset megtermeltek. 2. Szántóföldek és kertek A mai megye területén élő lakosság elsöprő többségének mindennapjait az agrártermelés tette ki. Korszakunkban mindenütt a fennebb már vázolt szabályozott talajváltós rendszer említéseivel találkozunk. „Szántóföldek, tudniillik mezeiek és trágyázottak” szerepelnek Gyömrő (1318), Kandé (1349), Szada (1350), Diód (1353), Tinnye (1361), Vány és Besenyő (1368), Alberti (1375) ügyeit érintő oklevelekben, de ezt kell értenünk az Albertiben 1345-ben emlegetett „művelt és műveletlen földek” és az ecseri (1399) „szántó és mezei (pascuales) földek” alatt is.254 A szántók nagyságát néha mérték ekealjban, de sokkal gyakrabban fordult elő a hold. Az oklevelekben megadott nagyságértékek mögött a kor leggyakoribb földmérési eljárását kell látnunk, a szemmérték (visu considerando) szerinti becslést. Alábecsülnünk nem kell, hiszen akár nemesek becsűjéről, akár jobbágyok tanúságáról volt szó, csupa olyan ember nyilatkozott meg ilyenkor, kinek a földdel való kapcsolata mindennapos volt. E korban még élt az az elv, hogy a hold csak a szántók mérésére szolgál, hisz ez akkora területet akar jelölni, amekkorát egy ember egy ekével egy nap alatt felszánt. Ezért mondták 1322-ben Dersülése felosztásakor, hogy a birtok holdakra és más tartozékokra van felosztva 255 A földek több 249 DL 19 904. 25° PEST дез. sz 251 KUBINYI 1973. 15. 252 CSÁNKI 1890-1913, I. 24. 253 MAKRAI 1958, 86. - Börzsönyt oppidumként a Liber Sancti Adalberti c. számadáskönyv említi először 1553-ban, de a szóhasználat ezután sem következetes, többnyire faluként említik (U. et C. 45-25. 70.); Perőcsényre és Mikolára: BAKÁCS 1971, 70., 79.; Érdre: KUBINYI 1983a, (1. kép). 254 DL 40 381., 3660.; CSÁKY I. 107.; CD Ш2. 254.; DL 5092., 98 070., 41 755., 96 497., 98 061.; Seilern lt. П1- 118. (DF 249 167.). 255 1322: possessio divisim in iugeribus et aliis ad id pertinentibus extitit - АО II. 16.
